A hitélet tele van akadályokkal – mondta szentbeszédében Ferenc pápa, aki Szent Pál Rómaiakhoz írt leveléből indult ki, amelyben az apostol súlyos szavakkal szól a bálványimádásról, vagyis azokról, akik bár világosan felismerték Istent, nem dicsőítették őt, nem adtak hálát érte, hanem fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek képmásával. Nem a teremtőt, hanem a teremtményeket kezdték tehát imádni.

Mi tehát a bálványimádás útja? A bálványimádók számára nincs mentség – mondta a Szentatya. – Üressé váltak gondolataikban és sötétség borult oktalan szívükre. Bölcsnek mondták magunkat, ám esztelenek lettek. Saját elképzelésük önzése kerítette őket hatalmába, vagyis az, hogy az az igaz, amit ők gondolnak, hogy ők döntik el mi az igazság.

Szent Pál apostol bírálatai azokra vonatkoztak, akik két ezer évvel ezelőtt madarak, négylábúak és csúszómászók előtt hódoltak. Úgy tűnik, hogy ma ez a probléma nem létezik, hiszen senkinek nem jutna eszébe, hogy képmásokat imádjon. Ám nem így van, mert a bálványimádásnak ma új és új formái vannak – mondta Ferenc pápa. – Manapság is számtalan bálvány és bálványimádó létezik, olyanok, akik nagyon bölcsnek gondolják magukat. Köztünk, keresztények között is vannak ilyenek. A Szentatya éppen ezekhez a keresztényekhez intézte szavait, mert – mint mondta – ő tiszteli azokat, akik más valláson vannak. Azokhoz a keresztényekhez szólt, akik úgy gondolják magukról, hogy ők mindent tudnak, mindig saját magukat, saját gondolataikat, saját kényelmüket helyezik előtérbe. Nemcsak a múltban voltak, hanem ma is vannak bálványok, mi mindannyian elrejtünk magunkban egy-egy bálványt. Isten színe előtt tegyük fel magunknak a kérdést: mi az én titkolt bálványom? Mi az, ami elfoglalja életemben az Úr Jézus helyét?

A mai szentmise leckéjében Szent Pál eszteleneknek nevezi a bálványimádókat. Az evangéliumi olvasmányban ugyanezt teszi Jézus, aki ezt mondja a farizeusnak: „Ti ugye megtisztítjátok a pohár és a tányér külsejét, bensőtök azonban tele van rablással és gonoszsággal”. Jézus azt tanítja, hogy ne a külsőségeket nézzük, mert ami igazán fontos az, ami a tányérban van, az eledel. Ha azonban valaki hiú, karrierista, becsvágyó, aki mindig saját magával dicsekszik, mert azt gondolja, hogy ő tökéletes, akkor inkább szentelje életét a rászorulók megsegítésének, az majd meggyógyítja képmutatását. Ez tehát az Úr Jézus által megjelölt út: imádd Istent mindenek felett és szeresd felebarátaidat. Olyan egyszerű és mégis olyan nehéz. Ezt csak a kegyelem segítségével tudjuk megvalósítani.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír