JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD hírei

A hit erőt ad - beszélgetés Sebastian Madasery SVd atyával

A hit erőt ad - Beszélgetés Benvin Sebastian Madassery SVD atyával

A Magyar Kurír katolikus hírportálon interjút közöl Sebastian atyával, a PMM igazgatójával. Az alábbiakban ezt olvashatják

Benvin Sebastian Madassery SVD az indiai Kerala államban született 1974. március 12-én. Hagyományos katolikus családban nevelkedett, amely kereszténységét Szent Tamástól eredezteti. 2003 óta él Magyarországon, jelenleg a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója. A misszióról, a PMM és a verbita rend kapcsolatáról és az egyre gyakoribbá váló keresztényüldözésről kérdeztük.Sokunk számára nem világos, hogy mi a kapcsolat, illetve mi a különbség a Pápai Missziós Művek és az Isteni Ige Társasága között?Valóban a köztudatban úgy él, hogy a kettő azonos, vagy hogy a Pápai Missziós Művek valamiféle háttér-intézménye lenne az Isteni Ige Társaságának. Ez azonban nem így van. Az egyház az emberekhez viszi el Krisztus örömhírét, tehát természeténél fogva misszionál. A Pápai Missziós Művek feladata az, hogy segítse Jézus Krisztus evangéliumának terjedését. Ez a missziós tanúságtétel lelki és anyagi támogatásban is kifejeződik, mégpedig a négy ágazat – Hitterjesztés Műve, Szent Péter Apostol Műve, Szent Gyermekség Műve és Missziós Unió – tevékenységén keresztül. A Pápai Missziós Művek fő célja és feladata tehát az evangelizáció támogatása. Részt vesz olyan feladatokban, mint a humanitárius segélyezés; együttműködik a szociális és egészségügyi téren dolgozó katolikus testületekkel és szervezetekkel. Ezekben a szolgálatokban is azt tartja azonban a legfontosabbnak, hogy evangelizáljon, vagyis Jézus Krisztus örömhírét vigye el az emberekhez.Ez tehát igen széles s szerteágazó, az egész egyházat érintő feladatkör. A verbita rend, az Isteni Ige Társasága missziós rend, tagjai erre a tevékenységre kapnak képzést, ezért a Pápai Missziós Művekben fontos feladatokat látnak el – de a kettő nem tévesztendő össze egymással. A verbita rendnek nagyon fontos a misszió ügye, ezért természetesen mindenben együttműködik a Pápai Missziós Művekkel.Magyarországon hogyan, mikor indult útjára a Pápai Missziós Művek?A háború előtt Magyarországon is jelen volt a Pápai Missziós Művek, de a kommunizmus ideje alatt a többi katolikus szervezettel együtt megszűnt, vagy csak lappangó szervezetként élt tovább. A rendszerváltás után Róma kérte a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától a Missziós Művek újraindítását. A Püspöki Konferencia a verbiták segítségét kérte. A rend hazahívta az addig Pápua Új-Guineában tevékenykedő Szabó Imre atyát, aki azután a Pápai Missziós Művek első igazgatója lett. Tőle Rostás Sándor vette át a feladatot, akinek utódja azután én lettem. Milyen nehézségekkel találták szembe magukat, amikor az itthoni újrakezdésbe fogtak?Elsősorban a misszió fogalmát kellett tisztázni; azt, hogy mit is jelent igazán ez a fogalom. Sokan legfeljebb segélyezésként fogták fel, ezt a jelentését ismerték. A legfontosabb az volt, hogy erősítsük a missziós munka iránti elköteleződést. Az újrakezdésnél az látszott a legfontosabbnak, hogy a gyermekekhez forduljunk, és a nevelés segítségével építsük újjá Magyarországon a Pápai Missziós Műveket.A magyarországi Szent Gyermekség 2009 pünkösdjén, Rómában alakult meg, 5 csoporttal, 34 gyermekkel. Ekkor XVI. Benedek pápa is köszöntötte a magyar gyermekeket, mondván: „Imádkozom a magyar misszióért”. 2010 pünkösdjén a máriaremetei Karizmák Ünnepén Erdő Péter bíboros köszöntötte a missziós gyermekeket. 2010 végére az ország 17 településén már 450 kis misszionárius tevékenykedik a nagyvilágban náluk szerencsétlenebb körülmények között élő gyermektársaikért.A misszió fogalmával szinte együtt jár a keresztényüldözés fogalma – hiszen a történelem során, de sajnos ma is, egyre többször halljuk azokat a híreket, hogy a misszióban tevékenykedőket elfogták, bántalmazták vagy éppen megölték. Sebastian atya indiai származású. Ebben az országban szintén komoly erőszakhullám söpört végig a közelmúltban a keresztények ellen, és az erőszak még nem ért véget. Ön szerint ezek valóban vallások közti háborúk, vagy politikai indíttatásúak?Mindig is volt és lesz is keresztényüldözés – ez valóban nem újkeletű. Ezt Jézus Krisztus maga világosan elmondta az evangéliumban. Ami Indiát illeti – más kontinensről nincs tapasztalatom – ott is mindig is voltak és lesznek is keresztényüldözések. De nem volt ilyen erős, mint amit mostanában tapasztalunk. A legtöbb támadás India keleti és középső részén történik. Ennek fő oka az, hogy a mi keresztény hitünk szerint minden ember ember, Isten képmására teremtett lény; tisztelni, becsülni, szeretni kell – ezt mi, keresztények Indiában egy olyan kultúrában próbáljuk hirdetni, ahol kasztrendszer van, ahol az egyik kaszthoz tartozók lenézik a másikhoz tartozókat, sokszor nem is tekintik embernek. Krisztus örömhíre teljesen ellentétes ezzel a kultúrával. A misszionáriusok működése nyomán nagyon sok ember megtér; a keresztény misszionáriusok öntudatra ébresztik az embereket, akiket ezután már nem lehet egyszerűen nem embernek nézni. Én éppen ezért nem hiszem, hogy ennek az üldözésnek vallási alapja van – nem, ez sokkal inkább politikai indíttatású. Hatalmon kell maradni, ehhez félelmet kell gerjeszteni, félelemben kell tartani azokat az embereket, akiket le akarnak igázni. Ennek érdekében sok egyszerű, tanulatlan embert provokálnak is, gerjesztik a feszültséget, az ellenérzést. Ha a hinduizmust, a buddhizmust mélyebben megismerjük, akkor látjuk, hogy ezek a vallások elítélik az erőszakot, és híveik béketűrő emberek. Egy maroknyi ember irányítja hátulról ezt a réteget, és az irányítók gazdag emberek. Nagyon nehéz a katolikus egyháznak küzdeni itt, hiszen nem hozzájuk hasonló eszközöket használ: de minden nehézség ellenére helyt kell állni, és imádkozni az üldözőkért is, hogy Isten világosítsa meg őket, lássák be, hogy nem helyes, amit tesznek.A legfontosabb feladat tehát most az indiai misszióban, hogy az embereket belülről tegyük kereszténnyé. Ebben a helyzetben nem is kereszteljük meg őket, csak akkor, ha valaki kifejezetten kéri, és a kérését aláírásával is igazolja. De hirdetjük az örömhírt; a neveléssel, az iskoláinkkal belülről próbáljuk kereszténnyé tenni az embereket. Aki megtér, az, ha formálisan hindu marad is, soha nem fogja megtámadni a keresztényeket. Ma Európában is egyre többet beszélünk keresztényüldözésről. Valóban van ennek alapja? Ha igen: mit tehetünk ez ellen, mi a misszió feladata ebben a helyzetben?Keresztényüldözés van Európában is – ha nem is az emberi életeket támadják, de a gondolkodásmódot, a szellemiséget. Mondhatjuk, hogy nagyobb veszély ez a Katolikus Egyházra nézve, mint a direkt üldözés. Ezért is kell Európát és így Magyarországot is missziós területnek tekintenünk. A legfontosabb eszközünk a nevelés; nincs más út. Régen is, amikor a misszionáriusok elkezdték a munkát – akár például Indiában –, a kis közösségben rögtön óvodákat, iskolákat hoztak létre. Ez nagyon fontos. Nevelés nélkül egy társadalom nem létezhet, és nem tud elérni semmit. A gyermekeket a hitre kell nevelni. Nem csak úgy, hogy elküldjük őket a templomba, hanem úgy hogy megértetjük és megéreztetjük velük azt, hogy a hit erőt ad, hogy a hit segíteni tud a mindennapokban. Ennek a szépségét meg kell mutatni a gyermekeknek. Hogyan nézem a mindennapokat, hogyan viszonyulok egy problémához? Tudom-e azt azzal a hittel nézni, amit az Anyaszentegyház tanít: hogy van út, fel lehet állni, ha leestünk; mert ezt tanítja nekünk az, aki legyőzte a bűnt és a halált. A világban egyre több problémával szembesülünk. És azok, akikben nincs hit, összeomlanak. De akikben van hit, azok mindig újra tudnak kezdeni. A keresztény élet is erről szól. Ez a nagy különbség a kereszténység és más vallások között. A mi hitünk szerint van Valaki, Aki segít, Akiben meg tudunk kapaszkodni. Ezt kell megéreznünk és megéreztetnünk a gyermekekkel, és rajtuk keresztül a felnőttekkel is. Ez a misszió lényege.Forrás: Magyar Kurír

Címkék: