JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD hírei

március 1.A év, Nagyböjt, 1. vasárnap

A nap liturgikus színe: lila

Isten lelke vitte Jézust a pusztába, a magány, éhezés, próba és bizonyítás színhelyére; oda, hol az ember magát és Istenét meg szokta találni. Jézusnak le kellett győznie a háromféle kísértést: mint "új ember", aki senki mástól le nem győzetik, csak Istentől: Ő fogja hírül adni az embereknek, hogy Isten Királyuk és Uruk!

Mértéktelenség, böjt és szegények
Ki győzné előszámlálni, mennyi ostorival büntette Isten a földön a "torkosságot"? Ádámot és Évát "ételért" fosztá meg ártatlanságtól és világi sok nyavalyákra veté... Ki gyomrát étkekben gyönyörködteti, annak mind gyomrát, mind étkét Isten elrontja. -- De mindezek semmik, ha másvilági büntetések mellé vettetnek. -- Keresztyének, eledelért -- miért is veszejtsük lelkünket? Jobb, hogy most fogjuk el magunkat, hogysem örökké éhezzünk és szomjúhozzunk! Úgy ne járjunk mint Ézsaú, ki egy lencse-léven eladá áldását és azután heába ordítá sírásokkal a balgatagságát! -- Dőzsöljenek ámbátor a világ fiai, lakodalmakról lakodalmakra járjanak bár, akik a mennyei lakodalomra nem igyekeznek!

Ezeket nem azért mondom, hogy minden tisztességes lakomát tilalmasnak ítélnék: távul légyen! Mert Krisztus elment a menyegző lakodalmába; s a tisztes nyájaskodás: a barátságnak és jóakaratnak alkalmas eszköze. Szabad azért embernek vendégséget tartani, nem a végre, hogy kevélykedjék és mutogassa értékét, vagy részegítse barátját, hanem hogy gondjait könnyebbítse, vigasságot végyen, barátokat szerezzen vagy megtartson, emberséges gazdálkodással. De vigyázván, hogy oly dolog ne essék a jól lakásban, mely az Isten szemeit megbánthassa. Lám, a megszállott várban rekedettek nem hízlalják hasukat, hanem módjával osztják az eledelt... Megnyargatta, sőt megszállotta ama síró-rívó oroszlán a mi várunkat, azért józanok légyünk és vigyázzunk és az ördög horgaira ragasztott eledelt bé ne faljuk! Legyen a mi böjttartásunk egyszersmind az éhezők táplálása: "Hallók az evangéliumból, hogy nem várta Krisztus a község kérését, hanem mihelyt látta szakaszkodott állapotjukat, enniök ada. Mert ha a szegény hallgat is: de az ő halvány és elsárgult színe, ösztövér és béesett orcája, szakaszkodott inainak erőtlensége elég kérés az irgalmas ember előtt. Erre erős parancsolattal kötelez mindeneket a Szentírás és azt hagyja, hogy necsak jóakarónkat, de halálos ellenségünket is tápláljuk, ha éhezik; innia adjunk, ha szomjúhozik. (Pázmány: Dobzódásnak ártalmirúl és irgalmasságrúl, 4. böjti vasárnap)

Böjtölés, önfegyelem
Böjtölés gyógyítja gyermeket, józanítja ifjakat, tisztességre díjat ad, emelve a véneket... -- Böjtölés a lélek legjobb őre, a testnek biztos kísérője, áhítatra sarkaló. Vezeklőt megszenteli, papot tökélyre emeli. -- Önfegyelem. Való igaz, királynak teremtődtél, hogy szenvedélyen uralmat betöltsél! Vad bestiák, csúszó-mászó világ fogadja föl megbékítő igád. -- Bár jó kormányos kedvére nem csitíthat vihart, megtanulhat zajgó habon uraként haladni; szenvedély is lánca-tépve, ostromolhat embert: -- de vezet a Lélek szent-szabadon, csak kormányt jó kéz ragadjon! (Nagy Szent Vazul: 21. beszéd)

Vigyázz, sohase sodródj iszákosság bűnébe; úgy legyalázza halandót, hogy oktalan barom is lenézi!

Tudni, kit és mit kerülj -- nagy tudomány az üdvösséghöz! (Aquinói Szent Tamás)

Evilág -- Mennyország
Földi dolgok szerelmibe, e madárlépbe, a lélek megragad, Istenhez röpte elmarad!

Óh boldogtalan lélek, te bármi földi szerelemnek rabja!

Mily édessé vált megfosztatnom e léha világ gyönyöreitől! Mily hasonlítatlan nagy öröm telített ily elszakadás után, amelytől pedig előbb úgy rettegtem! (Szent Ágoston)

Fegyelem
A lélek állapotját a test mozdulatai kivallják. Test mozdulatiban a lélek nyelve van. -- Ki nem lesz szenvedélyének ura, azt féktelen ló viszi-ragadja; -- idéstova hányja-veti, -- zúzódik az, sebbel teli, -- s földre sújtva vége neki. (Szent Ambrus)

Türelem
Ha valaha lenne egy kolostor bajkeverő, izgága tag nélkül, szükség lenne keresni egyet, fizeti őt -- súlyát aranyban! -- mert oly hatalmas az a haszon, ami ilyen nyűgösségből árad -- csak a testvérek jól tudják javukra fordítani! (Szent Bernát)