Évközi 15. hét péntek

Isten jelenléte

Édes Jézusom, ma másként szeretnék Hozzád fordulni.
Gyakran csak szívességeket kérek, mikor eljövök Hozzád.
Ma nem kérek, csak Eléd helyezkedem.
Add, hogy a szívem felelni tudjon a szeretetedre.

Szabadság

"Szabad vagyok." Ahogy így leírva nézem e szavakat, úgy érzem, repes a lelkem.  Igen, csodálatos a szabadság élménye. Köszönöm, Istenem.

Szerető figyelmesség

Most feléd fordítom gondolataimat, Uram.
Félreteszem feladataimat, elfoglaltságaimat.
Megpihenek és felfrissülök jelenlétedben, Uram.

Isten igéje

Mt 12, 1-8

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!”
Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!«, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Próbálom magam elé képzelni Jézust, ahogy a búzamezőn jár. Követi a célját, és mégis valódi szabadságot él meg. Amit tesz, mutatja, hogy nem szolgája a hagyománynak. Ahol Jézus megjelenik, a sötétség visszavonul. Világos cél és remény jár az nyomában.
• Az együttérzés hiánya a farizeusokban Ferenc pápa szavait juttatja eszembe: „Ha szívünk bezárult, ha szívünk kővé dermedt, a kövek előbb-utóbb eljutnak a kezünkig is, és akkor készen állunk, hogy valakit megdobjunk velük.”

Párbeszéd

Néha elgondolkodom, mit mondanék neked, Uram, ha személyesen találkoznánk.
Azt hiszem, így szólnék: Köszönöm, Uram, hogy mindig velem voltál.
Biztosan tudom, hogy voltak idők, amikor válladon vittél.
Amikor a Te erődből jutottam túl az élet nehéz szakaszain.

Befejezés

Megköszönöm Istennek ezeket a perceket, amiket egyedül tölthettem Vele,
és azokat a kegyelmeket, amiket ima közben kaptam.