A tékozló fiú példázata

• Előzményei:

- Az elveszett bárány

- Az elveszett drachma

Mindhárom példabeszéd közös metszéspontja: az alapállapotot megbontja egy történés, amely után az értékesebbet (többet) otthagyják a szeretetért, a szeretettért.

• Kiről szól?

Elsősorban a keresztényekről, de minden emberről is.

Az atya, a fiú fogalmak akár nem evilágiak is lehetnek, az örökség pedig az üdvösséget jelképezheti.

Atyánk nem gátol minket: ha vissza akarunk menni a világba, visszaenged (sőt, akár idő előtt is kiadja az örökséget – Salamon óta tudjuk, hogy ez nem mindig áldás...).

A tékozló (nem gazdálkodó, deviáns) fiút elengedi a világba. (Nem lehet könnyű, hiszen szereti.)

Szabadságot, választási lehetőséget kapunk, de ugyanakkor a nyitott ajtó, a könnyű út, a széles út nem biztos, hogy a jó választás, nem biztos, hogy az az Úr akarata.

• Miről szól?

1. Bűnbánatról: az őszinte, önáltatás nélküli megbánásról.

2. Megbocsátásról, Kegyelemről: Isten irgalmas, szeretetből elnézi vétkeinket, időt ad a jobbulásunkra, hogy megtérjünk és megbocsásson. Isten együttérző szeretetének határtalanságáról szól.

3. Képmutatásról: Bűnösök a magukat igaznak tartók, akiken eluralkodik a jóság gőgje. A farizeusok, akik magukat tartják kizárólagosan jónak és zúgolódnak a vélt igazságtalanság miatt. Hiába cselekednek látszólag jól, ha nem képesek az elfogadásra, a megbocsátásra.

• Az utakról

Nincs két egyforma út, nincs két azonos eset, két ugyanolyan ember, két azonos bánásmód. Mindenkinek van saját keresztje, amire szüksége van.

1. A tékozló fiú útja: Felrúgta a hagyományokat, előre kikérte az örökségét, az apjának csak a használati joga maradt. El kellett mennie idegen országba, a világba, sebeket szereznie a megtéréshez. Zsidó létére disznókat kellett őriznie, az éhhalál szélén megette volna a moslékot is. Magába kellett szállnia a mélyponton. Már emberszámba sem vették. Eljutott az alázatig. Megtévedt ember, aki képes belátni bűneit, bocsánatot kérni.                               Hosszú lehet az út a bukottság, az elveszettség érzésétől a bűnbánatig és a megbocsátás feloldozó öröméig.

2. Az apa útja: Képes az elengedésre, a visszafogadásra, a megbocsátásra. Diszkrétség jellemzi. Finom és tartózkodó. Ez a diszkrétség jellemzi az egész példázatot is. Ilyenekké kell válnunk, így leszünk hitelesek. Meghívók.

3. Az idősebb testvér útja: A féltékenység, az irigység, a harag leépítésére van szüksége a megtéréshez. Nincs biztosítva az üdvösség azoknak a vallásosoknak, akik tévhitben ringatják magukat, miközben szívük megtéretlen.

• Konklúzió:

Nem lehetünk emberként tökéletesek. Viszont törekednünk kell a tökéletességre. Valamennyien elveszettek vagyunk. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, végleg elveszünk, fejlődésre képtelenek leszünk.

Egyszerre vagyunk tékozló fiúk, önhitt vallásosak és elengedő, megbocsátó atyák.

Állapotunk akár pillanatról pillanatra is változhat.

Becsüljük hát meg azt, amit kaptunk,

törekedjünk a jóra,

ha vétkeznénk, gondoljunk a megtérőre!

Isten országában senki sem lehet hazátlan.

„Üresítsd ki magadat és kezdj mindent elölről!” Akár minden pillanatban!

• Pilinszky János fogalmazta meg a tékozló fiú történetének tanulságát a legköltőibben:

„Valamennyien tékozló fiúk vagyunk azzal a különbséggel, hogy egyesek az atyai háztól eltávolodó, míg mások már a visszavezető úton járnak.”

 

Pilinszky János: Egy lírikus naplójábó