„Assisi szegénykéjétől megtanulhatjuk, hogy az Egyház valódi megreformálói azok, akik megtagadják önmagukat, és teljesen az Úrnak élnek” – szögezte le Cantalamessa.

Így folytatta tanítását: „Ahhoz, hogy megértsük Szent Ferencet, előbb megtéréséből kell kiindulnunk. Ferenc nem a szegénységet vagy a szegénység eszméjét választotta; ez csak következménye, és nem kiinduló oka volt megtérésének. A valódi döntés ennél sokkal radikálisabb volt: nem a gazdagság és a szegénység között, nem egyik vagy másik társadalmi osztály közül választott, hanem önmaga és Isten között. Aközött, hogy saját életét mentse, vagy elveszítse azt az evangéliumért. Megtérésének mély oka tehát nem szociális természetű, hanem evangéliumi.

Ferenc nem gondolt az Egyház reformjára, ő vissza akart térni Jézus életstílusához. Ezzel azonban felmutatta a válságból kivezető egyetlen kiutat az Egyház számára, vagyis az evangéliumhoz való visszatérést. Megtörni az Egyház elszigeteltségét, újra kapcsolatba hozni az emberekkel. Az evangélium elhomályosításának egyik oka az volt, hogy a tekintélyt nem szolgálatként, hanem hatalomként értelmezték, és ez számtalan konfliktushoz vezetett az Egyházon belül és kívül is. Ferenc a maga részéről ezt a problémát evangéliumi módon oldotta meg: rendjében az elöljárókat minisztereknek, vagyis szolgáknak nevezte, míg mindenki mást testvérnek – ez óriási újdonság volt.

Ahhoz, hogy megreformáljuk az Egyházat, előbb magunkat kell megreformálnunk. Mindig, minden szándékunkban Krisztus dicsőségét kell előre helyeznünk. Vannak akiket az Úr életszentségük által, vannak, akiket kritikájuk vagy hivataluk végzésén keresztül hív az Egyház megújítására. Ugyanaz a kiindulópont, amelyből megkezdődött Ferenc lelki kalandja: megtérés az énből Istenhez, az önmegtagadás. Így születnek az igazi reformerek, akik valóban változtatnak valamit az egyházban” – zárta első adventi prédikációját a pápai ház szónoka.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír