JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

A év, Nagyböjt, 1. vasárnap

A nap liturgikus színe: lila

Isten lelke vitte Jézust a pusztába, a magány, éhezés, próba és bizonyítás színhelyére; oda, hol az ember magát és Istenét meg szokta találni. Jézusnak le kellett győznie a háromféle kísértést: mint "új ember", aki senki mástól le nem győzetik, csak Istentől: Ő fogja hírül adni az embereknek, hogy Isten Királyuk és Uruk!

Mértéktelenség, böjt és szegények
Ki győzné előszámlálni, mennyi ostorival büntette Isten a földön a "torkosságot"? Ádámot és Évát "ételért" fosztá meg ártatlanságtól és világi sok nyavalyákra veté... Ki gyomrát étkekben gyönyörködteti, annak mind gyomrát, mind étkét Isten elrontja. -- De mindezek semmik, ha másvilági büntetések mellé vettetnek. -- Keresztyének, eledelért -- miért is veszejtsük lelkünket? Jobb, hogy most fogjuk el magunkat, hogysem örökké éhezzünk és szomjúhozzunk! Úgy ne járjunk mint Ézsaú, ki egy lencse-léven eladá áldását és azután heába ordítá sírásokkal a balgatagságát! -- Dőzsöljenek ámbátor a világ fiai, lakodalmakról lakodalmakra járjanak bár, akik a mennyei lakodalomra nem igyekeznek!

Ezeket nem azért mondom, hogy minden tisztességes lakomát tilalmasnak ítélnék: távul légyen! Mert Krisztus elment a menyegző lakodalmába; s a tisztes nyájaskodás: a barátságnak és jóakaratnak alkalmas eszköze. Szabad azért embernek vendégséget tartani, nem a végre, hogy kevélykedjék és mutogassa értékét, vagy részegítse barátját, hanem hogy gondjait könnyebbítse, vigasságot végyen, barátokat szerezzen vagy megtartson, emberséges gazdálkodással. De vigyázván, hogy oly dolog ne essék a jól lakásban, mely az Isten szemeit megbánthassa. Lám, a megszállott várban rekedettek nem hízlalják hasukat, hanem módjával osztják az eledelt... Megnyargatta, sőt megszállotta ama síró-rívó oroszlán a mi várunkat, azért józanok légyünk és vigyázzunk és az ördög horgaira ragasztott eledelt bé ne faljuk! Legyen a mi böjttartásunk egyszersmind az éhezők táplálása: "Hallók az evangéliumból, hogy nem várta Krisztus a község kérését, hanem mihelyt látta szakaszkodott állapotjukat, enniök ada. Mert ha a szegény hallgat is: de az ő halvány és elsárgult színe, ösztövér és béesett orcája, szakaszkodott inainak erőtlensége elég kérés az irgalmas ember előtt. Erre erős parancsolattal kötelez mindeneket a Szentírás és azt hagyja, hogy necsak jóakarónkat, de halálos ellenségünket is tápláljuk, ha éhezik; innia adjunk, ha szomjúhozik. (Pázmány: Dobzódásnak ártalmirúl és irgalmasságrúl, 4. böjti vasárnap)

Böjtölés, önfegyelem
Böjtölés gyógyítja gyermeket, józanítja ifjakat, tisztességre díjat ad, emelve a véneket... -- Böjtölés a lélek legjobb őre, a testnek biztos kísérője, áhítatra sarkaló. Vezeklőt megszenteli, papot tökélyre emeli. -- Önfegyelem. Való igaz, királynak teremtődtél, hogy szenvedélyen uralmat betöltsél! Vad bestiák, csúszó-mászó világ fogadja föl megbékítő igád. -- Bár jó kormányos kedvére nem csitíthat vihart, megtanulhat zajgó habon uraként haladni; szenvedély is lánca-tépve, ostromolhat embert: -- de vezet a Lélek szent-szabadon, csak kormányt jó kéz ragadjon! (Nagy Szent Vazul: 21. beszéd)

Vigyázz, sohase sodródj iszákosság bűnébe; úgy legyalázza halandót, hogy oktalan barom is lenézi!

Tudni, kit és mit kerülj -- nagy tudomány az üdvösséghöz! (Aquinói Szent Tamás)

Evilág -- Mennyország
Földi dolgok szerelmibe, e madárlépbe, a lélek megragad, Istenhez röpte elmarad!

Óh boldogtalan lélek, te bármi földi szerelemnek rabja!

Mily édessé vált megfosztatnom e léha világ gyönyöreitől! Mily hasonlítatlan nagy öröm telített ily elszakadás után, amelytől pedig előbb úgy rettegtem! (Szent Ágoston)

Fegyelem
A lélek állapotját a test mozdulatai kivallják. Test mozdulatiban a lélek nyelve van. -- Ki nem lesz szenvedélyének ura, azt féktelen ló viszi-ragadja; -- idéstova hányja-veti, -- zúzódik az, sebbel teli, -- s földre sújtva vége neki. (Szent Ambrus)

Türelem
Ha valaha lenne egy kolostor bajkeverő, izgága tag nélkül, szükség lenne keresni egyet, fizeti őt -- súlyát aranyban! -- mert oly hatalmas az a haszon, ami ilyen nyűgösségből árad -- csak a testvérek jól tudják javukra fordítani! (Szent Bernát)

Virtuális Plébánia Net

Címkék: olvasmány

Kapcsolódó bejegyzések:

A Jézus Szíve litánia (elmélkedése)

Akit az egész földkerekség nem volt képes befogadni, azt Mária egyedül befogadta

HA MEGÉPÜL, MEGSZŰNIK A JÁRVÁNY! III.rész

HA MEGÉPÜL, MEGSZŰNIK A JÁRVÁNY! II.rész

Kommentáld!

Hozzászólások

Droppáné Erika üzente 7 éve

Megszentelt régi szép szokás

a böjti megtartóztatás;

tartsuk meg újra gondosan,

mi negyven napra szabva van.

Mózes és a szent látnokok

példája már elénk ragyog,

s Krisztus, ki Úr minden fölött,

magára vett ily böjtidőt.

Kímélőn szóljon hát szavunk,

legyen szegényebb asztalunk,

ne győzzön pajzán tréfaság,

se álmos, tétlen lustaság.

Kerüljünk minden vétkeset,

szívünket rossz ne rontsa meg,

ellenség hogyha megkísért,

hitünk a csapdát zúzza szét.

Boldog Háromság, add meg ezt,

osztatlan Egység, tedd meg ezt,

nekünk az üdvös böjtidő

legyen sok jót gyümölcsöző. Ámen.

Válasz

schrancz Erika üzente 7 éve

Urunk, Jézus Krisztus,
te a halál sötétségébe elküldted világosságodat.
A legmélyebb magány örvényében
most és mindenkor
szereteted elrejtett hatalma lakik,
s titkaid közepette
a megváltottak allelujáját énekelhetjük.

Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét,
mely nem hagy tévelyegni minket,
s ha a sötétség és az elhagyatottság óráiba hívsz,
amikor minden bizonytalannak látszik,
adj abban az időben is,
amikor ügyed halálküzdelmet vív,
elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk,
elegendő fényt, hogy másoknak is fény lehessünk,
azoknak, akik még jobban rászorulnak erre.
Hadd világítson be húsvéti örömöd titka,
mint a hajnalfény,
napjainkba,
hadd legyünk igazán húsvéti emberek
a történelem nagyszombatjain.
Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt,
a mai időkben is,
vidáman járjuk utunkat,
eljövendő dicsőséged felé. Amen.