Ó, szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk,
vígasztalónk és Üdvözítőnk!

Aki a mennyekben vagy:
Az angyalokban és a szentekben;
te világosítod meg őket tudásukban, mert te vagy, Uram, a fényesség;
te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet;
te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal,
mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök,
akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.

Szenteltessék meg a neved:
ragyogjon föl bennünk a te ismereted,
hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége,
ígéreted hosszúsága, fönséged magassága és ítéleteid mélysége.

Jöjjön el a te országod:
hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel
és vezess bennünket a te országodba,
ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes,
barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.

Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is:
hogy teljes szívünkből szeressünk téged és szüntelenül reád gondoljunk,
hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
hogy teljes elménkből minden szándékunkat feléd irányozzuk
és mindenben a te tiszteletedet keressük,
s hogy végül minden erőnkből, minden képességünket,
lelkünk és testünk minden rezdülését
a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra,
felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
erőnkhöz képest iparkodjunk mindenkit szeretetedre gyullasztani,
mások szerencséjén nem kevésbé örülni, mint a magunkén,
szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk,
és senkit meg nem bántani.

Mindennapi kenyerünket:
a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk, Jézus Krisztust,

add meg nekünk ma:
annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére,
mellyel irántunk viseltetett,
és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.

És bocsásd meg vétkeinket:
a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért,
Szerelmes Fiad szenvedésének erejéből,
s a Boldogságos Szűz
és minden választottak érdeméért és közbenjárására.

Miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek:
és ha nem bocsátunk meg valamit egészen,
add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk;
add, hogy az ellenséget igazán szeressük
s érettük nálad buzgón közbenjárjunk,
senkinek rosszért rosszal ne fizessünk,
s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára lehessünk.

És ne vígy minket kísértésbe:
se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba.

De szabadíts meg a gonosztól:
a múlttól, a jelentől és a jövendőtől.
Ámen