A sok testvér között, akik Krisztus seregében győzedelmeskedtek, Quirinus sisciai püspök is ott volt. Maximus helytartó elfogatási parancsot adott ki ellene. Amikor ezt a szent püspök meghallotta, eltávozott városából, de menekülés közben elfogták, és előállították. 
     Amikor Maximus helytartó megkérdezte, hogy miért menekült el, Quirinus püspök így válaszolt: „Nem menekültem, hanem csak Uram parancsának engedelmeskedtem, amint írva van: Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba (Mt 10, 23).” Maximus helytartó így szólt: „Ki parancsolta ezt?” Quirinus püspök válasza: „Krisztus, aki az élő Isten.” Maximus így folytatta: „Nem látod, hogy a Császárok parancsai mindenütt utolérnek, és az, akit te igaz Istennek mondasz, rabságodban nem jöhet segítségedre? Íme, elmenekültél, de elfogtak, és idevezettek.” Quirinus püspök így válaszolt: „Mindig velünk van, és bárhol is vagyunk, az Úr, akit tisztelünk, segítségünkre jöhet. Amikor elfogtak, velem volt, és itt is velem van, és megerősít, sőt ő az, aki szavaimmal neked válaszol.” Maximus közbeszólt: „Sokat fecsegsz, és beszédeddel a nagy királyok parancsairól eltereled a szót. Olvasd tehát az isteni rendelkezéseket, és tedd a parancsot!” De Quirinus püspök így válaszolt: „Császáraid parancsát meg sem hallgatom, mert az istentelen, és Isten törvényei ellenére azt parancsolja Krisztus szolgáinak, hogy a ti isteneiteknek áldozzanak, akiknek én nem szolgálok, mert nem is léteznek. Az én Istenem azonban, akinek szolgálok, jelen van az égben, a földön és a tengeren. Ott van minden helyen, de nagyobb mindennél, mert mindent ő tart létben, hiszen általa lett minden, és benne létezik minden.” 
     Maximus helytartó akkor parancsot adott: „Vessék börtönbe, és bilincseljék meg, amíg meggyőződését meg nem változtatja.” Quirinus püspök azt mondta neki: „Nem félek a börtöntől, hiszem, hogy Istenem velem lesz a börtönben, aki mindig tisztelőivel van.” Amikor megkötözték, és börtönbe zárták, Quirinus püspök imádságba merült: „Hálát adok neked, Uram, hogy miattad gyalázatot szenvedhettem, és kérlek, hogy akik velem a börtönben vannak, érezzék meg, hogy az igaz Isten tisztelője vagyok, és higgyék, hogy nincs más Isten, csak te.” 
     Három nap múlva Maximus megparancsolta, hogy Quirinus püspököt Felső-Pannónia helytartójához, Amantiushoz vigyék makacssága miatt, mivel a Császárok parancsát nem fogadta el, és kitartott saját véleménye mellett. Amikor Szent Quirinust Felső-Pannónia helytartójához vezették (a Duna melletti városokon át bilincsbe verve vitték), Amantius aznap tért vissza Scarabantia városából. Eléje állították a szent püspököt, de a helytartó Savariába vitette kihallgatás céljából. 
     Amantius helytartó — hivatalának megfelelően — a teátrumba vitette. Amikor eléje állították, Amantius helytartó így szólt: „Kérdezem tőled, hogy azok, amiket Sisciában, Maximus bírósága előtt mondtál, igazak- e?” Quirinus püspök így válaszolt: „Sisciában az igaz Istent vallottam meg. Mindig őt tiszteltem, szívemben őt hordozom, és senki ember nem szakíthat el tőle, az egyetlen és igaz Istentől.” Amantius helytartó így folytatta: „Nem akarunk idős korod miatt megostoroztatni, inkább szavakkal kívánjuk érzületedet megváltoztatni és az élet lehetőségének megígérésével megjavítani, hogy öregséged hátralevő idejét a császári törvények rendelkezései szerint az istenek szolgálatában töltsd el.” Szent Quirinus püspök azonban így szólt: „Mit nyugtalankodsz korom miatt, amelyet a sérthetetlen hit erősebbé tehet minden gyötrelemnél? Hitvallásomat a kínzás sem törheti meg, a jelen élet gyönyörűségei sem változtatják meg, sőt a legkeserűbb halállal való ijesztgetés sem zavarja meg lelkem szilárdságát.” 
     Amantius helytartó közbeszólt: „Sokáig próbáltunk téged a királyi parancsok iránti engedelmességre hajlítani. De mivel lelked keménysége miatt nem lehetett téged megpuhítani, példája leszel a keresztényeknek, hogy akik élni kívánnak, megrettenjenek halálodnak neme miatt!” 
     Akkor megkínoztatta, majd megparancsolta, hogy Isten szent papjának, vagyis szolgájának a nyakára malomkövet kössenek, és a Sibaris patakba fojtsák. Amikor a patakba vetették, még sokáig lebegett a víz színén, és a körülállókhoz beszélt, nehogy megrettentse őket példája. Majd alighogy elkezdett imádkozni, elmerült. Testét nem messze attól a helytől, ahol elmerült, megtalálták, ott, ahol imádkozási hely is van. De szent testét a scarabantiai kapu melletti bazilikában helyezték el, ahol érdemei miatt nagy látogatottságnak örvend. Szent Quirinus sisciai püspök, Krisztus vértanúja, június 4-én szenvedett, és nyerte el a koronát a mi Urunktól, Jézus Krisztustól, akinek legyen tisztelet, hatalom és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

KÖNYÖRGÉS