JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsírra tekintve. Az esti vigília szertartással érkezik el a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt halottaiból, hogy minden egyes embert megváltson bűneitől.

A "LEGNAGYOBB SZERETET" HÁROM NAPJA

Jézussal együtt járjuk az utat ezeken a napokon, egyben emberré válásunk útját is járjuk. Ez az út négy lépésben valósul meg: elfogadás (Nagycsütörtök), elengedés (Nagypéntek), eggyé válás (Nagyszombat) és újjászületés (Húsvét).

Nagyszombat az "eggyé válásról" szól

A Nagyszombat arról szól, hogy leszállunk Krisztussal saját árnyékunkba és hagyjuk felmerülni és felébredni mindazt, amit Isten lehetőségként nekünk ajándékozott. Nagyszombaton engedjük, hogy Krisztus élete testünk valamennyi halott részébe eljusson. Krisztus a sírban fekszik. Ez is éltünk szimbóluma. Mi is gyakran fekszünk a sírban, önsajnálatunk, rezignációnk, büszkeségünk sírjában. Gyakran csupán az élettel szembeni túlzó elvárások, tökéletességi kényszerképzet és a vereségtől, a megszégyenüléstől való félelem tart fogva a sírban bennünket. Nagyszombaton nézzünk szembe sírbeli helyzetünkkel és tartsuk a feltámadásba vetett hitet félelmünk elé.

Ezen a napon nincs szertartás. Régi hagyomány, hogy a keresztények elmennek a templomba meglátogatni a szent sírt, imádkoznak

Nagyszombati ének/imádság

Sirasd meg, sirasd meg bűneidet, ó ember! A Krisztus sírjához úgy járulj ma könnyeddel: Gyászruhát öltözve álljatok a Golgotán, Úgy nézzetek onnan, sírjába a holt után!

Jövünk, óh Úr Jézus, gyászban jövünk sírodhoz, Roskadozva jövünk, mert lelkünk nagy terhet hoz. Leomlunk fáradtan elődbe a kereszthez, Ó Jézus, Megváltónk, bűneinknek kegyelmezz!

Te, kinek sírodból támadt fel az új élet, Ma veled töltjük el, ezt a napot és éjet. Imádkozva várjuk új életünk hajnalát, Úr Jézus irgalmad e szent napra vigyen át!

Édes Idvezítőnk! bízva bízunk tebenned, Hogy mi még általad hálát adunk Istennek, Könyörgésed értünk, ha előtte megjelen, Lesz a mi lelkünknek bocsánat és kegyelem!

Fejes István

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

schrancz Erika üzente 9 éve

"Semmit sem érne földi életünk, ha a megváltás ránk nem árad."

Amikor Jézus a keresztfán azt mondja, Hogy "BETELJESEDETT!", és kileheli a lelkét, az egy folyamatnak a vége.
Ugyanakkor kezdete is egy másik folyamatanak: a megváltás vége sz ember megváltottságának kezdete.
Az Ősszülők bűnétől indul minden, és Jézus megjelenéséig az isten hiába küldi a prófétáket, szent embereket.
Ha csak a választott népet nézzük, azt látjuk, hogy milyen könnyen eltévelyednek, az Istennel kötött látszólagos békét milyen hamar felrúgják - gondoljunk Mózesre, a kőtáblákra és az aranyborjúra...
Az ember elégtelen, kevés ahhoz, hogy üdvözülni tudjon.
Isten viszont annyira szeret minket, hogy lehajol hozzánk és felemel bennünket.
Ő hajol le, és Ő emel fel!
Isten minden ember irányában véghezviszi a megváltás művét...
A jó Isten kezében vagyunk.
Mi emberek hajlamosak vagyunk dönteni egymás fölött, illetve szeretjük egymást minősíteni.
De, végső soron, nem mi mondjuk ki a végső szót!
Az emberi élet, minden esetben jól indul.
A jóra vagyunk teremtve.
Az más kérdés, hogy közben változhatunk, és el is távolodhatunk Istentől, vagy előfordulhat, hogy egyeltalán nem ismerjük fel.
De azt nem tudhatjuk, hogy Isten miként ítél meg másokat, vagy akár saját magunkat, nem tudhatjuk hogy milyen utakon jut el egyes emberekhez.
A jó ember jósága Isten színe előtt értékes, anélkül is, hogy kifejezetten vallásosnak tartja-e magát az illető, avagy sem.
A jóság önmagában érték, és értékessé teszi az embert...