A lateráni bazilika vagy Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház (olaszul Basilica di San Giovanni in Laterano) a Római egyházmegyeszékesegyháza, Róma püspöke – azaz a pápa – címtemploma.

Teljes hivatalos neve latinul: Archibasilica Sanctissimi Salvatoris et Sancti Iohannes Baptista et Evangelista in Laterano, olaszul: Arcibasilica del Santissimo Salvatore e Santi Giovanni Battista et Evangelista in Laterano („a Legszentebb Megváltó és Keresztelő Szent János és János evangélistaFőszékesegyháza”).^[1] A legrégibb, és – mint Róma katedrálisa, Róma püspökének temploma, a pápai trón (Cathedra Romana) székhelye – a legmagasabb rangú Róma négy pápai bazilikája közt, beleértve a jóval ismertebb Szent Péter-bazilikát is. „Minden templom anyja és feje”,^[2] az ökumenikus anyaegyház (azaz a teljes lakott világ anyaegyháza) cím birtokosa.

Jelenlegi (2010 augusztus) főpapja Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke.^[1] A Francia Köztársaság elnöke ex officio a főszékesegyház „első és tiszteletbeli kanonoka”, ezt a címet a francia királyoktól örökölte, akik IV. Henriktől kezdve birtokolták.

A bazilika helyén már létesítése előtt is jelentős építmények voltak. A Castra Nova equitum singularium, azaz a császári lovas testőrség „új erődje” maradványaira épült. Az erődöt Septimius Severus császár építtette 193-ban, de I. Constantinus (Nagy Konstantin) leromboltatta, miután legyőzte Maxentiust és feloszlatta az ellenfelét támogató testőrséget. Az erőd jelentős maradványai fekszenek pont a bazilika főhajója alatt.

A bazilika helyének többi részét a korai Római Birodalom idején a Laterana gens palotája foglalta el.^[3] A Lateranusok egyike, Plautius Lateranus consuljelölt arról lett híres, hogy a császár Néró elleni összeesküvéssel vádolta meg, emiatt javait elkobozták.

A mai lateráni palota az uralkodó kezébe került, amikor I. Constantinus elvette második feleségét, Maxentius testvérét, Faustát. Ebben az időben az épület „Domus Faustae” (Fausta háza) néven volt ismert, de később Constantinus Róma püspökének adományozta. Pontosan nem ismert, hogy ez mikor történt, de a történészek szerint Miltiadész pápa idején lehetett, akkortájt, amikor (313) a donatista egyházszakadás ügyében zsinatottartottak.^[4] A palotát átalakították és kibővítették és ezzel megszületett egyrészt Róma katedrálisa, valamint a lateráni palota, a pápák - mint Róma püspökeinek - székhelye.