Az Istenről szóló tudománynak is megvan a maga sajátságos útja - mindmáig. Így aztán mindig érdekes és meditációra kényszerítő egy-egy állomás, mint például az a sajátságos "módszer", amely himnuszok nyelvén közelíti meg az isteni misztériumot. Poitiers 367-ben elhunyt püspöke, a szentté avatott Hilárius korának békétlenségében (rabságában!) döbbent rá, milyen fontos, hogy a keresztények jól ismerjék a hit tanítását, s minél szorosabban kapcsolódjanak a liturgiához. Míg pogány volt, félt a haláltól, beteljesedvén élete, már ekként szólt: a halál (az elmúlás) az el nem enyésző hajnal fénye, s ebben a fényben a hitvalló halandó "vég nélkül az Úr szeretetét és hűségét hirdeti".
Ő, aki "a himnuszköltésben elsőnek virágzott", hitmegvallásáért száműzve, a görög egyházban ismerte meg a "szent költészet" teológiai értékét; a megmaradt műveiből világosan kiderül: azt írta elsősorban, amiért egész életével harcolt a kor tévtanai közt, s amit a Hitvallás így fejez ki: A fiú az Atyával egylényegű. Nehéz kérdés, a keresztény élet központja, hiszen a Szentháromságról van szó, s Hilárius a latin klasszikus költészetben gyökerező, nehéz veretű sorait a "Szentháromságnak, avagy az Egylényegű Igének" szenteli:

Élő minden idők előtt,

Kezdettől született s mint az Atyád, örök!

Mert hogy hordana ily nevet,

Kezdettől ha Fiú nincs, kinek Atyja ő?

Két ízben születtél nekünk,

Krisztus: először szült a születetlen Úr

Istenül - azután a Szűz

Testben földre hozott, Istenül-emberül (...)

Híven hordja e nép neved,

Istentől született Isten, imája egy:

Benned vágyna maradni ő,

S hogy te benne maradj, vággyal esenkedik.

(Sík Sándor fordítása)

Karácsony ünnepkörének "szent szövegei" közé illő imádság ez, valóságos kiáltás a kiüresedő világban, amint Hilárius Hajnali éneke Krisztus énekéről, e különös igehirdetés", amely a próféták szavát, az angyal titokzatos közlését a názáreti leánynak, s mindenek beteljesedését énekli "hajnal előtt, világ előtt" Krisztusról, akinek születését ekként "kommentálja" a kortárs, Szent Ágoston: "Az okosak e nagy csodát inkább képzelgésnek, mint ténynek szeretnék tartani. Ezért mivel Krisztusban, az Istenben és az emberben hinni nem tudnak, az emberit megvetik, az istenit, mivel le nem nézhetik, nem hiszik. Minél megvetendőbb nekik, annál kedvesebb legyen nekünk a test az Isten-ember alázatosságában."

Agnosztikus korban élünk, naponta erősséget vár a lélek, amely védettséget akar, értelmes párbeszédet a világgal, a hívő, aki már csupán a hit által lehet kortársa Jézusnak, amint Kierkegaard, a XIX. századi keresztény szellemiségű bölcselő írja.

Hogyne lenne termő s teremtő a hiláriusi megvallás, ha gyakorta elmondjuk Isten Fiának:

Te Ige az Úr szívéből, Út, Igazság és Ige (...)

Atyád jobbja, hegy és bárány, sarkalatos sziklakő,

vőlegény, Isten, galamb, láng, égi pásztor és kapu!

(Babits Mihály fordítása)

Századok istentudománya sűrül itt egybe, s lesz örökség századokra.


Szent Hiláriusz püspöknek „A Szentháromság” című értekezéséből

(Lib. 1, 37-38: PL 10, 48-49)
Téged hirdetve, neked szolgáljak!
Jól tudom, Atyám, mindenható Istenem, hogy életem legfőbb kötelességeként azzal tartozom neked, hogy minden szavam és gondolatom téged dicsőítsen.
Hiszen a tőled kapott beszédkészségemnek semmi más nagyobb jutalma nem lehet, mint hogy téged hirdetve neked szolgáljon, és bizonyságot tegyen a téged nem ismerő vagy téged eretnek módon tagadó világ előtt, hogy te vagy az Atya, azaz a mi egyszülött Istenünk Atyja.
Mindez persze csak az én akaratom elhatározása, ehhez még kérnem kell a te segítséged és irgalmad ajándékát is, hogy hitünk látható megvallásának kifeszített vitorláit Szentlelked fuvallata dagassza, és e téged magasztaló prédikálásunk útját te irányítsd. Hiszen hűséges a nekünk adott ígéreteihez az, aki ezt mondja: Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek (Mt 7, 7).
Tudjuk, mi magunk gyengék vagyunk, ezért kérjük majd tőled mindazt, amire szükségünk van. Prófétáid és apostolaid írásait is majd szüntelen igyekezettel kutatjuk, és kopogtatni fogunk minden előttünk bezárt ismeret ajtaján, de egyedül tőled függ, hogy megadod-e, amit kértünk, hogy meglesz-e, amit kerestünk, és kinyílik-e az az ajtó, amelyen zörgettünk.
Ránk nehezedik emberi természetünk tunya tudatlansága, hiányos a tudásunk, és a te titkaid megértésében korlátoz még bennünket értelmünk gyengesége is. Ha azonban állandóan foglalkozunk tanításaiddal, ez elvezet bennünket az isteni dolgok megismerésére, és a hitbeli engedelmesség a természetes vélekedés fölé emel minket.
Mi gyámoltalanok vagyunk, azt várjuk tehát, hogy te kezdd el bennünk a szót, te erősítsd annak további folytatását, és te kapcsolj be minket is a prófétai és apostoli lelkek közösségébe, hogy tanításaikat ne értelmezzük másképp, mint ahogyan ők mondták, és szavaik sajátos jelentését is ugyanabban az értelemben magyarázzuk.
Mi ugyanis azt akarjuk hirdetni, amit isteni sugallatra ők prédikáltak, hogy te vagy az örök Isten, az örökkévaló egyszülött Fiúnak az Atyja. Téged, az egy Istent, aki nem születtél, és az egy Úr Jézus Krisztust, aki öröktől fogva tőled született, nem szabad az igazságtól eltérve a többi istenek közé sorolni. De nem szabad azt sem tanítanunk, hogy ő nem tőled, az egy Istentől született volna, és nem szabad másnak, mint igaz Istennek tartanunk őt, aki tőled, az igaz Istentől, az Atyától született.
Add meg tehát nekünk, hogy megértsük a szavakat, adj értelmünknek világosságot, add, hogy tiszteletben tartsuk tanításaidat, add, hogy hűek legyünk az igazsághoz. Add, hogy amit hiszünk „azaz amit tanultunk a próféták és apostolok tanításából”, téged, az egy Istent, az Atyát és egy Urunkat, Jézus Krisztust egyrészt hirdessük most az ezt tagadó eretnekekkel szemben, másrészt pedig úgy dicsőítsünk téged, Istenünket, és úgy hirdessük Krisztust is, hogy tanításunk tévedés nélküli legyen.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 4, 2b-3a. 6c. 15

V. Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való. * Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.
F. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben. * Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.
KÖNYÖRGÉS


Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy Fiad istenségét, amelyet Szent Hiláriusz püspök rendíthetetlenül védelmezett, kellő módon megértsük, és igaz hittel megvalljuk a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.Ámen

Válasz