2017. február 13-án nagyszámú érdeklődő közönség várta Óra Krisztián körmendi káplánt, aki az est során fiatalos lendülettel és nyílt őszinteséggel beszélt úgy az életéről, mint a papi hivatásáról. 

Örömmel tapasztaltuk, hogy az alig két hete indított Ismerik őt? című  programsorozatunk iránt olyannyira nagy az érdeklődés, hogy ülőhely bizony csak azoknak jut, akik kicsivel a meghirdetett időpont előtt érkeznek. Telt ház esetén a csigalépcső is jó szolgálatot nyújt a fiatalabb korosztály számára. Az egyetemisták a magasból nézhették Krisztián atya végtelen derűsre sikeredett, és gazdag élményekkel színesített előadását.

Természetesen ez alkalommal is a gyerekkori emlékek felelevenítésével kezdődött a meghívott lelkipásztor bemutatkozása. Krisztián atya gyerekkori történeteiből egyszer sem maradt ki az iker fiútestvére, akiről azt is megtudtuk, hogy ma már nem itt, hanem külföldön él. Meghatározó volt mindkettőjük számára az óvódás, majd a kisiskolás kor, és a család. A tanulmányok alatt, melyeket a szombathelyi Püspöki Iskolában, majd a Nagy Lajos Gimnáziumban végzett, szoros barátságok szövődtek. Történelem tanárnak készült, ezért is jelentkezett egyetemre. Biztos pont és bázis volt számára a 387. számú Szily János Cserkészcsapat. Velük, valamint a székesegyház ifjúsági csoportjával gyakran és sokat kirándultak. Krisztián atya őszintén és magától értetődő természetességgel beszélt az első szerelemről is. Az érzésről, ami igaz csak rövid időre, de mégis csak rabul ejtette. A lány, akivel egy külföldi utazás alkalmával ismerkedett meg, éppen akkor érkezett az életébe, amikor ő már első éves szeminarista volt. A lengyel származású lányért képes volt egészen Lengyelországig utazni, csak azért, hogy a lány kérésének, hogy ő legyen a partnere az érettségi bálon, eleget tegyen. Akkor és abban a helyzetben is úgy érezte, ha kérik valamire és számítanak rá, mennie kell. Még a nagy távolság sem riasztotta el. Vonatra pattant s meg sem állt Lengyelországig. Három napot töltött kint, majd mint aki jól végezte dolgát, visszatért a szemináriumba. A hazautazás után hamarosan a szerelem átalakult egy igazi mély barátsággá. Úgy tudja, a lány később férjhez ment. Ő pedig a papi hivatást választotta.

Szívesen emlékezett vissza a budapesti központi papi szemináriumban eltöltött évekre, az ott kialakult barátságokra. Fiatal kora ellenére viszonylag sok utazásban, és számos zarándoklatban volt része. Nagy élmény volt számára a Máltán töltött vakáció, de a svájci és olaszországi kirándulásokra is szívesen gondol vissza. A Máriacelli zarándoklatok képeit bemutatva megemlékezett Miszori Zoltán atyáról, aki ugyancsak nagy hatással volt rá, máig példaképe. A tavalyi évben megtett Szent Márton-zarándoklatról is kedves emlékeket őriz.

Lelkipásztori szolgálatának eddigi állomásairól is magától értetődő természetességgel szólt. A zalaegerszegi Mária Magdolna plébánia kiváló lehetőséget adott számára, hogy a gyóntatásban nagy jártasságot szerezzen. Jelenleg a körmendi plébánián teljesít szolgálatot, ami bár csendesebb hely, mint a zalai megyeszékhely, de azért a mindennapokban itt is bőven akad tennivaló. Talán érzékenységéből, mély együttérzéséből fakad, hogy egyik kedvelt és szívesen végzett feladata a kórházi betegellátás, az elesettek és rászorultak segítése, felkarolása. Nemrégiben -, mint ahogy erről a híradásokból értesülhettünk  – a körmendi plébániára befogadott, de azóta már Budapestre egy hajléktalanszállóra költöztetett migránsokkal is jó kapcsolatot alakított ki. Ebből a helyzetből is igyekezett a legjobbat és legtöbbet kihozni. Az angol nyelv mindennapi használatán túl, örül, hogy megismerkedhetett más kultúrából érkező, más vallást gyakorló emberekkel. Bár ő magáról azt vallja nem igazán bátor alkat, ennek éppen az ellenkezője bizonyosodott be a tegnapi est során. 

Székely László alábbi versét Krisztián atya tolmácsolásában hallhatta a nagyszámú közönség.

Székely László

Az én jámborságom

Jámbornak mondtok engemet,

Mert megromlott a szemetek.

Mert az egész század beteg.

Márton köpenyét kettévágta,

Hogy felét a didergő kapja.

Az én talárom a szabó

Előkelő szövetből szabta.

Ágyába poklost fektetett

Az édes szívű Szent Erzsébet.

Én megremegtem, ha szobámba

Vézna, köhögős koldus lépett.

„Szegénység Úrnő” kopogott már,

Belesett már az én portámon,

S nem fogadtam ferences szívvel,

Önző panasz fakadt a számon.

Tudom, hogy az ítélet érik,

A tűzeső már ránk szakad.

Valahol egy szent alkuszik még:

Tíz igazat ... öt igazat ...

S én nem leszek ez igazak közt.

Nagy a bűnöm, kicsiny a szívem,

Bátorságom nem diadalmas,

Uram, irgalmazz!

Tudom, mi lesz a jámborságom!

Ha eljön a nagy harag napja

S Isten szekere dübörög

A kigyulladt, gonosz világon,

Hitvány életem megadón,

Alázattal elébe vágom:

Jöjj, gázold el a rosszaságom!