OLVASMÁNY

Boldog Izsáknak, a stellai monostor apátjának beszédeiből

(Sermo 11: PL 194, 1728-1729)

Krisztus semmit sem bocsát meg az Egyház nélkül

    Két dolog van, ami egyedül Istent illeti meg: a bűnbevallás elfogadásának méltósága és a bűnbocsátási hatalom. A bűnbevallást neki kell tennünk, bocsánatot is tőle kell várnunk. Egyedül Istennek van hatalma a bűnöket megbocsátani, ezért neki kell azokat megvallanunk. De mivel a Mindenható eljegyezte magának a gyöngét, a Fölséges az egyszerűt, és királynővé tette a szolgálólányt, ezért vette maga mellé azt, aki alárendeltje volt. Jézus oldalából született az Egyház, ezért jegyezte el magának. Amint a Fiúé mindaz, ami az Atyáé, és az Atyáé mindaz, ami a Fiúé – hiszen természetükben egyek –, ugyanúgy adta oda Krisztus, a Vőlegény minden javát a menyasszonynak, az Egyháznak, és ami a menyasszony tulajdona, azt a Vőlegény is sajátjává tette; sőt menyasszonyát önmagával is és az Atyával is eggyé tette, így könyörgött ugyanis a Fiú az Atyához menyasszonyáért: Azt akarom, hogy amint én és te egyek vagyunk, úgy legyenek ők is egyek mivelünk (vö. Jn 17, 21).
     Krisztus, a Vőlegény tehát egy az Atyával és egy a menyasszonyával, az Egyházzal is. Ami kivetnivalót talált a menyasszonyban, azt a keresztre szögezve eltávolította, és ott a keresztfán menyasszonya bűneit magára vállalta és e keresztfa által el is törölte. Ami viszont a menyasszony természetéhez és tulajdonához tartozik, azt elfogadta és magára öltötte; ami pedig az ő isteni tulajdona, azt átadta neki. Eltávolította tehát tőle azt, ami ördögi, és magára vette tőle azt, ami emberi; átadta neki azt, ami isteni, hogy a menyasszonyé legyen mindaz, ami a Vőlegényé. Ezért mondja, aki maga bűnt nem követett el és álnokság sem volt a szájában: Könyörülj rajtam, Uram, mert gyenge vagyok (Zsolt 6, 4), hogy miután a menyasszony gyengeségét magára vette, annak része legyen az irgalomért való esedezésben is, és így minden közös legyen a Vőlegény és a menyasszony között. Ebből következik, hogy az Egyház tisztsége a bűnvallomás elfogadása, és hogy nála van a bűnbocsátás hatalma is; ezért lehet ezt mondani: Menj, mutasd meg magad a papnak! (Mt 8, 4).
     Az Egyház semmi bűnt se tud Krisztus nélkül megbocsátani, viszont Krisztus se akar az Egyház nélkül semmit sem megbocsátani. Az Egyház semmi bűnt se tud megbocsátani, hacsak valaki előbb bűnbánatot nem tart, vagyis ha a bűnöst előbb magához nem hívja kegyelmével Krisztus; aki viszont megveti az Egyházat,annak Krisztus sem akar megbocsátani. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét (Mt 19, 6). Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom (Ef 5, 32).
     Ne válaszd el tehát a Fejet a testtől, mert így Krisztus sohasem lesz egész! Krisztus ugyanis sohasem teljes az Egyház nélkül, miként az Egyház sem teljes sohasem Krisztus nélkül. Az egész és teljes Krisztus ugyanis a Fej és test együtt. Ezért mondja: Senki sem ment föl a mennybe, csak az Emberfia, aki a mennyben van (Jn 3, 13). Ő az egyetlen ember, aki a bűnöket megbocsátja.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 17, 20. 21. 22. 18

Értük könyörgök, hogy mindnyájan egy legyenek, amint te, Atyám, bennem vagy és én benned. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, * Hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk.

Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. * Hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk.