A falu lakói meghallották a Szűzanya hívását. Kezükbe vették a rózsafüzért és ezúttal elkísérték a látnokgyermekeket Cova da Iriához. Amikor megérkeztek az örökzöld tölgyhöz, Lucia hamarosan újra közeledni látta a várvavárt "villámot". Arra az újból feltett kérdésre, mit kíván az Asszony tőle, Lucia egy olyan feleletet kapott, amely a rózsafüzérnek ettől kezdve hallatlan, eddig ismeretlen dimenziót adott:

"Továbbra is imádkozzátok mindennap a rózsafüzért a Rózsafüzérről nevezett Miasszonyunk tiszteletére, hogy elnyerjétek a világ számára a békét és a háború végét, mert egyedül Ő tudja ezt elérni!"

Ezekkel a szavakkal az Istenanya valósággal mint a béke kegyelmének szószólója és közvetítője állt oda Isten és az emberek közé. Az eszköz ehhez a napi rózsafüzér!

Lucia jelet kért. Az Istenanya azonban októberre utalt; akkor majd tesz egy csodát, hogy mindenki higgyen. Miután megismételte a kérését, hogy ezután is imádkozzák naponta a rózsafüzért, áttért Mária egy látomásra, melyet a megtapasztalható világon túli életre vonatkozó hitigazságok eddig még soha nem látott módon tárnak fel. ezért ezek csakis a hitben és a Szentírás kijelentéseinek fényében láthatók és érthetők, míg csak a vizsgálódó értelemre hagyatkozva sohasem ismerhetők fel. A fatimai történés e fontos mozzanatához érkezve hagyjuk, hogy maga Lucia magyarázza meg nekünk, mi történt:

Aztán folytatta: "Áldozzátok föl magatokat a bűnösökért, és mondjátok gyakran, különösen, amikor áldozatot hoztok: Ó Jézus, irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és engesztelésül Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért!"

Ezeknél az utolsó szavaknál újra széttárta a kezét, mint az előző hónapokban. A sugár mintha áthatolta volna a Földet, és mintegy tűztengert láttunk és ebbe a tűzbe merült ördögöket és lelkeket, mintha áttetszőn és feketén vagy bronzszínűen izzó széndarabok lettek volna emberi alakban. Sodródtak a tűzben, a lángok, melyek a füstfelhőkkel együtt belőlük, saját magukból törtek elő, libegtették őket. Minden irányban lehullottak, mint hatalmas tüzeknél keletkező szikrák, súly- és egyensúlytalanul, fájdalmas ordítozás és kétségbeesett kiáltozás közepette, hogy az ember az iszonyattól remegett és megmerevedett. Az ördögöket förtelmes, ismeretlen állatok - melyek szintén áttetszőek és feketék voltak - szörnyű és iszonytató alakjai lepték el. (Ennél a látványnál bizonyára 'jaj'-t kiáltottam, ahogy az emberek állítólag hallották.)"

Lucia feljegyzéseiben megjegyzi, hogy mindhárom gyermek "ijedten és segélykérőn" emelte tekintetét a Szűzanyához; ő azonban szelíd hangon folytatta:

"Láttátok a poklot, ahová a szegény bűnösök lelke jut. Isten, hogy megmentse őket, meg akarja alapítani a világban a Szeplőtelen Szívemhez szóló ájtatosságot. Ha azt teszik az emberek, amit mondok nektek, sokan megmenekülnek; ha azonban nem hagynak fel azzal, hogy megbántják Istent, akkor XI. Pius pápasága alatt egy másik, ádázabb háború fog kezdődni. Ha látjátok, hogy egy éjszakát ismeretlen fény világít meg, tudjátok, hogy ez a nagy jel, mellyel Isten jelzi nektek, hogy most meg fogja büntetni a világot gonosz tetteiért háborúval, éhínséggel, egyházüldözéssel és a Szentatya üldözésével. El fogok jönni, hogy ezt elhárítsam azzal, hogy szorgalmazom Oroszország felajánlását a Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombatonkénti engesztelő szentáldozást. Ha meghallgatják az emberek az óhajaimat, akkor Oroszország meg fog térni, és béke lesz, ha nem, akkor el fogja terjeszteni a tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözéseket fog előidézni, a jókat meg fogják kínozni, a Szentatyának pedig sokat kell szenvednie; különböző nemzeteket megsemmisítenek; végül azonban diadalmaskodik az én Szeplőtelen Szívem. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, amely megtér, és a békét kapja a világ ajándékba. Portugáliában mindvégig fennmarad a hit dogmája (helyes tanítása). Erről ne szóljatok senkinek; Franciscóval közölhetitek.

Amikor imádkozzátok a rózsafüzért, azt mondjátok minden titok után:

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket;

ments meg minket a pokol tüzétől,

vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat,

akik a legjobban rászorulnak irgalmadra."

Ismét felemelkedett a jelenés, és eltűnt keleti irányban a mennybolt messzeségébe.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy Lucia nővér XI. Pius pápa (1922-1939) nevét kifejezetten megerősítette püspökével való beszélgetése során. A később felvetett ellenvetésre miszerint a második világháború (1939- 1945) csak XII. Pius pápasága alatt kezdődött azt felelte, hogy Ausztria 1938-ban bekövetkezett megszállását kell a háború tulajdonképpeni kezdetének tekinteni. Lucia valóban úgy látta, hogy a "rendkívüli" északi fény, amely az 1938. január 25-ről 26-ra virradó éjszaka volt látható, Istennek az a háború kezdetére utaló jele volt, melyről a látomásban szó van. Ebben a látomásban van utalás az Istenanya egy későbbi pontevedrai eljövetelére, ahol 1925. december 10-én Szeplőtelen Szívének tiszteletét kívánja engesztelésül az emberiség bűneiért, és a másikra 1929. június 13-án Tuy-ban, ahol Lucia azt a megbízást kapja, hogy követelje a világegyháztól, hogy ajánlják Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. Amíg minden más jövendölés ahhoz a feltételhez kötött, hogy megjavuljon az emberiség, addig úgy tűnik, hogy a kijelentés, miszerint "végül diadalmaskodik az én Szeplőtelen Szívem", feltétel nélküli, és biztosan be fog teljesedni.