Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 29-30: CCL 41, 555-557)

Minden jó pásztor az egyetlen Pásztorban van

    Krisztus tehát igazság szerint legeltet téged: elválasztja juhait az idegen juhoktól. Juhaim hallgatnak szavamra, és követnek engem (Jn 10, 27).
     Ebben az egyetlen Pásztorban találom meg az összes jó pásztort. Mert vannak jó pásztorok, de csak ebben az Egyetlenben. Akik megosztottak, azok sokan vannak. Itt egyet hirdetnek, mert az egység van rájuk bízva. Valójában nem azért nincs itt említve több pásztor – hiszen csak egy pásztorról beszél –, mintha Krisztus nem talált volna olyat, akire rábízhatta volna a nyáját. Amikor ugyanis rátalált Péterre, rábízta nyáját. De erre a Péterre is a saját magával való egységben bízta rá. Sok apostola volt ugyan, de csak ennek az egynek mondta: Legeltesd juhaimat! (Jn 21, 16) Isten mentsen attól, hogy ne legyenek jó pásztoraink, Isten mentsen, hogy éppen miattunk ne legyenek, hogy Isten irgalma miattunk ne állítson vagy ne támasszon jó pásztorokat.
     Mert ha vannak jó juhok, akkor minden bizonnyal vannak jó pásztorok is. Mert a jó juhokból lesznek a jó pásztorok. De az összes jó pásztor az Egyetlenben van, mert egységet alkotnak. Ők legeltetnek ugyan, mégis Krisztus az, aki legeltet. A vőlegény barátai nem a saját szavukat mondják, hanem ujjongó örömmel örvendeznek a vőlegény miatt. Ezért tehát ő az, aki legeltet még akkor is, ha a barátai legeltetnek. És ezt mondja: „Én legeltetlek”, mert bennük az ő szava van, bennük az ő gondoskodó szeretete nyilvánul meg. Mert amikor Péterre úgy bízta rá a nyáját, mint egyik pásztor a másikra, Pétert saját magával akarata eggyé tenni, és úgy bízta rá a nyáját, hogy ő legyen a fej, és ő képviselje a testet, azaz az Egyházat, és mint vőlegény meg menyasszony egy testté legyenek.
     Ezért mit is mond neki, mielőtt még rábízná nyáját, hogy ne más valakire, hanem őrá bízza? Ezt kérdezte: Péter, szeretsz engem? Azt válaszolta: szeretlek. Másodszor is megkérdezte tőle: szeretsz engem? Azt válaszolta: szeretlek. Harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz engem? Azt válaszolta: szeretlek (vö. Jn 21, 15-17). Megerősíti a szeretetet, hogy megszilárdíthassa az egységet. Ezért ő az az egyetlen, aki bennük legeltet, és ők egyek benne.
     Nincs szó több pásztorról, de mégis szó van róluk. Dicsekszenek a pásztorok, de aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31). Ez jelenti Krisztust legeltetni, ez Krisztusnak legeltetni, ez Krisztusban legeltetni, és nem Krisztus ellenére saját maga számára legeltetni. Mert amikor a próféta előre megjövendöli a jövendő rossz időket, nem a pásztorok hiánya miatt mondja: Én magam legeltetem nyájamat (vö. Ez 34, 11), mintha nem lenne más, akire rábízhatnám. Hiszen amikor maga Péter és maguk az apostolok is még ebben a testben és ebben az életben éltek, akkor mondta az egyetlen Pásztor, akiben valamennyien egyek: Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem, hogy egy nyáj legyen, és egy pásztor (Jn 10, 16).
     Legyenek tehát ebben az egyetlen Pásztorban mindnyájan egyek, és valamennyien ennek az egyetlen Pásztornak a hangján szóljanak, és erre hallgassanak a juhok, és kövessék pásztorukat, nem az egyiket vagy a másikat, hanem az egyetlen Pásztort. Valamennyien egyedül az ő hangján szóljanak, és ne legyen különféle hangjuk: Kérlek titeket, testvéreim, hogy valamennyien ugyanazt mondjátok, és ne legyen széthúzás köztetek (vö. 1 Kor 1, 10). Hallják meg ezt a minden szakadástól megszűrt, ezt a minden eretnekségtől megtisztított hangot a juhok, és kövessék pásztorukat, aki ezt mondja: Juhaim hallgatnak szavamra, és követnek engem (Jn 10, 27).

VÁLASZOS ÉNEK

Urunk, ne hagyd el nyájadat; * Jó Pásztorunk, aki soha sem alszol, hanem mindig éberen őrködsz felettünk!

Őrködjön felettünk irgalmad, Urunk, hogy az a ravasz ellenséges kísértő el ne jöjjön! * Jó Pásztorunk, aki soha sem alszol, hanem mindig éberen őrködsz felettünk!