A János-evangélium hatodik fejezetében szerepel Jézus híres kafarnaumi eucharisztikus beszéde, melynek előzményeként megszaporítja a kenyeret és a halat. Próbára teszi apostolait. Az apostolok nem tudják jóllakatni az embereket, akik követik a Mestert. Jézus szeretett az emberek között lenni, nem úgy, mint tanítványai, ezért intette őket. Kereste a néppel való közelség lehetőségét, és azt tanította a pásztoroknak, hogy legyenek közel a néphez. Isten népe mindig konkrét segítséget kér a pásztoroktól, ami fárasztó számukra, de kötelességük gondoskodni a rájuk bízott emberekről. Jézus azt mondja az apostoloknak: „Ti adjatok nekik enni!”; és ezt megismétli a mai pásztoroknak: adjatok, adjatok a népnek! Azután Jézus elmegy, hogy az Atyához imádkozzon. A nép a csodálatos kenyér- és halszaporítás után királlyá akarja tenni őt. Lehet, hogy néhány apostol szerette volna kihasználni ezt a helyzetet, hogy hatalomhoz jusson – jegyezte meg Ferenc pápa. – Ám a pásztor hatalma a szolgálat, és amikor elrontja ezt, megöli a hivatását, és egy lelkipásztori vállalkozás ügyintézője lesz, nem pedig pásztor.

Amikor Jézus meglátja a hozzá igyekvő tömeget, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta, hogy mit fog tenni. Elgondolkodtató kérdés – mondta a Szentatya. – Megmutatja, hogyan bánt Jézus az apostolokkal. Folyamatosan próbára tette, hogy ezáltal tanítsa őket; különösen azokban a helyzetekben, amikor tanítványai túlléptek a szerepükön, Jézus megállította és tanította őket. Az evangéliumban Jézusnak sok ilyen gesztusa szerepel, amikor azt erősíti az apostolokban, hogy Isten népének pásztorai legyenek.

Jézus nagyon szeretett az emberek között lenni

– ez valójában a megváltás egyetemességének szimbóluma. Az apostolok éppen ezt nem szerették, mert ők akartak az Úr közelében lenni, hallgatni, amit mond. Mind a négy evangélium leírja ezt a történetet. Lehet, hogy még egy kenyérszaporítás történt, vagy egy másik misszióból jöttek meg, amikor Jézus azt mondta tanítványainak: „Menjünk innen, hogy egy kicsit kipihenjük magunkat.” Elindultak. Az emberek észrevették, hogy merre tartanak a tengeren át; letáboroztak, s ott vártak rájuk. A tanítványok nem örültek, mert a nép elrontotta húsvéthétfői falatozásukat, mert nem ünnepelhettek együtt az Úrral. Jézus azonban tanítani kezdte a népet. Az emberek hallgatták őt. Teltek-múltak az órák. Jézus tanított, a nép boldog volt. A tanítványok azt mondták egymás között: Elrontották az ünnepünket és a pihenésünket.

De az Úr az emberek közelségét kereste, és azon fáradozott, hogy a pásztorok szívét az Isten népével való közelségre indítsa, hogy azt szolgálják. Az apostolok voltak a választottak, és így a kitüntetettek körébe tartozónak érezték magukat. Kitüntetett réteg, mondjuk így: „arisztokrácia”; közel az Úrhoz, aki mindahányszor megpróbálta helyre tenni őket – fogalmazott a pápa, majd példaként hozta fel a gyermekeket. Az apostolok úgy érezték, hogy ők vigyáznak az Úrra, ezért mondták: Nem és nem! Nem jöhetnek a gyerekek, mert csak háborgatják, zavarják. Jézus pedig így szól: Engedjétek a gyerekeket! A tanítványok nem értették. Aztán megértették – mondta Ferenc pápa. Jerikó utcáját idézte, ahol egy „gyerek” kiáltozott: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! A tanítványok csitították: Légy csöndben, az Úr jár erre, ne zavard őt! Erre Jézus ezt mondta: Engedjétek hozzám jönni!

Van, hogy fáradt a nép, a pásztorok is fáradtak: akkor a jó pásztor megszaporítja a dolgokat, hiszen az emberek mindig mennek a jó pásztorhoz, különböző okokból – szögezte le a Szentatya. Majd egy szegénynegyedben szolgáló plébánosról beszélt, akinek ajtaján, ablakán szüntelenül kopogtattak az emberek, míg végül így fakadt ki: „Legszívesebben befalaztatnám az ajtót és az ablakot, csak hogy kipihenhessem magam!” Elfelejtette, hogy ő pásztor, és az emberekkel kell lennie. Jézus arra tanítja és neveli az apostolokat, hogy együtt legyenek a néppel. A nép pedig fáradt, és mindig valami konkrét dolgot kér, talán helytelenül, de mindig konkrét dolgot kér. A pásztornak gondja kell hogy legyen ezekre a dolgokra.

A többi evangélista megjegyzi, hogy az apostolok arra kérik Jézust, hogy bocsássa el a népet, mert már esteledik, nekik pedig vásárolniuk kell, hogy egyenek valamit. Valójában arra gondoltak, hogy ünnepet tartanak maguk között. Ez nem rossz önzés; érthető, hogy szeretnének a mesterrel maradni. Ám Jézus azt kéri tőlük, hogy ők adjanak enni az embereknek: Vigasztaljátok meg őket, oldjátok meg a problémáikat. Az apostolok érzik a feladatot, hogy nekik adni és adni kell. De ők kitől kapnak?! Jézus ezt is megtanítja nekik. Ezután az apostoloktól is búcsút vesz, és elmegy imádkozni – az Atyához. Jézus a pásztor kettős közelségét mutatja meg:

közel lenni a néphez és közel lenni az Atyához

– emelte ki a Szentatya.

Beszéde végén Ferenc pápa arra hívta fel a figyelmet, hogy el kell kerülni a hatalom kísértését, amely megérintette az apostolokat, amikor látták, hogy a nép királlyá akarja kenni Jézust, és ők is szerettek volna ebből részesülni. Az igazi lelkipásztori hatalom azonban szolgálat – Isten népe közelségében.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír