„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van: ha nem így volna, vajon mondtam volna- e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” Jn. 14. 1-3

John Todd még csak kisfiú volt, amikor szülei meghaltak, árván hagyva őt és testvéreit. Amint az 1800- as évek elején szokásban volt, rokonok vették magukhoz az árvákat. Az egyik nagynéni felajánlotta, hogy otthont ad a kis Johnnak, ezért elküldte érte szolgáját, akit Ceasarnak hívtak.  A fiúcska felkapaszkodott a ló hátára, apró karjaival átölelte a férfit, és elindultak az új otthon felé. Kérdései elárulták a félelmeit:

-         Ott lesz a néni?

-         Ó igen! - biztosította őt Ceasar. Ott lesz és várni fog rád!

-         Jó lesz nála laknom?

-         Jó kezekbe kerülsz fiam.

-         Szeretni fog engem?

-         Meghiszem azt! Jószívű asszony!- felelte türelmesen és kedvesen a szolga.

-         Gondolod, hogy elmegy aludni, mire odaérünk?

-         Dehogy! Fennmarad és várni fog téged. Ha kiértünk ebből az erdőből, meglátod a gyertyafényt az ablakában!  

Így is történt. Ahogy a ház közelébe értek, John észrevette a gyertyafényt az ablakban, és nagynénje ott állt az ajtóban. Félszegen elindult a verandához, ahol a néni lehajolt, megpuszilta és így szólt:

-         Isten hozott idehaza!

John Todd a nagynénje szárnyai alatt nőtt fel, aki édesanyjaként viseltetett iránta. Amikor eljött a pályaválasztás ideje, Isten hívásának engedelmeskedve lelkipásztor lett. Évek múlva a szerepek felcserélődtek: a nagynéni megüzente, hogy egészsége egyre romlik és tulajdonképpen a halálán van, mire John a következő levelet küldte neki:

                                                     Kedves Nagynéném!

Évekkel ezelőtt elhagytam egy haláltól sújtott házat, és fogalmam sem volt, hogy hova megyek, törődik- e velem majd valaki, vagy befellegzett nekem. Hosszú volt az út, de a szolga bátorított. Végre megérkeztem karjaid közé az új otthonomba. Vártak rám, és biztonságban éreztem magam. Mindezt neked köszönhetem.  Most neked kell menned. Azért írok, hogy elmondjam: valaki fenn van és vár rád. A szobád kész, a fények világítanak, az ajtó nyitva: számítanak rád!

Rád is várnak! Jézus helyet készít neked: a tökéletessé tett emberek tökéletes helyét, melyre a mi tökéletes Urunk vigyáz. Ha majd elérkezik az ideje, eljön érted, és hazavisz magához.