Add, Uram, hogy megnyíljak előtted most, hogy magam mögött hagyom a világ gondjait. Töltsd be gondolataimat békéddel, szereteteddel.

Kérem a kegyelmet, hogy el tudjam ereszteni azt, ami foglalkoztat, és nyitott szívvel fogadjam Isten kéréseit. Hagyjam, hogy szerető Teremtőm formáljon és vezessen.

Mikor visszatérek napi tennivalóimhoz, emlékeztess Uram, hogy ott vagy velem mindig. Sosem kell kétségbeesnem.

Lk 2,36-40
Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását. Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.

• Ebben a részletben Annával találkozunk, akit prófétaként mutat be az evangélium. Özvegy volt, és magas kort ért meg. Abban az időben az özvegyeket nem sokra tartotta a társadalom. Anna mély lelki életet élt, a nappali órákat a templomban töltötte imádkozva és böjtölve. Ebből a rövid részletből megtanulhatunk néhány fontos dolgot:
• Istennel való kapcsolatunknak nincs köze társadalmi státuszunkhoz. Ha közel akarunk lenni Istenhez, kiemelkedő szerepet kell szánnunk életünkben az imádságnak. Jézus bármikor és bárhol be tud lépni az életünkbe, legyen az templom vagy éjszakai bár. Ha már valóban megismertük Jézust, küldetésünkké válik, hogy tapaztalatunkat megosszuk másokkal, különösen olyanokkal, akik életük értelmét keresik. 

Szentlelked vezessen a másokkal való viselkedésemben. Add, hogy a beszéd ajándékát kedvesen használjam.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.