JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Aki Istent akarja szolgálni, még üldözések közepette is belévetett hittel él. Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, a szolga uránál. Jézus tudta, mit jelent, amikor egy barát elárulja azt, akinek mindent köszönhet. A látszólagos kudarc nem törte össze. Erősségét Atyjában látta.

Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Isten terveiben a gonosz tett arra szolgált, hogy elvezesse Krisztust kínszenvedéséhez. Krisztus szenvedése még az emberinek és isteninek ebben a kereszteződésében is kimondhatatlan misztérium marad. Többet ér, ha Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Jobb, ha imában szemléljük, mintha emberi logikával fontolgatjuk. Figyelmeztetés is ez mindnyájunk számára, hiszen valamilyen módon mindegyikünkben ott rejtőzik egy áruló. De Krisztus szívében végtelen szeretet rejlik, és ez eltöröl minden megvallott és megsiratott vétket.

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett.

Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?”

Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”

Mt 26,14-25

katolikusradio.hu

Címkék: nagyböjt-húsvét-pünkösd