Beszédében több kihívásra is felhívta a figyelmet: a mai korban az egész emberiségről kell gondoskodni, béketeremtőnek kell lenni konkrét döntésekkel, az ökológiai válságban az irányváltáshoz valódi megtérésre van szükség, felelősen kell használni az új technológiákat, és biztosítani kell, hogy ezekhez mindenki hozzáférhessen.

Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka meghívására jelen volt a Szent Liturgián Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát és Dejcsics Konrád OSB, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója.

*

Az alábbiakban közreadjuk XIV. Leó pápa beszédét, melyet a Szent Liturgia végén mondott el.

Szentatyám, szeretett testvérem Krisztusban, boldogságos atyák, kedves püspöktestvérek, az Ökumenikus Patriarkátus szent szinódusának tagjai, kedves testvérek!

Zarándokutunk azokra a helyekre, ahol az Egyház történetének első egyetemes zsinatát tartották, ezzel az ünnepélyes szent liturgiával zárul, amelynek keretében megemlékeztünk András apostolról, aki az ősi hagyomány szerint ebbe a városba hozta az evangéliumot. Hite a mi hitünk: ugyanaz, amelyet az egyetemes zsinatok meghatároztak, és amelyet az Egyház ma is megvall. Az egyházak vezetőivel és a keresztény felekezeti világszövetségek képviselőivel tartott ökumenikus imádság során felidéztük, hogy a nicea-konstantinápolyi hitvallásban megvallott hit valós közösségben egyesít bennünket, és lehetővé teszi, hogy testvéreknek ismerjük el egymást. A múltban sok félreértés, sőt konfliktus volt a különböző egyházak keresztényei között, és ma is vannak akadályok, amelyek nem engedik, hogy teljes közösségben legyünk; de

nem szabad meghátrálnunk az egység iránti elköteleződésben, és nem hagyhatunk fel azzal, hogy Krisztusban testvéreknek tekintsük és testvérekként szeressük egymást.

Ennek tudatában hatvan évvel ezelőtt VI. Pál pápa és Athenagorasz pátriárka ünnepélyesen kijelentették, hogy az 1054-es kölcsönös kiközösítésekhez vezető szerencsétlen döntéseket és szomorú eseményeket ki kell törölni az Egyház emlékezetéből. Tiszteletreméltó elődeinknek ez a történelmi gesztusa a kiengesztelődés, a béke és a növekvő közösség útját nyitotta meg katolikusok és ortodoxok között, amely a gyakori kapcsolatfelvételeknek, a testvéri találkozásoknak és a termékeny teológiai párbeszédnek köszönhetően tovább mélyült.

Eddig megtett utunk fényében egyháztani és kánonjogi szempontból is számos lépést tettünk, és ma arra kapunk meghívást, hogy még nagyobb elkötelezettséggel dolgozzunk a teljes közösség helyreállításáért.

Ezzel kapcsolatban szeretném kifejezni az egész Katolikus Egyház háláját és személyes köszönetemet Szentségednek és az Ökumenikus Patriarkátusnak a Katolikus Egyház és az Ortodox Egyház közötti teológiai párbeszéd érdekében létrehozott nemzetközi vegyes bizottság munkájának állandó támogatásáért. Kérem, hogy továbbra is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy valamennyi autokefál ortodox egyház ismét aktívan részt vegyen ebben a törekvésben. A magam részéről szeretném megerősíteni, hogy – összhangban a II. Vatikáni Zsinat és elődeim tanításával –

az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében megkereszteltek közötti teljes közösség előmozdítása, a jogos különbözőségek tiszteletben tartásával, a Katolikus Egyház egyik prioritása, különösen pedig római püspöki szolgálatom központi feladata,

amely az egyetemes Egyház szintjén a közösség és az egység építésére és megőrzésére irányul.

Ahhoz, hogy hűségesek maradjunk az Úr akaratához, aki arra hív bennünket, hogy ne csak a hitben testvéreinkről gondoskodjunk, hanem az egész emberiségről és a teljes teremtett világról, egyházaink arra kapnak meghívást, hogy együtt válaszoljanak mindazokra az indításokra, amelyeket ma a Szentlélektől kapnak. Mindenekelőtt a mai korban, amikor véres konfliktusok és erőszakos cselekmények sújtanak közeli és távoli helyeket, a

katolikusok és ortodoxok arra kapnak meghívást, hogy béketeremtők legyenek.

Ez természetesen cselekvést kíván: olyan döntéseket és lépéseket, amelyek a békét építik, de nem feledhetjük, hogy a béke nem csupán az emberi erőfeszítés gyümölcse, hanem Isten ajándéka. Ezért a békét imádsággal, bűnbánattal, szemlélődéssel kérjük, azzal az Úrral való élő kapcsolattal, amely segít felismerni azokat a szavakat, gesztusokat és cselekedeteket, amelyeket meg kell tennünk, hogy valóban a béke szolgálatára legyenek.

Egy másik kihívás, amellyel egyházainknak szembe kell nézniük, a fenyegető ökológiai válság, amely – amint arra Szentséged gyakran emlékeztetett – valódi lelki megtérést igényel ahhoz, hogy irányváltás történjen és megóvjuk a teremtett világot. Katolikusok és ortodoxok egyaránt

arra kaptunk meghívást, hogy együttműködjünk egy olyan új szemlélet előmozdításában, amelyben mindenki az Isten által ránk bízott teremtés őrzőjének érzi magát.

A harmadik kihívás, melyet szeretnék megemlíteni, az új technológiák használata, különösen a kommunikáció területén. Tudatában annak a hatalmas haszonnak, amelyet az emberiség számára jelenthetnek, a katolikusoknak és ortodoxoknak együtt kell dolgozniuk azon, hogy elősegítsék felelős használatukat az emberi személy teljes körű fejlődésének szolgálatában, valamint biztosítsák mindenki számára a hozzáférhetőséget, hogy ezek a javak ne csupán egy szűk kör számára legyenek fenntartva, néhány kiváltságos ember érdekének szolgálatában.

Bízom abban, hogy a válaszadásban ezekre a kihívásokra az összes keresztény, más vallási hagyományok tagjai és sok jóakaratú férfi és nő képes lesz egyetértésben együttműködni és a közjóért dolgozni.

Szentatyám, e gondolatokkal a szívemben a legőszintébb jókívánságaimat fejezem ki Önnek és mindazoknak a testvéreinknek, akik ma védőszentjük ünnepét ülik: minden jót, jó egészséget és derűt kívánok. Szeretnék őszinte köszönetet mondani a meleg és testvéri fogadtatásért, amelyben ezekben a napokban részesítettek. Ezért – András apostolnak és testvérének, Péter apostolnak, e templom védőszentjének, Szent György nagyvértanúnak, az első nikaiai zsinat szent atyáinak, valamint eme ősi és dicsőséges konstantinápolyi egyház számos szent pásztorának közbenjárására – kérem az irgalmas Atyaistent, hogy bőségesen áldjon meg minden jelenlévőt.

Χρόνια Πολλά [hronia polla], ad multos annos!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír