Szenvedő Jézusom, te erős, te bátor,
Te aki nem féltél a szörnyű haláltól,
Sem a fájdalmaktól, mik a tested érték,
Pedig a tövisek homlokod megtépték.
Te, akit ostorral véresre sebeztek,
És akit a végén keresztre szegeztek,
Könyörülj énrajtam, bánat könnyem fakad,
Irgalmadért esdek feszületed alatt.
Irántam a szived kegyelemmel teljék,
Ó vedd el tőlem a keserűség kelyhét!
Nem birom el, Uram, töviskoronádat,
A korbácsütések, ó de nagyon fájnak!
Hitvány, gyenge testem, hogy vigye kereszted?
Hiszen oly nehéz, hogy a vállam reszket.
Téged elkisért édesanyád könnye,
Nekem senkim sincsen, aki velem jönne.
Nekem senkim sincsen, aki velem állna,
Olyan árva vagyok, olyan nagyon árva…
Jézusom, csak te vagy akiben remélek,
Ne hagyd, hogy elvesszek, könyörögve kérlek!
Ne hagyd, hogy gyötrődjek, hogy az élet fájjon,
Váltsd meg az életem, váltsd meg a halálom!
Bocsásd meg a bűnöm, te tudod, te látod,
Ellenségeimnek én is megbocsátok.
Múljék el a bánat, ne gondoljak másra,
Csak az eljövendő szent feltámadásra! Ámen.
Kapcsolódó bejegyzések:
ISTEN SZERET ENGEM
A FELEBARÁTI SZERETET LITÁNIÁJA
ÖNMAGUNK FELAJÁNLÁS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN SZÍVÉNEK
Az első Mária-ének