Évközi 26. hét szerda

Isten jelenléte

Isten velem van, sőt,
Isten bennem van, Ő éltet.
Elidőzöm egy ideig Isten éltető jelenlétében.
Átérzem testemben, lelkemben, szí­vemben
és egész életemben.

Szabadság

Szerető figyelmesség

Segíts, Uram, hogy egyre inkább tudatában legyek jelenlétednek.
Taníts, hogy felismerjem jelenlétedet másokban.
Tölts hálát a szívembe, mikor mások gondoskodása közvetíti felém szeretetedet.

Isten igéje

Lk 9, 57-62

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Jézus segíteni akar, hogy megismerjük önmagunkat, ezért kérdez rá szándékainkra, így vezet bennünket mélyebb önismeretre. A mentegetőzésünk is felhasználható arra, hogy felismerjük, mi vonz minket. Vigyük mindezt Jézus elé.
• Idézzük emlékezetünkbe, hogy a keresztségben igent mondtunk - vigyázzunk, hogy ne méltatlanságunkra összpontosítsunk, hanem arra, hogy ki az, aki meghívott minket szeretetben.

Párbeszéd

Tudva, hogy még Isten jelenlétében vagyok, elképzelem Jézust, ahogy itt áll vagy ül mellettem. Elmondok neki mindent, ami a szívemet nyomja, úgy beszélek hozzá, mint jó barátomhoz.

Befejezés

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.