Az élő Isten látó Isten. Az egész embert látja, a szívet is! -- Látásra teremtette az embert, testi szemeket adott neki, a szellem fényét, a szív erejét. Aki nem lát, az szerencsétlen; aki nem akar látni, az nyomorultabb. Tisztulnia kell, kimosdania, hogy "lásson". Csak tiszta szem képes Isten világosságát fölfogni, csak tiszta szívekbe képes Jézus bevilágítani.

Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN:

Nagyböjt negyedik vasárnapját - a nép nyelvén - "Rózsa-vasárnapnak" is nevezzük. A pap lila helyett rózsaszínű miseruhát ölthet. Ez átmenet a lila (bánat) és a fehér (öröm) színek között. A pápa Rómában ma rózsát szentel és a szeretet jeleként elküldi a világ különböző tájaira. Az egyház a tavaszt is köszönti ezen a napon. A téli álomból életre kelt természet a feltámadt Krisztusra emlékeztet. A szentmise imái elővételezik a húsvéti örömet, szomjazó szívünkbe vigasztalást hoznak.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN:

A bűnbánatot bocsánat követi, a halált a feltámadás, a földi szenvedéseket, meg nem szűnő öröm váltja fel. A vigasztaló Szentlélek sugallta a szentírás szavait. Isten igéjén megvigasztalódunk, amint a gyermek megvigasztalódik anyja kebelén.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN:

Isten népe ma örömmel teszi áldozati ajándékát az Úr színe elé. A szenvedés és a halál által jött el hozzánk az élet. A keresztáldozat szent titka ismétlődik a szentmisében. Általa jutunk el mi is a halálból az életbe.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN:

Szent városunk, az Egyház biztos védelmet nyújt mindannyiunknak. Az elveszett lélek hazatalál, a halálból életre kel. Bűnbánatunk, szenvedésünk engesztelő áldozattá válik. A Megváltónk érdemei által nyert kegyelem bennünk is új tavaszt fakaszt.

Forrás: Ócsai József
Kedves Testvérek!
Mikor Jézus meggyógyítja a vakonszületettet, akkor nem csupán egy csodát tesz a sok közül, hanem ennek a csodának mély jelentése is van. Ezért is tárgyalja oly hosszan ezt az eseményt János evangélista.
Maga a vakság utal az emberiség vakságára, amely sokáig sötétségben járt, várta a Messiást, aki kivezeti őt a sötétségből a világosságra. De nemcsak az emberiség járt sötétségben az Ószövetség idején, hanem minden egyes ember. S ez még ma is így van. Mert hiszen hányan és hányan tengetik éltüket céltalanul, mert úgy érzik, hogy olyan ez az élet mint egy sötét barlang, melyet néhányszor én is megtapasztaltam. A Bükkben van ugyanis néhány barlang, melyről csak a Bükköt jól ismerők tudják, hogy merre van. Egy alkalommal én is bemásztam egy ilyen barlangba. Néhányszor hason kellett csúszni egyetlen egy szál zseblámpa fényénél. Amikor már elég mélyen bent voltunk egy nagyobbfajta üregben pihentünk meg. Akkor megkísértett a gondolat. Mi lenne, ha most zseblámpánkból hirtelen kiégne az égő, és koromsötétség borulna ránk. Ki tudná merre kell kimenni ebben a koromsötétségben? Óhatatlanul is beleborzongtam a gondolatba, hogy ez megtörténhet.
Sok ember élete ilyen, nekivág az élet sötét rejtelmeinek anélkül, hogy a legcsekélyebb fényforrás rendelkezésére állna. Ilyenkor értelmetlenül mered az élet sötét éjszakája ez ember elé, s óhatatlanul felmerül a kérdés: mi értelme van az egésznek? Ha valóban ilyen sötét és értelmetlen lenne életünk, akkor az egész élővilágból az ember lenne a legnyomorultabb lény, mert értemével látja létének teljes értelmetlenségét.
De nem ilyen sötét az élet, mert Krisztus, a világ világossága minden ember számára felragyogott. S ezt a felragyogást gyönyörűen szemlélteti a vakonszületett meggyógyításáról szóló történet.
Rögtön azzal kezdődik, hogy az apostolok kérdik Jézust: "Mester, ki vétkezett, ez, vagy szülei, hogy vakon született?" Jézus válasza: "Sem ez, sem szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei." Vagyis ne azt nézzétek, hogy mi van az ember mögött, hogy mennyi hibával, bűnnel telített, az élete, hanem azt, hogy mi vár az emberre. Mert ha az Isten az igaz bűnbánat láttán elfelejti azt, ami eddig volt, akkor te is felejtsd el, s kezd végre új életet, kezdj tiszta lappal.
Jézus meggyógyítja a vakot. Azt várnánk, hogy mindenki elismerje: nagy csoda történt. De ehelyett azt látjuk, hogy mindenki értetlenkedik, kezdve magán a meggyógyított vakon.
Vannak akik egyenesen támadóállásba helyezkednek: a farizeusok. Nem tudják elfogadni azt, hogy Jézus megtehet ilyet, mert ha elfogadnák, akkor azt is el kellene fogadniuk, hogy Jézus a Messiás. Ehelyett aprólékos vallatásba kezdenek, csakhogy végre valami ésszerű, számukra elfogadható magyarázatot találjanak, s vallatásukkal magát a meggyógyult vakot is majdhogynem a kétségbeesésbe viszik.

Ma is vannak ilyen emberek, akik nem hajlandóak elfogadni Istent, Jézus Krisztust, mert akkor aszerint kellene élniük, amit Isten megkíván tőlük. De nem elég, hogy nem fogadják el, még másokat is igyekeznek eltéríteni tőle. Nem hisznek abban, hogy az ember máról holnapra Isten segítségével szakíthat bűnös életével és új életet kezdhet. Azt szeretnék, ha az ilyen ember egész életére megbélyegzett maradna. Mennyivel egyszerűbb lenne így a világ, amiben lennének igazak és bűnösök, s a kettő között nem volna lehetséges átmenet.
Vannak olyan emberek, akik teljesen közömbösek, mint a meggyógyított vak szülei. Hogyan történt, ki tette? Nem érdekli őket, kérdezzék meg fiukat, ők nem vállalnak semmiért semmi felelősséget, ők nem hallottak és nem láttak semmit. Talán az ilyen közömbös emberekből van a legtöbb mai világunkban. Az ilyeneknek akár mellette is összeeshet valaki az utcán nem érdekli, mert, nem őrzője ő testvérének - ahogyan már Káin is mondta a testvérgyilkosság elkövetése után. Az ilyeneknek akár az orruk előtt is megjelenhetne az Isten, ők akkor sem hinnének benne, mert a szürke hétköznapok lapos kényelme többet ér számukra, mint az Istenért vállalt nemes áldozatok sora.
vannak emberek, akik találkoznak a világ világosságával, aki megvilágosítja életüket. De a felismerés, Jézus Krisztus megismerése nem megy egyik percről a másikra. Mert hiszen a meggyógyított is csak eleinte annyit sejdít, hogy valami próféta lehet Jézus. Lassan-lassan világosodik meg számára, hogy ki ez a Jézus. Bizony, Isten és Jézus megismerése nem könnyű feladat. Pláne akkor nem könnyű, ha csak a saját eszünkre hagyatkozva karjuk megismerni őt. Ehhez segítségül kell kérni az ő kegyelmét, hiszen figyeljük meg: akkor világosodik meg a vakonszületett előtt teljesen, hogy ki Jézus, amikor másodszor találkozik vele és kérdi: "Ki az az Emberfia, Uram, hogy higgyek benne?" S Jézus adja meg a végső választ: "Látod őt, aki veled beszél: ő az!"

Kedves testvérek.
Gondolkozzunk el, hogy ki nekünk Jézus, hogyan állunk hozzá. Ellenségesen, mint a farizeusok, közömbösen, mint a meggyógyított szülei, vagy küzdve a mind tökéletesebb megismerésért, mint a vakonszületett?
Ha pedig úgy találnánk, hogy nem egészen megfelelően viszonyulunk Jézushoz, akkor ne adjuk fel a küzdelmet: nála mindig újrakezdhetünk, anélkül, hogy számon kérné az elhibázott, de annál nagyobb és őszintébb bűnbánattal megbánt múltunkat.

Most a mai vasárnap gondolkozzunk el ezen a hosszú, de annál értékesebb és több kincset rejtő evangéliumi részen, ha hazamegyünk vegyük elő újra ezt a részt és komolyan gondolkozzunk el rajta: én melyik vagyok a három közül és mit kell még tennem?
Forrás: Vasárnapi Kalauz  

Isten Dávidot választja népe királyává.

Ránk ragyog Krisztus világossága, támadjunk fel a bűnhalálából!

Jézus a Benne hívőket meggyógyítja a lelki vakságból, és látókká teszi.

Az élő Isten látó Isten. Az egész embert látja, a szívet is! -- Látásra teremtette az embert, testi szemeket adott neki, a szellem fényét, a szív erejét. Aki nem lát, az szerencsétlen; aki nem akar látni, az nyomorultabb. Tisztulnia kell, kimosdania, hogy "lásson". Csak tiszta szem képes Isten világosságát fölfogni, csak tiszta szívekbe képes Jézus bevilágítani.

Első olvasmányhoz / 1Sám 16,1.6-7.10-13

Sámuel 1. könyvével (16. fejezet) kezdődik Dávid története, és a 2. könyvvel végződik. Sámuel az utolsó a "bírák" közt, ő keni föl Isten prófétájaként a két első királyt, Sault és Dávidot. A prófétai hagyomány azt erősíti meg, hogy Dávidot Isten választotta: "Vele az Isten!" E választás (1Sám 16,7) mutatja, hogy az ember a külsőt nézi, Isten a szívet. Isten nem a szép termet és a jó képességek alapján ítél. Azoktól, akiket Ő munkatársául hív, mindenek előtt "egyenes szívet" vár. -- Az Ószövetségben királyokat és prófétákat kennek föl. Ennek vallási jelentését lásd az olajszentelésben a nagycsütörtöki szentmise bevezetésében. (2Sám 7,8; Zsolt 78,70; 89,21)

Válaszos zsoltár / Zsolt 23(22),1-3.3-4.5-6

Az Úr az én pásztorom

Szentleckéhez / Ef 5,8-14

Akinek életét Krisztus fénye ragyogta be, annak az Isten nélküli világ csak sötétség. S aki e sötétségben él, az még nem ébredt életre, arra, amelyet Isten szánt neki. Az efezusi levél oly olvasókhoz szól, akik szakítottak pogány múltjukkal a megtérésben és a keresztségben. Tudniuk kell, hogy ők a világosság fiai, nem a sötétségé. E kettő közt éles a határ, s ezt semmibe venni lelki károsodáshoz vezet. (5,8: Kol 1,12-13; Jn 8,12; 1Tesz 5,4-8 # 5,12-13: Jn 3,19-21 # 5,14: Iz 26,19; Róm 13,11; 2Kor 4,6)

Evangéliumhoz / Jn 9,1-41 vagy Jn 9,1-9.13-17.34-38

A vakon született koldusnak akkor teljes a gyógyulása, mikor Jézus még egyszer és más módon láthatóvá teszi magát a számára. Mert az igazi hívő lát: az Isten igazságát, a valóságot látja és fogadja el. E szakasz két első része (9,1-7: gyógyulás, 9,8-34: a nagytanácsi kihallgatás) után érjük el a lényeget: Jézus kinyilatkoztatja magát (9,35-39): "Én vagyok a világ világossága!" -- mondta előbb (8,12). A vak meglátta a világosságot, és a világosság fiává lett (vö. 12,36). A farizeusok erősködnek, hogy látnak ők, mégis szemet hunynak a Világosságra, aki e világra jött. Ők az igazi vakok, a fény nekik válságukra lesz, ítéletükre. Nem képesek látni, nem akarnak imádni, meghódolni. Ez a hitetlenség titka. (9,4-5: Jn 11,9-10; 12,35-36; 8,12 # 9,35-39: Jn 4,26; 1Jn 1,5; Mt 13,13; 15,14)

Szentségre várva

A hit hallással kezdődik és látásra visz. A hallott szavak, a látott képek jobban meghatározzák egy ember életét, mintsem a kenyér, melyet eszik. Az Élet Kenyere is csak akkor lesz számunkra életadó Kenyér, ha Krisztus szavát befogadjuk és megéljük.

Elmélkedés

Sárral is világosságot hívott elő Jézus, mialatt mi sárral, földies, alacsony gondolkozással elfojtjuk magunkban az isteni világosságot. Mily sötétség mindenfelé! A vallásos lelkekben is, kik nem értik az Isten nagy gondolatait s például azon botránkoznak, hogy Jézus szeret, segít és lelket ad szombaton! Mily sötétség, mely üres, oktalan formalitásból elfelejti az Isten nagy, szabad, szerető szellemét s a maga gondolataihoz húzza le a fölségest, a helyett, hogy hozzá emelkednék. -- Óh Uram, hozzád, igazságaidhoz akarok emelkedni; vetkőztess ki gyönge hitvány fölfogásomból! Szólj, Uram, hallgat a Te szolgád; szólj, mindenben hódolok! Ne mondd rólam is: "Ítéletre jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak és akik látnak, vakok legyenek!" -- "Hiszesz te az Isten Fiában?" Jézus e látásra akarja megnyitni a szemeinket, hogy lássuk benne az Isten Fiát. Ugyancsak megmutatta magát nekünk fölségében, életében, csodáiban. Igen, én is látom Őt! Kiemel és erőt ad. "Mit Meinungen baut man keine gothischen Dome." [A középkornak hite volt, nekünk véleményeink; véleményekkel nem lehet gótikus dómokat építeni.] (Heine), -- de e hittel igen! Ezzel nő szárnya a léleknek; a mai etikai káoszból kiemelkedem. -- Az én legnagyobb lépésem is -- a térdre-esés.

(Prohászka:ÖM, 6:224; 287)

Bűnös, imádkozzál!

"Tudjuk, hogy a bűnösöket nem hallgatja meg az Úr" -- mondják a farizeusok. -- De ti bűnösök, ti essetek neki az imának; valljátok be bűneitek; esengjetek, hogy eltöröltessenek; kérjétek, hogy csökkenjenek; könyörögjetek, hogy míg ti haladtok, azok lemaradozzanak: csak ne, ne vesszétek a reményt, bűnösként is imádkozzatok! Mert hiszen ki nem vétkezett? Kezdd el a papokon! Azoknak mondhatta az Úr: "Előbb mutassátok be áldozatotok ti bűneitekért, azután a népéért!" (4Mz 18) Ily áldozatok a papok ellen emelnek szót; mert ha egyikük is igaznak, bűntelennek mondaná magát, ezek maguk felelnének: "Mit beszélsz? amit fölajánlasz, az beszéljen; áldozatod ítél rólad. Hogy ajánlhatsz föl bűneidért, nincs semmi bűnöd? Még itt is hazudnál Isten előtt?!" -- De tán e papok az Ótörvény papjai voltak, az Újszövetségé nem bűnösök! Bizony testvérek, úgy akarta Isten: én az Ő papja vagyok! És veletek együtt verem a mellemet, veletek könyörgök, veletek várom, hogy Isten irgalmazzon! De tán a szent apostolok, a nyáj vezérbárányai, a Pásztornak pásztortársai, ők tán csak bűntelen valának... Bizony bűnnel voltak ők is! Nem merném mondani, de ők nem haragusznak érte, maguk bevallják. Halld az Urat, ahogy szól apostolaihoz: "Így imádkozzatok" -- ahogy ama régi papokra áldozatuk rábizonyít, ezekre imájuk: "Így imádkozzatok... Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk." Mit beszélnek maguk az apostolok? Naponta kérik a saját vétkeik bocsánatát! Jönnek adósként, távoznak föloldozottan és adósként jönnek vissza imára! Íme Péter, mikor az Urat elfogva kínjaira vonszolták, követni merte, ha távolról is, -- de ahogy fáradtan a házhoz ért, a tűzhöz ült mert kívül-belül reszketett (Őérte, a Mesterért!), -- az ijedség hidegére megfagyott! Kérdezi egy szolgálólány, és ő megtagadja Krisztust! újra kérdik, újra megtagad, és harmadszor is: megtagad! Hála Istennek, nem kérdik tovább. De mondjátok ti magatok, szent Apostolok! A föltámadás után, a Lélek leszállta után, ugye többé nem vétkeztetek?! Mondjátok, kérlellek! És halljuk: Ne csüggedjetek, ti bűnösök, csak folytassátok bűnbánó imátok: Egyik mondja; és ki? Akit "szeretett az Úr", aki az Úr keblénél húzódott meg a végvacsorán, aki az ég nagy titkait itta világ végéről -- őt kérdem: Van-e bűnötök vagy se! Felel és mondja: "Ha azt mondjuk, hogy bűntelen vagyunk, saját magunkat csaljuk meg, és nincsen bennünk igazság. De ha bevalljuk bűneinket, Ő, a hűséges igaz, megbocsátja." (1Jn 1,8-9) (Szent Ágoston: 135. beszéd)

"Bennetek az Isten-ország" (Lk 17,21): csak szeresd, csak tárjad ki! Lelked vágyja! Hadd útjára, Istenéhez szállani. Keresztény szív jóra termett, belül vár az Isten-gyermek. Nőni hagyd, -- lesz angyali! Krisztus vezesse szabadon, égbe viszik Karjai! (Szent Atanáz)

Készen állni

Hogy hanyagul ne tengődjünk, apostol-szót fontoljuk:

"Minden nap halálba megyek." -- Úgy intézzük a sorunk:

halni készülsz napról napra... Soha bűnbe nem esel!

Azt jelenti: ébredőn már, gondold: est jön -- s nem leszel.

Ha lefekszel, hidd: föl nem kelsz, bizonytalan reggeled.

Egy napodra másik napot Gondviselés rendele! (Szent Atanáz)

Elhagyatottság

Gyakran az Úr akarja, hogy gonosz gondolatok hajszoljanak, sújtsanak, amiket el nem űzhetünk, meg lelki szárazságok szüntelen... Olykor azt is hagyja, hogy a "hüllők" belénk marhassanak, hadd tanuljuk meg, hogy jobban résen álljunk a jövőben! (Nagy Szent Teréz)

forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége

Jn 9, 1-41

"Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk

Világossága vagyok a világnak."

Azt hiszem minden gyerek számára ismerős és eléggé rosszul csengő az a mondat, hogy: "Kisfiam, most már indulj mosakodni!" Általában vidám játék, kedves vendégség végét jelzi ez. És természetes az általa kiváltott keserűség, bánat is. Hiszen ott kell hagyni a jó társaságot, véget kell vetni a játéknak. Úgy érezzük, hogy még a lehetősége is megszűnik annak, hogy valami izgalmas, valami új történjen.

Úgy gondolom, hogy ez a keserűség ott bujkálhatott a vakon született emberben is, amikor Jézus elküldte őt. Pontosan akkor kellett elmennie, amikor már megvalósulni látszott legtitkosabb álma. Mikor már végre szóba állt, foglalkozott vele valaki a szülein kívül is

És ez az ember szó nélkül elment. Nem kezdett esdekelni, hogy maradhasson még egy kicsit. Nem ajánlott Jézusnak egy közeli kutat, ahol lemoshatná a sarat, (pedig biztos volt ilyen). Nem kért tőle további segítséget, vakságára hivatkozva. Pedig egy meredek, köves úton kellett leereszkednie a Siloe tavához. Ment és megtett valamit, talán már nem első ízben ugyanott, ugyanúgy, de most Jézus kedvéért, bizalommal.

Biztos, hogy nagyon boldogan, és nagyon csodálkozva jöhetett vissza Siloe tavától. Nehéz lehetett neki feldolgozni a nagy örömöt, és megismerni mindent, ami addig csak a képzeletében élt

Úgy érezhette, hogy az élet teljesen megváltozott számára.

De döbbent öröme, hogy újra lát, még nagyobb döbbenetre változhatott, mikor a régi ismerősökkel találkozva azt érezhette, hogy mégsem változott semmi. Őt, akit eddig vaksága miatt nem értettek meg, most gyógyulása miatt közösítik ki. Eddig úgy érezhette, hogy a többieknek lehet igaza vitás kérdésekben, hiszen ők látnak is, de most, mintha vakok között járna

És ekkor Jézus segítségére siet. Megnyugtatja, hogy nemcsak a szemével, hanem a szívével is tisztán lát.

Érdemes volna végiggondolnunk, hogy mi hogyan érezzük magunkat a világban. Mi lennénk az egyetlen látó a vakok között? Vagy minket kerülnek el mások, mert nem látunk? ... Kihez fordulunk, hogy tisztábban láthassunk? Megtesszük-e azt az apró és látszólag hatástalan dolgot, amit Jézus a gyógyulásunkhoz kér? Rábízzuk-e egész valónkat? És, ha tényleg látunk, van-e erőnk visszatérni, és tanúságot tenni, dicsőíteni az Istent?
(Ha áhítatot végzünk: két felirat, mindegyiken egy-egy szó: BIZALOM ill. KÖZÖMBÖSSÉG. Mindkettő egy másikat takar: a BIZALOM szó alatt ez rejlik: JÉZUS; a KÖZÖMBÖSSÉG alatt pedig: ÉN. A Szentírást is kitesszük jól látható helyre.

Mennyei Atyánk, te teremtettél minket. Jól teremtettél minket, és jónak teremtettél. Elküldted Fiadat, Urunk Jézus Krisztust, hogy megértsük, mi életünk célja. Add a szükséges megvilágosodást, hogy érthessük és befogadhassuk tanítását. Ezt a kegyelmet Jézus nevében kérjük, aki veled él és uralkodik, mindörökkön- örökké. Ámen.

Evangélium:(rövid formáját használjuk:) Jn 9, 1.6-9. 13-17. 34-38.

Tartsunk egy rövid csendet, ezután elővesszük a két posztert és folytatjuk: Ki volt vak, és ki nem? Mivel segített Jézus? Mit nyújtott neki? Jézus mit akart, a vakkal megláttatni? Az Atya jóságát, az élet szépségét, az ember méltóságát. Mi segít?
Első poszter:

a BIZALOM! Mi ennek a forrása? Milyen segítség áll rendelkezésünkre? (Felemeljük a lapot:) Maga Jézus. Hogyan látunk bizalom nélkül?

Második poszter:

Közömbösen. Nem törődünk semmivel, csak magunkkal. És mi ennek a forrása? (Felemeljük a lapot:) Az énközpontúság.

Könyörögjünk:

Mennyei Atyánk, fogadd kegyesen kérésünket, mert bizalommal fordulunk hozzád: (spontán fohászok, vagy előre elkészített könyörgések következnek. A végén, összeszedetten elimádkozzuk a Miatyánkot.

ZSOLTÁROK

"A" év Nagyböjt 4. vasárnapján

válasz: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

előénekes: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

Zöldellő mezőkön, terelget engem, * csendes vizekhez vezet, és lelkemet felüdíti.

hívek: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

előénekes: Az igazság ösvényén vezet engem, * ahogyan ő megígérte.

A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy vélem, * biztonságot ad vessződ és pásztorbotod.

hívek: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

előénekes: Számomra asztalt terítettél, * hogy üldözőimet szégyen érje.

Fejemet megkented olajoddal, * serlegemet csordultig megtöltötted.

hívek: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

előénekes: Jóságod és irgalmad nyomon követ, * életemnek minden napján.<BR>Otthonom lesz az Isten háza, * midörökké szünet nélkül

hívek: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.

Evangélium előtti vers

"Én a világ világossága vagyok", mondja a mi Urunk, * "Aki engem követ, övé lesz az élet világossága."