,

Ezt a Jézust úrrá és megváltóvá tette. Akik Péter szavait hallják, megrendülnek. Nem késik a kérdés: mit kell tennünk? Ezt a kérdést ma is, mi is feltehetnénk. Amennyiben már megkeresztelkedtünk, adjunk hálát, és hitvalló életünk legyen hatékony jele a keresztségnek.  

ApCsel 2, 36-41 Az ígéret nektek és fiaitoknak szól.

Jn 20, 11-18 Mária Magdolna hírül adta a tanítványoknak: láttam az urat.

A keresztség Krisztus húsvéti misztériumába olt bennünket. A keresztségben egybenőttünk Krisztus kereszthalálával és meghaltunk a bűnnek. De egybenőttünk az ő feltámadásával is, így természetfeletti életre vagyunk hivatottak. A keresztény ember élete a tökéletes szabadság élete, mert sem földi szenvedély, sem bűn már nem korlátozhatja. Az élet bölcsessége sugárzik bűntelen életünkön. Minden megkeresztelt ember hivatása, hogy az evangélium terjedését munkálja



Ezt a Jézust úrrá és megváltóvá tette. Akik Péter szavait hallják, megrendülnek. Nem késik a kérdés: mit kell tennünk? Ezt a kérdést ma is, mi is feltehetnénk. Amennyiben már megkeresztelkedtünk, adjunk hálát, és hitvalló életünk legyen hatékony jele a keresztségnek.

Mária Magdolna azért találkozhat az elsők között a Feltámadottal, mert nem zárkózik be otthonába. Jézust szolgálta sok útja során és ott áll a kereszt alatt is. Nem nyugszik bele a ténybe, hogy Jézus meghalt és eltemették, hanem Ura közelében akar lenni. A sír előtt könnyezve gyászolja Mesterét, mert mit sem sejt a feltámadásról. Sír, mert azt gondolja, hogy az események megváltozhatatlanok. Sír és lassan elfogadja a történteket. S amikor megjelenik neki a feltámadt Jézus, először fel sem ismeri, mert nem gondolja, hogy valaha is találkozhat még Urával. Kitartása jutalmaként a találkozás és a felismerés örömével távozik.

Húsvét öröme nyolc napon át visszhangzik a lelkünkben. Valójában, Húsvét után nyolc napig mindennap a feltámadás napját üljük, sőt a következő vasárnapokat is úgy nevezzük, hogy húsvét második, harmadik vasárnapja. Igen, mert Húsvét hajnala évről-évre meghozza a csodát, újult erővel töri meg a sötétséget és felragyogtatja az élet világosságát. Ezt a kigyulladt fényt, újraéledt reményt táplálni kell, másoknak is meg kell mutatni.
Az első Nagypénteken minden befejezettnek, végérvényesnek tűnt. Jézus kiszenvedett holttestét levették a keresztről és sziklasírba helyezték. Az üreg elé hengerített hatalmas kő olyan volt mint egy pont. Innen nincs tovább, lezárult, nincs folytatás. Ezzel beállott a csend és a lelkek sötétsége.
Pilátus számára mindez egy megszokott mindennapi esemény volt. Eggyel kevesebb az olyanokból akik megingathatják hazugságra és önzésre épített földi hatalmát.
A főpapok és a nép vénei vallásos vakbuzgóságuk reménytelen foglyai. Azt hiszik, hogy a legnagyobb körültekintéssel, és jól oldottak meg egy vallási kérdést. Így balga makacsságuk csapdájába estek.
A tömeg egy befejeződött, attrakciónak hitt esemény foszlányait emlegeti, mint vihar után a szél, amikor meg-meg kerget egy földre hullott falevelet.
Az apostolok riadtan úgy találják, hogy teljesen magukra maradtak, és nem látják az alagút végét. Mária anyai szíve pedig összerezzent a fájdalmas veszteségtől.
Az asszonyok az utolsó kegyelet kenéseit szeretnék elvégezni – legalább ezt kapja meg – hisz annyira jó volt, és ártatlanul halt meg.
E néhány hűséges kenetvivő asszony, Mária Magdolna, a Szűzanya, valamint az apostolok voltak alkalmasak arra, hogy a húsvéti hit hajnala felfakadjon a szívükben, mert volt egy kis pislákoló reményük, bizakodó hitük, amely rejtetten bennük élt. Így a feltámadott élő Krisztussal való találkozásuk új lendületet adhatott életüknek. Feltölthette a csüggedő reményüket, betölthette a kongó benső ürességet, mert nem zúgott el mellettük a húsvéti kegyelem nagy pillanata.
Az első Húsvét óta, minden év Húsvéti időszakának ez a tétje, és nagy kérdése: a húsvéti kegyelem milyen lelkületet talál bennünk?
Aligha lesz esélyünk, ha Pilátusként csupán szűk-látókörű érdekek vezetnek, vagy tömeg emberként kizárólag a felszín mozgat mindennapjaimban, tetteimben.
Még az sem helyes irány, ha vallási törvényekkel, szokásokkal, előírásokkal bástyázzuk körül magunkat, és egy hamis biztonságban élünk.
Azonban, hogyha van egy csöppnyi reményünk, alázatos hitünk, nyitott szívünk, Istenhez való buzgó ragaszkodásunk ez már lehetőség arra, hogy találkozzunk az élő Krisztussal, aki feltámadásával nem csak a történelem örökkön élő Ura, hanem a mi egyéni történetünknek, életünknek is Szabadítója, mert Ő a mi személyes, Élő Megváltónk!

Istenünk, te megajándékoztál minket húsvéti szentségeiddel. Add népednek továbbra is kegyelmedet, hogy eljussunk a tökéletes lelki szabadságra, és egykor a mennyben örvendjünk annak, amit most a földön ujjongva ünneplünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.