Nyssai Szent Gergely püspök szentbeszédeiből

(Orat. 6 De beatitudinibus: PG 44, 1263-1266)

Isten a megközelíthetetlen szikla

     Ami valószínűleg megtörténik azokkal, akik letekintenek egy magas hegycsúcsról a szélesen elterülő tengerre, az történt az én elmémmel, amikor az Úr szavának magasságából, mint valami hegycsúcsról tekintettem le az ész számára kifürkészhetetlen tanítás mélységébe.
     A tengerek partján nem egyszer látható olyan hegyfal, amely a part felé eső részen a csúcsától a tövéig meredeken szakad be a tengerbe; olykor ennek tetején ott van még egy kiugró szikla is, amely szinte lebeg a mélység fölött. Aki innen előrehajolva a nagy mélységbe lenéz, az bizonyára megszédül ettől a látványtól; ugyanígy szédelgett az én lelkem is, amikor megdöbbentett az Úr e fönséges szava: Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent (Mt 5, 8).
     Isten tehát megmutatja magát azoknak, akik megtisztították a szívüket. Ám az Istent nem látta soha senki (Jn 1, 18), mondja a nagy apostol, János. És megerősíti ezt a kijelentést a kiváló tudású Pál apostol is: Istent senki sem látta, és nem is láthatja (vö. 1 Tim 6, 16). Igen, egy simára hasadt meredek sziklával állunk szemben, amelyen nincs semmi, amit az értelem megfoghatna és megismerhetne. Ezért ezt a sziklát már Mózes is megközelíthetetlennek jelentette ki a törvénykönyvében, minthogy értelmünk soha meg nem közelítheti, nincs rajta semmi, amibe belekapaszkodva fölemelkedhetne hozzá, erre ugyanis minden támpontot lehetetlenné tett ez a kijelentése: Nem láthatja az Urat ember úgy, hogy életben maradjon (vö. Kiv 33, 20).
     Igen, de mégiscsak abban áll az örök élet, hogy látjuk az Istent. Ugyanakkor meg a hit oszlopai, János, Pál és Mózes azt állítják, hogy ez lehetetlenség. Ugye, ez az a szédülés, amely elfogja a lelket, ha az itt mondottak mélységét szemléli. Ha az Isten élet, akkor az, aki nem látja Istent, nem látja az életet sem. A Szentlélektől sugalmazott próféták és apostolok pedig azt állítják, hogy Istent nem lehet látni. Micsoda kétségek közé kerül így az ember reménye?
     Az elcsüggedt bizalmat azonban fölemeli és újra felszítja az Úr. Úgy tesz, ahogyan Péterrel cselekedett. Pétert az a veszély fenyegette, hogy elmerül a hullámokban, az Úr azonban szilárd és biztos talajjá tette a hullámokat lábai alatt.
     Felénk is kinyújtotta kezét az Isteni Ige, és minket, akik az ellentétes tanítások mélységei fölött megtántorodtunk, az egyik igazság mellé állít; erre megszűnik félelmünk, hiszen az Ige mintegy kézen fogva bizton vezet és átölel bennünket, s ezt mondja: Boldogok, akiknek tiszta szívük van, mert ezek majd meglátják az Istent.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 1, 18; Zsolt 144, 3

V. Istent nem látta soha senki, * Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
F. Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, és nagyságát felfogni nem lehet. * Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.