A főpásztor az egyházmegye YouTube-csatornáján december 22-én közzétett interjúban beszélt a reményről, a közelgő szentév fő üzenetéről, a békéről mint az emberhez méltó élet alapjáról, az emberi szívekben dúló háborúkról és békétlenségről, de az Egyház tagjai által elkövetett bűnökről is szólt, és bocsánatkérésre, a sebek gyógyítására hívott.

Minden szentév az Egyház életének egy fontos pillérére irányítja a figyelmet – emlékeztetett a beszélgetés elején a pécsi püspök. „Hogy mi az emberi élet titka, a krisztusi hívásunknak a titka? Hogy szentté legyünk. Ettől megijedünk esetleg, pedig ez a lényeg. Szorosabb kapcsolatba lépni Istennel. És gyönyörű, hogy éppen most a remény szent éve van” – fogalmazott.

A szentév fő üzenetéről, a reményről és békéről szólva Felföldi László hangsúlyozta:

általában a háborúval állítjuk szembe, de a szív békéjére is figyelnünk kell.

„A béke mindennek az alapja. Ha nincs béke az emberi kapcsolatokban, egy közösségben, akkor nincs szeretet. Csakis a békét hordozó szívvel lehet jól tevékenykedni, jól szeretni. Vigyázni kell, mert nem azt jelenti a béke, hogy minden tökéletesen rendben van. Hiszen az élet küzdelem.

A béke az, amikor ebben a küzdelemben látom a reményt, látom a célt, és tudom, hogy a helyemen vagyok.”

Felföldi László beszélt arról is, hogy a jövő reménye, a jövő hite az élet; így a társadalom jövője a gyermek, akit a mi feladatunk segíteni abban, hogy a kapott, ajándékozott életet maga is ajándéknak tudja tekinteni. „Hogy erre képesek vagyunk-e, az egy társadalom minősége és valósága.”

„Isten különleges módon újítja meg az emberiséget és az Egyházat, és most egy ilyen csodálatos megújulásban vagyunk. De minden megújulásnak kezdő lépése az ott van, hogy ránézünk a sebeinkre, a bűneikre, a hibáinkra. (…) Az Egyháznak most ez a lépése jött el, ez a pontja. És én köszönöm, hogy a püspöktestvérek elindítják ezt, és mozdulnak ebben.

Én is szeretnék bocsánatot kérni mindazokért a bűnökért, amelyeket az Egyház, az Egyház munkatársai, az Egyház tagjai elkövettek a sebzetteken, a szenvedőkön. Személyesen is ígérem, és mindent megteszek azért, hogy gyógyuljanak ezek a sebek, és hogy a jövőben ne következzenek be. Az emberi gyengeség, az emberi nyomorúság kíséri az Egyház életét is. Ezek végtelenül szomorú történetek, végtelenül fájó történetek, de ezekkel most nekünk kell szembenézni, ezekért most nekünk kell bocsánatot kérni, és ezeket a sebeket nekünk kell gyógyítani.

Az emberiség története a jó és a rossz küzdelmének a története. Bennem is. Mindenkiben. A közösségben is. Ezért van mindig a bűnbánat és a jóra való törekvés. Ezért mondjuk a Miatyánkban: bocsásd meg a mi bűneinket, a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk. Most ez élesebb. Most fájóbb. És kérem azt, hogy ha meggyengül egy közösség az Egyházban, ha megsebződik, ha úgy érezzük, hogy megtámadják, akkor fogjunk össze.

Bízzunk Krisztusban, hiszen az Egyház Krisztus Egyháza, az emberek gyengesége, hibája, bűne ellenére is szent és jó.

És ezt a szentet kell nekünk megvédenünk és továbbadnunk. Megbocsátás nélkül nincs élet. Ha nem hiszünk Isten bocsánatában, akkor az életet fogjuk elveszíteni. Sokat képesek vagyunk megbocsátani, ha élni akarunk. A megbocsátás pedig éppen azt mutatja meg, hogy a szeretet mindennél erősebb. Minden gonosznál. És ha az életet át tudjuk menteni, akkor a béke az, ami marad. Akkor a szeretet marad. (…) Isten a saját szívét adja nekünk a karácsonyban: az ő egyszülött fiát adja. Megajándékozni azt lehet, aki elfogadja. Az életünk, a küldetésünk az örömről, a békéről szól. A bűn elszakít. Eltávolít. Istentől, a másik embertől, önmagamtól. A béke, a megbocsátás felépít. A Katolikus Egyház a kapcsolatból táplálkozik. Az Isten karácsonykor ezt a kapcsolatot a legkülönlegesebb ajándékkal, önmagával teszi teljessé. (…)

Nem rosszabb ma a világ, mint korábban, csak más, és ebben a világban nekünk kell megkeresni és megtalálni a szépet, a bensőségességet az ünnepben, a karácsony üzenetében” – tette hozzá.