Július 2-a, Sarlós Boldogasszony napja (latinul Visitatio Mariae) Mária látogatását eleveníti fel Erzsébetnél.

   A bibliában a négy evangélista közül Szent Lukács írja le a magyar nyelvterületen Sarlós Boldogasszony ünnepeként ismert eseményt, Mária látogatását Erzsébetnél. E szerint, amikor Mária szíve alatt hordozta méhében a Megváltót, elindult és felkereste rokonát, Erzsébetet, Zakariás feleségét, hogy segítsen neki, hisz előrehaladott kora ellenére szintén áldott állapotban volt, pedig az emberek magtalannak tartották. „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” És Mária, ekkor mondja el nagy hálaadó is dicsőítő imáját: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben!”.

   Az egész újszövetség legszebb imája ez. Az esemény tekintetében, igazából a nagy útkészítő próféta, Keresztelő Szent János és a názáreti Jézus első találkozása ez, tágabb értelemben az Ó- és Újszövetség találkozási pontja. Ez az üdvtörténeti esemény az örvendetes rózsafüzérünkben elmélkedésünk második titka – „Akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál”. A középkorban a maihoz képest sokkal nagyobb jelentőséggel és pompával ünnepelték, vigíliája és nyolcada volt. Az ünnep a XIII. században, a ferencesek révén terjedt el; 1389-ben vált egyetemessé az Egyházban.

   Magyar nyelvterületen az ünnepnap elnevezése népi eredetű: Sarlós Boldogasszony. A búza beérésének ideje ez, és mivel az egyházi ünnep egybeesett az aratás kezdetével, a népnyelv sarlós jelzővel illette. A népi gondolkodás összekötötte a mezei munkát az ünnep szakralitásával, a Szűzanya áldását kérték a termésre, az aratók munkájára. Szokásaiban gazdagon megmutatkozik a magyar nép Szűz Máriás lelkülete. A XVIII. században még az asszony aratott sarlóval, a férfi kötözött. Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra olvasót vagy sarlót festettek.

   Eleink úgy hitték, hogy a Szűzanya arat, és Jézusra hagyja, hogy gyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Az alföldön szent énekeket énekeltek munka közben; azt tartották, hogy minden aratásban az ítélet napja jelenik meg: a konkoly elválik a búzától. Egyes helyeken a föld keleti sarkában kezdték az aratást; az első két kévét rögtön keresztbe fordították, s köszönő imát mondtak mellette. Másutt az aratás végén a legszebb darab búzából készítették a „Jézuskévét”. A gazdaasszony kikereste azt a búzatövet, amely három egyforma növésű szép kalászt termett, és piros szalaggal a kalászok alatt egybekötötte azokat. A körülötte termett búzát sarlóval vágták le, és kévébe kötve lefektették „Jézus” köré. Letérdeltek rájuk, és imádkoztak. Az aratókoszorú régen templomi szentelmény s szinte minden templomunknak éke volt.

   1.Az ünnep alkalom, hogy kövessük Mária példáját, aki minden nehézség ellenére, Istent dicsőíti és mindenért hálát ad neki. Imája minden helyes imádság mércéje és mintája. Noha életét külső nehézségek súlytották, emberileg a rokonoknak és az embereknek nem tudott magyarázatott adni a szíve alatt hordozott új élet kilétéről, ezért félreértették, némelyek elutasították, József elbocsátásán gondolkodott, Ő mindvégig hallotta és követte is azt a benső hangot, amely az Isten szívében megszólaló akarata.

   Nem emberi tekintet, hanem Isten akaratának teljesítése vezérelte. Ezért tud most Erzsébet házában énekelni. Énekelve dicsőíti az Istent: “Nagyot művelt velem Ő, aki hatalmas, Ő, akit szentnek hívunk”. Elgondolkodtam azon, amit szülővárosomban egyik családapa nemrég mondott. Nehéz évünk van. Idén nem megyünk szabadságolni, a gyermekeket sem engedhetjük táborba. De nem kesergünk! El is határoztuk, hogy egész nyáron vidámak leszünk, s mert Istenben bízunk, benne remélünk. Az időt szeretnénk jól felhasználni, sokat beszélgetünk majd, sétálunk, kirándulunk, ez nem kerül pénzbe.

   Rendet teszünk a ház körül, az udvaron, rokonokat látogatunk, s akinek tudunk, segítünk. Szép példája annak, hogy egy mosoly nem kerül pénzbe. A szabadság érzése, öröme döntés kérdése. Tetszik, hogy ez a család nem azon akar keseregni, ami nincs, ami idén 25%-kal kevesebb lett, hanem az adott helyzet korlátai között a személyes kapcsolatok ápolása, a beszélgetések, a családi örömök, testi és lelki felüdülés mellett döntenek.

   2.Másodszor: a mai ünnep azt üzeni, hogy az élet szent! Mária a jegyesek, a házasok, a gyermeket várók és gyermekre várók égi édesanyja. Mária közbenjárására már több imameghallgatás történt, amikor gyermek nélküli házaspárok fohászkodtak az élet ajándékáért. Ezért a mai napon az Egyházban különleges szeretettel fordulunk az élet szentsége felé.

   Templomainkban megáldhatjuk a gyermekvágyó és várandós édesanyákat. Imádkozunk, hogy nemzetünk gyarapodjék, hogy az anyák áldottak legyenek, hogy egészséges testű, megbízható erkölcsű, szilárd hitű fiaink és leányaink szépítsék és építhessék ezt a világot. Hisz annak a népnek van jövője, akinek erősebb hite és több gyermeke van. Aki az emberi életet szentként tiszteli és támogatja a foganástól a természetes halálig.

fo