Szabó Imre szombathelyi püspök beszédeiből

(Eger, 1856, V. kötet, 199)

A templom az ég kapuja

Hívő népünk a templomot Isten házának és az ég kapujának tekinti.

Isten már az Ószövetségben megígéri, hogy a templomban népe között lakik majd, és nem hagyja el az ő népét, Izraelt (vö. 1 Kir 6, 12).

Isten jelenléte még sajátosabban és szemléletesebben megvalósul az Újszövetség templomaiban az oltáriszentségi Jézus által.

De hogyan lehet és lesz a templom a hívők számára az ég kapuja? (Ter 28, 17)

Jézus tanítása szerint az örök élet elnyerésének feltétele, hogy megismerjük az egyedül igaz Istent és az ő küldöttjét, Jézus Krisztust (vö. Jn 17, 3).

Ezt az üdvös ismeretet azonban hol szerezhetnénk meg máshol, mint a templomban?

A tudás persze egymagában még kevés az üdvösségre. Szükség van az Isten akaratának teljesítésére is. Erre azonban az ember csak Jézus által, Jézussal és Jézusban képes.

De hol tudunk egyesülni Jézussal, az igazi szőlőtővel mi a szőlővesszők? Szintén az Isten házában, a templomban a szentségek által.

A kereszteléskor itt vétetik le rólunk a bűn átka és születünk újjá vízből és Szentlélekből: leszünk Jézus testének tagjaivá és a mennyország örököseivé.

Itt részesülünk az élet Kenyerében is, amely erőt ad nekünk a földi zarándoklás idején, és egyúttal megóv az örök haláltól és biztosítja boldog feltámadásunkat.

S a többi szentség éltető és erősítő kegyelme szintén a templomban árad a hívők lelkébe.

Hogyne volna tehát számunkra a templom a mennyország kapuja?

Van azonban mindezeknek egy egyéni feltétele is. Törekednünk kell arra, hogy mindig érdeklődő és tanulékony lélekkel hallgassuk az Isten igéjét, rendszeresen járjunk el a templomba, hívő lélekkel és tevékenyen vegyünk részt a Krisztus keresztáldozatát megújító szentmiseáldozaton, értékeljük nagyra a szentségek kegyelmeit, és gyakran vegyük is igénybe azokat.

Ellenkező esetben hiába lakik köztünk Isten a mi templomainkban, hiába van jelen Jézus az Oltáriszentségben, hiába kínálja fel nekünk az ő igéjét, az ő testét és vérét lelkünk táplálására, és hiába bocsátja rendelkezésünkre a szentségek kegyelmi forrásait. Mindez keveset használ nekünk. Sőt egykor majd megnehezíti számadásunkat az a tény, hogy közömbösségből, hanyagságból vagy hitetlenségből nem ismertük fel látogatásának idejét, és nem viszonoztuk szeretetét. Amitől Isten őrizzen meg mindannyiunkat!

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 83, 2-3. 5

Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura: epedve sóvárog lelkem * Az Úr udvarába!

Aki házadban élhet, Urunk, téged dicsérhet szüntelen. * Az Úr udvarában.