"Tudjátok, mit gondolok az optimizmusról? Néha nem más, mint a realitásvesztés kellemesebbik formája. Ha már valahogy lenni kell, és fogalmam sincs, hogyan, akkor inkább pozitív életszemlélettel ne tudjam, mint pesszimistán. Ha már választhatok a kettõ közül. Ezt persze most sarkosan fogalmaztam meg, mert a kérdés igazából az, hogy amit pozitívan látok, az mennyire van bennem megalapozva. Erõs gyökerei vannak, vagy az elsõ szél elfújja? Olyan könnyen mondunk szép dolgokat, nagy életbölcsességeket, pláne bizonyos szituációkban: ha éppen nyeregben vagyunk, jó idõszakot élünk, vagy imponálni szeretnénk valakinek! Amíg jól vagyunk, addig könnyû ezeket hangsúlyozni. A kérdés az, hogy mit mondunk, amikor beköszöntenek az élet nehézségei. Ha az, amit pozitív életszemléletnek nevezünk, pusztán csak a fejünkben van, mert egyszer rácsodálkoztunk, hogy milyen igaznak tûnik, de nincsenek bennünk gyökerei, akkor a nehéz helyzetekben nem segít nekünk, pillanatok alatt köddé válik. A pozitív szemlélet lehet menekülõút is a realitás elõl. Ha azonban a pozitív gondolkozásunk a spirituális meggyõzõdésünkbõl fakad, aminek realitás áll a hátterében, akkor abban nagyon sok élet és erõ lesz. Akkor joggal mondhatjuk, hogy a mi poharunk mindig félig tele van, mert ennek valóban van alapja: egy forrás, amibõl rendre meríthetünk.

Egy neves pszichológustól egyszer megkérdezték, hogy mi az élet. 'Az élet? Mondunk egy hellót, utána próbáljuk valahogy eltölteni az idõt, és a végén megint hellót mondunk' - válaszolta. Eltûnõdtem kicsit, hogy vajon mennyire tudnék gyógyulni egy ilyen szakember mellett. Segítõ kapcsolatban lennék vele, és nem teszünk mást, mint két helló közötti idõstrukturálásban veszünk részt...? A létkérdéseinket nem kerülhetjük meg. Ha pedig ezekre mély forrásból tudunk választ adni, akkor természetszerûen érezni fogjuk, hogy értékesek vagyunk! Akkor világossá válhat, hogy az életünknek van értelme! Akkor az önértékelésnek, az önbizalomnak, az önbecsülésnek olyan talaját és forrását találtuk meg, ami sokkal biztosabban tart bennünket, mint az úgynevezett pozitív életszemlélet vagy az optimizmus."
Pál Ferenc