Tizenöt éves korában tett szüzességi fogadalmat, felvéve a fátylat. Amint az ókeresztény időktől kezdve szokás volt, családjában élte tovább az Istennek szenteltek csendes életét; először atyja nanterrei házában, szülei halála után pedig keresztanyjánál, Párizsban. Sok időt szentelt az elmélkedő imának, sok szigorú böjtöt és vezeklést vállalt. Negyven éven át csak csütörtökön és vasárnap evett kevés kenyeret és főtt zöldségeket, más napokon semmit. Később püspöki tanácsra néha tejet és halat is fogyasztott.

Sok isteni adományt nyert el; olvasni tudott az emberek szívében, akik vigasztalást és tanácsot keresve érkeztek hozzá. Genovéva szerény párizsi háza lassan kolostorfélévé alakult: fiatal lányok gyűltek köréje, hogy együtt imádkozzanak vele, és együtt szolgálják Krisztust testvéreikben. Sokan boszorkánynak tartották; a rágalmak, gyanúsítgatások megtapasztaltatták vele a kereszt keménységét. Egy súlyos betegség során átélte a halál közelségét is: egy angyal felvitte a magasba, Isten dicsőségébe.

451 tavaszán Attila lovas hadaival átkelt a Rajnán, a nagyhéten elfoglalta Metzet, és a Szajna völgyén át Nyugat felé nyomult előre. A hunok tetteiről szóló hírek hallatára Párizsban pánik tört ki: mindenki fejvesztve menekült a városból. Genovéva, szembeszegülve a zűrzavarral, éjszaka imádságra hívta össze a nőket, és erőt adó beszédet mondott a férfiaknak, Istenbe vetett bizalomra szólítva az embereket. Ekkor az egész nép ellene fordult, levonszolták a Szajna partjára, hogy megkövezzék és a folyóba vessék; ám a forrongó tömegben egy csapat klerikus tört utat magának: a haldokló Germanus püspök fődiakónusa kereste fel Genovévát, hogy átadja neki a püspök utolsó miséjéből való szentelt kenyereket. Germanus mély tiszteletének e jele a szent nő iránt nem maradt hatás nélkül a népre. A haldokló láthatatlan jelenléte megmentette Genovévát és általa Párizst.

A város védelmét sietve megerősítették. Genovéva a római–frank háborúskodás idején újra megmentette a várost: ő szerzett élelmet a bekerített és éhező Párizsnak. Amikor minden utat elzártak az élelmiszerszállítás elől, Genovéva néhány hajónyi legénységet toborzott, és felhajózott velük Champagne-ba. Itt kenyérgabonát vásárolt, és vízi úton az ostromlott városba szállította.

Csodatevőként tisztelték; mindenütt, ahol megfordult, betegeket és szenvedőket vittek hozzá. Elűzte a démonokat, akik országában és évszázadában sokakat hatalmukban tartottak. Egy zarándokútja során a tours-i Szent Márton-bazilika bejáratnál egy sereg megszállott rohant rá, hangos kiáltozással. Kezének érintésével gyógyította meg őket. Laonban visszaadta egy már kilenc év óta béna, fiatal lány egészségét: hosszan imádkozott, majd kezével megmelengette a merev tagokat, mire a béna felkelt és járt.

502-ben halt meg, a hagyomány szerint január 3-án. Párizs hegyén, a Mons Lutetiuson temették el a frank Chlodvig király és Chlotild királyné által emeltetett Apostolok templomában. Sírja zarándokhellyé lett. A templomot többször átépítették; a forradalom idején lerombolták. Helyén panteont alakítottak a francia nemzet nagyjainak. Szent Genovéva ereklyéit a közeli Saint Étienne du Mont-templomban őrzik. Történelmi érdemeiért avatták szentté. Mindmáig Párizs védőszentje, hiszen két alkalommal is megmentette városát.

Magyar Kurír

Válasz