 |
A Magyar Kurír katolikus hírportálon interjút közöl Sebastian atyával, a PMM igazgatójával. Az alábbiakban ezt olvashatják |
Benvin Sebastian Madassery SVD az indiai Kerala államban
született 1974. március 12-én. Hagyományos katolikus családban
nevelkedett, amely kereszténységét Szent Tamástól eredezteti. 2003 óta
él Magyarországon, jelenleg a Pápai Missziós Művek magyarországi
igazgatója. A misszióról, a PMM és a verbita rend kapcsolatáról és az
egyre gyakoribbá váló keresztényüldözésről kérdeztük.Sokunk
számára nem világos, hogy mi a kapcsolat, illetve mi a különbség a
Pápai Missziós Művek és az Isteni Ige Társasága között?Valóban
a köztudatban úgy él, hogy a kettő azonos, vagy hogy a Pápai Missziós
Művek valamiféle háttér-intézménye lenne az Isteni Ige Társaságának. Ez
azonban nem így van. Az egyház az emberekhez viszi el Krisztus
örömhírét, tehát természeténél fogva misszionál. A Pápai Missziós Művek
feladata az, hogy segítse Jézus Krisztus evangéliumának terjedését. Ez a
missziós tanúságtétel lelki és anyagi támogatásban is kifejeződik,
mégpedig a négy ágazat – Hitterjesztés Műve, Szent Péter Apostol Műve,
Szent Gyermekség Műve és Missziós Unió – tevékenységén keresztül. A
Pápai Missziós Művek fő célja és feladata tehát az evangelizáció
támogatása. Részt vesz olyan feladatokban, mint a humanitárius
segélyezés; együttműködik a szociális és egészségügyi téren dolgozó
katolikus testületekkel és szervezetekkel. Ezekben a szolgálatokban is
azt tartja azonban a legfontosabbnak, hogy evangelizáljon, vagyis Jézus
Krisztus örömhírét vigye el az emberekhez.Ez tehát igen széles
s szerteágazó, az egész egyházat érintő feladatkör. A verbita rend, az
Isteni Ige Társasága missziós rend, tagjai erre a tevékenységre kapnak
képzést, ezért a Pápai Missziós Művekben fontos feladatokat látnak el –
de a kettő nem tévesztendő össze egymással. A verbita rendnek nagyon
fontos a misszió ügye, ezért természetesen mindenben együttműködik a
Pápai Missziós Művekkel.Magyarországon hogyan, mikor indult útjára a Pápai Missziós Művek?A
háború előtt Magyarországon is jelen volt a Pápai Missziós Művek, de a
kommunizmus ideje alatt a többi katolikus szervezettel együtt megszűnt,
vagy csak lappangó szervezetként élt tovább. A rendszerváltás után Róma
kérte a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától a Missziós Művek
újraindítását. A Püspöki Konferencia a verbiták segítségét kérte. A rend
hazahívta az addig Pápua Új-Guineában tevékenykedő Szabó Imre atyát,
aki azután a Pápai Missziós Művek első igazgatója lett. Tőle Rostás
Sándor vette át a feladatot, akinek utódja azután én lettem. Milyen nehézségekkel találták szembe magukat, amikor az itthoni újrakezdésbe fogtak?Elsősorban
a misszió fogalmát kellett tisztázni; azt, hogy mit is jelent igazán ez
a fogalom. Sokan legfeljebb segélyezésként fogták fel, ezt a jelentését
ismerték. A legfontosabb az volt, hogy erősítsük a missziós munka
iránti elköteleződést. Az újrakezdésnél az látszott a legfontosabbnak,
hogy a gyermekekhez forduljunk, és a nevelés segítségével építsük újjá
Magyarországon a Pápai Missziós Műveket.A magyarországi Szent
Gyermekség 2009 pünkösdjén, Rómában alakult meg, 5 csoporttal, 34
gyermekkel. Ekkor XVI. Benedek pápa is köszöntötte a magyar gyermekeket,
mondván: „Imádkozom a magyar misszióért”. 2010 pünkösdjén a
máriaremetei Karizmák Ünnepén Erdő Péter bíboros köszöntötte a missziós
gyermekeket. 2010 végére az ország 17 településén már 450 kis
misszionárius tevékenykedik a nagyvilágban náluk szerencsétlenebb
körülmények között élő gyermektársaikért.A misszió
fogalmával szinte együtt jár a keresztényüldözés fogalma – hiszen a
történelem során, de sajnos ma is, egyre többször halljuk azokat a
híreket, hogy a misszióban tevékenykedőket elfogták, bántalmazták vagy
éppen megölték. Sebastian atya indiai származású. Ebben az országban
szintén komoly erőszakhullám söpört végig a közelmúltban a keresztények
ellen, és az erőszak még nem ért véget. Ön szerint ezek valóban
vallások közti háborúk, vagy politikai indíttatásúak?Mindig
is volt és lesz is keresztényüldözés – ez valóban nem újkeletű. Ezt
Jézus Krisztus maga világosan elmondta az evangéliumban. Ami Indiát
illeti – más kontinensről nincs tapasztalatom – ott is mindig is voltak
és lesznek is keresztényüldözések. De nem volt ilyen erős, mint amit
mostanában tapasztalunk. A legtöbb támadás India keleti és középső
részén történik. Ennek fő oka az, hogy a mi keresztény hitünk szerint
minden ember ember, Isten képmására teremtett lény; tisztelni, becsülni,
szeretni kell – ezt mi, keresztények Indiában egy olyan kultúrában
próbáljuk hirdetni, ahol kasztrendszer van, ahol az egyik kaszthoz
tartozók lenézik a másikhoz tartozókat, sokszor nem is tekintik
embernek. Krisztus örömhíre teljesen ellentétes ezzel a kultúrával. A
misszionáriusok működése nyomán nagyon sok ember megtér; a keresztény
misszionáriusok öntudatra ébresztik az embereket, akiket ezután már nem
lehet egyszerűen nem embernek nézni. Én éppen ezért nem hiszem, hogy
ennek az üldözésnek vallási alapja van – nem, ez sokkal inkább politikai
indíttatású. Hatalmon kell maradni, ehhez félelmet kell gerjeszteni,
félelemben kell tartani azokat az embereket, akiket le akarnak igázni.
Ennek érdekében sok egyszerű, tanulatlan embert provokálnak is,
gerjesztik a feszültséget, az ellenérzést. Ha a hinduizmust, a
buddhizmust mélyebben megismerjük, akkor látjuk, hogy ezek a vallások
elítélik az erőszakot, és híveik béketűrő emberek. Egy maroknyi ember
irányítja hátulról ezt a réteget, és az irányítók gazdag emberek. Nagyon
nehéz a katolikus egyháznak küzdeni itt, hiszen nem hozzájuk hasonló
eszközöket használ: de minden nehézség ellenére helyt kell állni, és
imádkozni az üldözőkért is, hogy Isten világosítsa meg őket, lássák be,
hogy nem helyes, amit tesznek.A legfontosabb feladat tehát most
az indiai misszióban, hogy az embereket belülről tegyük kereszténnyé.
Ebben a helyzetben nem is kereszteljük meg őket, csak akkor, ha valaki
kifejezetten kéri, és a kérését aláírásával is igazolja. De hirdetjük az
örömhírt; a neveléssel, az iskoláinkkal belülről próbáljuk kereszténnyé
tenni az embereket. Aki megtér, az, ha formálisan hindu marad is, soha
nem fogja megtámadni a keresztényeket. Ma Európában is
egyre többet beszélünk keresztényüldözésről. Valóban van ennek alapja?
Ha igen: mit tehetünk ez ellen, mi a misszió feladata ebben a
helyzetben?Keresztényüldözés van Európában is – ha nem
is az emberi életeket támadják, de a gondolkodásmódot, a szellemiséget.
Mondhatjuk, hogy nagyobb veszély ez a Katolikus Egyházra nézve, mint a
direkt üldözés. Ezért is kell Európát és így Magyarországot is missziós
területnek tekintenünk. A legfontosabb eszközünk a nevelés; nincs más
út. Régen is, amikor a misszionáriusok elkezdték a munkát – akár például
Indiában –, a kis közösségben rögtön óvodákat, iskolákat hoztak létre.
Ez nagyon fontos. Nevelés nélkül egy társadalom nem létezhet, és nem tud
elérni semmit. A gyermekeket a hitre kell nevelni. Nem csak úgy, hogy
elküldjük őket a templomba, hanem úgy hogy megértetjük és megéreztetjük
velük azt, hogy a hit erőt ad, hogy a hit segíteni tud a
mindennapokban. Ennek a szépségét meg kell mutatni a gyermekeknek.
Hogyan nézem a mindennapokat, hogyan viszonyulok egy problémához?
Tudom-e azt azzal a hittel nézni, amit az Anyaszentegyház tanít: hogy
van út, fel lehet állni, ha leestünk; mert ezt tanítja nekünk az, aki
legyőzte a bűnt és a halált. A világban egyre több problémával
szembesülünk. És azok, akikben nincs hit, összeomlanak. De akikben van
hit, azok mindig újra tudnak kezdeni. A keresztény élet is erről szól.
Ez a nagy különbség a kereszténység és más vallások között. A mi hitünk
szerint van Valaki, Aki segít, Akiben meg tudunk kapaszkodni. Ezt kell
megéreznünk és megéreztetnünk a gyermekekkel, és rajtuk keresztül a
felnőttekkel is. Ez a misszió lényege.Forrás: Magyar Kurír |
Kommentáld!