Ha a kereszténység csak egy szabály- és előírás-gyűjtemény lenne, könnyű volna megérteni és teljesíteni, de még könnyebb helyettesíteni és követni. -- De Jézus azt mondja: "Én vagyok". Ő a Szikla, az Alap, Ő a Pásztor, ki előttünk jár életben és halálban. És Ő az Élet, és Ő az Út. Ki Őt követi, Isten örömét nyeri el -- már útja közben, -- és az Ő szabadságát. Nincs abban félelem többé, hiszen Isten igazságában és hűségében van a hajléka.

Jn 14, 1-12
Én vagyok az út, az igazság és az élet.

Aki járt már Pesten a bazilikában, és előtte felnézett az épület homlokzatára, ezt látta felírva: Ego sum via, veritas et vita. Vagyis: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Fontos lehet, ha Budapest legnagyobb templomára felvésték, még fontosabb, mert Jézus Krisztus szavait idézték.

Mit üzen nekünk az Úr Jézus ezzel a mondattal? Hová szeretnénk mindannyian eljutni? Erre a válasz egyszerű: a mennyországba, a Mennyei Atyához. Ott a legjobb lenni, ahol a tökéletes és végtelen Szeretet uralkodik. Hisszük, hogy az Atya vár minket és szeretettel ölel majd át. Szomorú eset, ha valaki nem tudja, hogy ki és mi vár rá!

A célt kitűztük. De hogy érjük el? Az Úr Jézus azt mondja, hogy Vele lehet oda el jutni. Milyen jó, hogy felajánlja mintegy társként önmagát, hogy gyere, majd én vezetlek. Tanít, példát is mutat és megajándékoz a kegyelemmel- az Ő életével. Így vezet az Atyához!

Most képzeljük el, hogy osztálytársainkkal hegymászásra készülünk. Mit viszünk magunkkal? Rengeteg dolgot fel lehetne sorolni, és még az sem lenne elég nekünk. Induláskor, persze kiválogatnánk a legjobb társakat, a barátainkat, mert velük lehet jót beszélgetni útközben. Ki szokta észrevenni őt, aki lemaradt, akinek nehéz a csomagja, akinek elfogyott a vize, aki egyedül jön az úton, aki nem nevet, és akivel nem viccelődnek, aki mellé étkezéskor nem ül senki és nincs a kenyere mellé valami finomság becsomagolva? Pedig ő is az úton van! Az út tele van kihívásokkal és lehetőségekkel, kudarcokkal és sikerélményekkel.

Ilyen az életünk is. De Jézus felajánlotta, hogy velünk jön. Csak néznünk kell, hogy Ő mit tett. Enni adott az éhezőknek a kenyérszaporításkor. A bűnös Zakeussal úgy beszélgetett, hogy mindjárt azon gondolkozott, hogyan tudná jóvátenni megannyi bűnét. A naimi özvegyet megvigasztalta, a kánai mennyegzőn a kínos helyzetben levő vőfélyt "kisegítette", a szamariai asszonyt Ő szólította meg, pedig akkor az felháborodást váltott ki az emberekből. A betegeket meggyógyította. Megmosta a tanítványok lábát; szolgált…

De honnan legyen erőm odaadni a legjobb falatomat? Tudjuk, hogy Jézus az Istenember a minta, példa ehhez. Krisztus Lelke pedig az egyházban a vezetőnk. Menjek azzal a társammal akinek semmi humorérzéke? Cipeljem még a kötszert is, hátha valaki elesik? És ha én esem el? Jézus azt tanította, hogy úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok hogy veletek is bánjanak. Tanít, példát mutat. Erőt is ad a szolgálathoz! Döntéseimet az életben mindig a kegyelem által megvilágosított és megerősített lelkiismeret hozza meg. Nem dönthet más helyettem és cselekedeteimért is nekem kell vállalnom a felelősséget az emberek és Isten előtt. Vannak külső nehézségek? Igen, de nem ez a legnagyobb rossz, hanem a szeretetre való képtelenség, vagyis az önzés, a gyűlölet, az elszakadás és elszigetelődés. De a szeretet minden rosszat jóra képes változtatni, mert szolgál! A legnagyobb rossz elfordulni az emberektől és Istentől, mert ez az elfordulás képtelenné tesz a szeretetre. Pedig az Atya szeretete abban nyilvánul meg, hogy Fiát adta, aki az Ő szeretetéről biztosít minket. Minden embert, az egyedül bandukolót is. Hiszen megszabadított az örök haláltól és az Ő szent testével és vérével táplál és erősít az úton, hogy feljussunk a hegyre, hogy a célba jussunk. Az Úr Jézus által nyerjük el az örök életet, - az Ő Lelkének vezetésével - amely boldogság az Atyánál van.

Ha a pesti bazilika felé jártok és felnéztek a homlokzatára, a lelketekkel próbáljátok olvasni: Ego sum via, veritas et vita. " Én vagyok az út, az igazság és az élet." Akkor biztosan igennel válaszoltok az Úr Jézus hívására is, aki behív a házába, hogy együtt menjünk az úton és meghív az asztalához, hogy erősítsen.

Kat.r.hu