Az a pár szög a Golgotán, régen világunk sarka már

Ó, KRISZTUSFŐ TE ZÚZOTT, TE VÉRES, SZENVEDŐ…

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!
2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg :/: Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?
3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; :/: Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.
4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; :/: Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.
5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, :/: Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.
6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, :/: A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.
7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, :/: Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.

passiói ének vezeti fel nagypénteki elmélkedésünket

Jöjj Te is velünk, és kísérjük el együtt lélekben a Győztes Áldozatot, a Szenvedések Férfiját, Jézust, a nagyheti úton, MEGVÁLTÁSOD ZARÁNDOKÚTJÁN. Ma is hív ott, ahol élsz, hogy győzelmének és áldozatának szellemi-lelki javaiban Te is részesülj, s a képzeletbeli út végén, húsvétkor boldogabb légy, mint annak előtte. Érted szól a harang, a Te lelkedért, halld meg Istenhez hívó hangját. EMLÉKEZTET arra, hogy támaszt találhatsz Jézusban, amikor elérkezel majd a Te Golgotádra, amikor elhagynak, amikor szembe kell nézned saját kis és nagy haláloddal, a Te személyes sorsod Via Dolorosájával. Nem leszel soha egyedül! Örök társad Jézus, aki veled marad,
amikor megaláznak, kigúnyolnak, amikor nem várt keresztek tűnnek fel előtted. Az Ő emelő karjának, idő fölötti szíve kifogyhatatlan szeretetének köszönhetsz mindent: örömöket, áldásokat, támaszt és erőt, reményt és távlatokat, s minden jót, amit pontatlan fogalmazásodban „az élettől kapsz”! Érted történt minden a nagyhéten, a Te lelkedért!

A kereszt világok gyújtópontja:
ott futott egybe az ember tragédiája,meg Isten kibeszélhetetlen irgalma.
Önveszejtő mélységeink,és Isten mentő kegyelme.
Jézus mindennek ellenére nem átkozódott.
Hagyta, hogy kiderüljön rólunk: mi irgalmatlanul elmegyünk a
végsőkig.


És közben nem
ismerjük fel életünk igazi esélyét.
Amint a kereszt alatt tolongó tömeg
sem sejtette, hogy szemük
előtt játszódik le az
üdvtörténet legtitkosabb, és a
világtörténelem legjelentősebb eseménye:
az előttük ott még
áldozat Jézus lesz
a győzedelmes Krisztus, aki csak ennyit
szól a kereszten:

Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit
cselekszenek! (Lk 23,34).


Így teljesedett be az Írás szava, amit Ézsaiás próféta ezredévvel előtte megjövendölt:

Megvetett volt, és emberektől elhagyott, fájdalmak férfija, betegség ismerője. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg (Ézs 53,3kk).

Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lamá sabaktáni!? Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet!? Majd így szólt: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva, meghalt.

Lelkem nézz a Golgotára,
Jézusodnak nézd fejét!
Tövissel van koronázva,
Mégis áldva néz feléd.
Szenved Isten bajnoka,
És bár vérzik homloka,
A világot nem átkozza,
Meghal érte imádkozva.

Akkor és azóta, s amíg emberek élnek e földgolyón, nem lehet az ott történtekről és egyetemes bűnrészességünkről sem kevesebbet, sem többet mondani ennél:

Mind, ami kín s ütés ért,
Magam hoztam reád.
Uram, e szenvedésért
Lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve,
Itt állok én, szegény,

S kérlek, lelked kegyelme
Sugározzék felém...

Ó, légy érette áldott,
Jézus, Egyetlenem,
Hogy szörnyű kínhalálod
Nagy jót akar velem.
Add, hogy hódolva híven
Tőled ne térjek el,
S ha hűlni kezd a szívem,
Benned pihenjek el.

Az a pár szög a Golgotán
régen világunk sarka már, melyen kimozdul elvesző
állapotából, mellyel Ő
immár örökre megnyitott
a menny felé egy kárpitot.

(Füle Lajos: Világunk sarka)



A Világ Megváltója

… Nem érthetem, miért szenvedett némán,
Békéje fénylik Golgota hegyén.
Szíve miért szakadt meg a keresztfán,
Tövisből mért kapott ott koronát?
De azt tudom, hogy megtört szívek orvosa,
Bűn, félelem tüzét megoltja Ő,
Megterhelt lélek láncait leoldja,
Ezért jött el Ő, a Világ Megváltója.

keresőbe: http://youtu.be/9AVsncfg1fo - Ének a világ Megváltójáról

Ének a világ Megváltójáról)



Nagypéntek

Két gyilkos között haltál meg, Uram,
S magaddal vittél a halálodba
Minden tisztátalan kezet
És csaló szívet –
Az én kezemet és szívemet is.

Lelked megtanít minket a
Meghalás művészetére,
Meghalni a hétköznapok megszokásainak.
Ezt szeretném én is megtanulni tőled, ó, jó Uram.

(Rudolf Bohren imája)


ELINDULNI A KERESZT ALÓL

Boldog titok: a Golgotán
kezdhetek el minden napot,
megköszönve a meghálálhatatlan,
csodálatos áldozatot,
s akkor csupa fény lesz a reggelem,
minden úton ez a fény jár velem.

Hisz bűnteher és gondteher
lehull és ottmarad
a szabadulást hirdető
krisztuskereszt alatt!
Szabad szívvel, kézzel indulhatok,
ha várnak rám az új feladatok.

Biztatóbb, szebb és boldogabb
új reggel lehet-e:
elindulni, mint Isten
megváltott gyermeke,
kinek szíve szeretetről dalol,
a Golgotáról, a kereszt alól.
(Túrmezei Erzsébet verse)


Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.Ámen

Válasz

Bevonulás előtt

Urunk kínszenvedésének és halálának napján nincsen szentmise. A mai napon a keresztáldozatra, az Újszövetség egyetlen áldozatára emlékezünk. Ma nem az öröm, kerül előtérbe, hanem az a drága ár, amivel megszerezte nekünk az üdvösséget. Ezért hallgatnak a harangok, ezért ölt piros színt a liturgia.


A mai nap szertartása erőteljes, a lényegre figyelmeztető jelképeket használ. A csendes bevonulás után a pap arcra borul a nyitott, kifosztott tabernákulum előtt. A hódolatnak, a mindenek felett álló tiszteletnek a jeleként, miközben valamennyien letérdelünk. A szertartás elején elmarad a keresztvetés, nincsen köszöntés sem. Egy rövid könyörgésben Isten irgalmasságáért folyamodunk.


A bevezető könyörgés után

Izajás próféta könyvéből elhangzó részletben a szenvedő szolgaként látjuk Jézust, aki dicstelen volt, aki nem volt sem szép sem vonzó, aki a mi betegségeinket viselte, akit a mi bűneinkért szúrtak át, és ezáltal szerzett nekünk gyógyulást a bűnből, miközben nem fogyott ki az imádság az ajkáról. A zsidókhoz írt levél részletében arra az Isten Fiára tekintünk fel, aki a szenvedésből tanulta az engedelmességet. A szenvedéstörténetet, a Passiót Szent János evangéliuma szerint idézzük fel.

A Passio után



Az Egyház ma egyetemesen, minden emberre, - hitre-fajra-világnézetre való tekintet nélkül - kéri a megvátás művének kiáradását az egyetemes könyörgésekben. Külön is imádkozunk a zsidókért, a nemhívőkért, a világ vezetőiért és a szenvedőkért. Most mi is ott állunk a Golgotán és kéréseinket a meghalt Megváltó elé tárjuk.


Az utolsó könyörgés után

A kereszt leleplezése és a kereszt előtti hódolat áll ma a felajánlás és az átváltoztatás helyén. Az utolsó vacsora szavai "ez az én testem, ez az én vérem" Nagypénteken a teljes odaadottságban teljesedtek be. Golgota keresztjére tekintünk fel. Arra a keresztre, ami egy megalázó, büntető kivégzés eszköze volt. Krisztus világot megváltó győzelmi jelévé vált. A háromszori felszólítás és a válaszok segítenek, hogy valóban a Keresztrefeszített elé tudjunk térdelni és hittel tekinteni bűneink Megváltójára. A kereszt előtti hódolatra az asszisztencia után majd egyesével járulhatunk. Mindenki szeretetének alkalmas kifejező jelével - térdhajtással, érintéssel, vagy csókkal - hódolhat a kereszt előtt.


A kereszthódolat után



A liturgia a Miatyánk imádságával és szentáldozással folytatódik. Majd a pap az asszisztenciával együtt a Szentsírhoz vonul, ahol az oltár trónusára helyezi a Szentséget. A fehér fátyol emlékeztet arra a halotti lepelre, amelybe Jézus testét burkolták.


Áldozás után

Nagypéntek hozta el számunkra a szentségeket, hozta el bűneink bocsánatát. Igy ír erről Aranyszájú Szent János IV. szd-i egyházatya : "Jézus meghalt, de még a kereszten függött, odalépett egy katona és lándzsával átdöfte oldalát, és abból víz és vér folyt ki. Az egyik a keresztség jelképe, a másik az Eucharisztiáé. Szentséges templomának falába rést ütött, én pedig drága kincset fedeztem fel ott. Krisztus tehát tulajdon oldalából építette az egyházat." Ma az áldást a zárókönyörgés helyettesíti. Nagypéntek és Nagyszombat számunkra a belső csend, az elmélkedés és a halott Jézus melletti virrasztás napjai. Legyen ez az esztendő egyetlen olyan napja melyet együtt ünneplünk a választott zsidó néppel: a nyugalom, a várakozás napja.



Urunk kínszenvedéséről

Szeretet hű Szívednek mily nagy tőrt fölállít!
Emberért, hogy meghalnál; Téged arra lázít.
Tetszetős csalétke is szerelmeddel játszik:
lelkeket kapsz, végig ha elmégy: Keresztfáig!
Jól látod a horgot, cselt; nincs titok előtted.
Ám döfése, mély sebe nem bánt, meg se döbbent...
Sőt még inkább vonzó lett: adhatsz véle többet!
Mert csalétek: Áldozat! -- vonzza szeretőket!
Így énértem: nyomorért! -- csak mert úgy szerettél,
vad haláltól kíntövist, tudva, szívre vettél!

Áldozatként Atyádnak magad odavetvén
önvéredben mostál meg; hull szennyemre szent Vér!
Óh te ember! Krisztus szent-ajándéka kínját
mért nem hordod szem előtt, szívbe mért ne írnád!?
Azzal tépett hálót szét, rabló nép amit hányt,
azzal gazdagít Urad s árad minden kincs rád...
Tulajdon szent Testivel, ha lankadtál, éltet.
Csordult piros Véribe, szennytől megmos téged.
Végre édes hű Szíve tárul lándzsa-tépett!
hogy már észre vedd, szegény, hogy szeret-becézget...
Óh mily frissítő fürdőt, édes étket leltünk!
Méltón véve Téged -- menny-táró kulcsod nyerjük.

Kiket felüdítsz vele: -- egy munka se terhük!
"Egyhangúnak" únja bár szív, a gyáva, petyhüdt.
Gyáva lélek nemigen veszi föl, fontolja,
mért is tépte föl szívét Krisztus, elénk dobva!
Kereszt szárnya kitárva! -- S az néz unalomba':
hogy üdít, ont vért e Szív, s nyújtja, rád unszolja...
Valahányszor hívogatsz, fölpiroslik Véred:
jámbor lélek annyiszor Hozzád tapad, éled.
Mint a sólyom: éhesen piros húsod-véred'
nyeldesi... Sír boldogan! Csak Jézusból élhet!

(Szent Bonaventura himnusza)

P. CANTALAMESSA NAGYPÉNTEKI HOMÍLIÁJA 2000.

P. Raniero Cantalamessa kapucinus, a Pápai Ház szónoka nagypénteki szentbeszédét egy olyan hírrel kezdte, amely két héttel ezelőtt járta be és rázta meg a világot: egy magán-kutatóintézet bejelentette, hogy befejezte az emberi szervezet genetikai feltérképezését. Azonosították az egyén valamennyi DNS szakaszát, azt a kétmilliárd gént, amely egy személy vegyi ABC-jét tartalmazza és amelybe bele van írva minden világra születő ember története. A hír tovább növelte azt az érzést, hogy az emberi fejlődés fordulópontjához, új és eddig elképzelhetetlen célpontokhoz érkeztünk mondotta P. Cantalamessa, utalva rá, hogy idén ez a tudományos felfedezés nyújt hátteret Urunk szenvedésének megünnepléséhez, a Nagy Jubileum Húsvétjához, amely az első az új évezredben. Húsvét kétezer éve szembesül a pillanat eseményeivel és helyzeteivel, és most is ezt teszi, soha nem hátrál meg. Nagypéntek szertartásai és szövegei változatlanul ismétlődnek egyik évről a másikra, de soha nem válnak úgymond "konzervdobozzá", hanem éppen ellenkezőleg, életben tartják Isten szavát. Mit mond számunkra a misztérium, amelyet most ünnepelünk? tette fel a kérdést a Pápai Ház szónoka.

"Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: 'Beteljesedett!' Minden beteljesedett. Ez a szó már önmagában megvilágítja a Kálvária egész misztériumát. Mi teljesedett be? Mindenekelőtt Jézus földi élete, az a mű, amelyet az Atya bízott rá, beteljesítette szeretetének legnagyobb bizonyítékát. Beteljesedtek a szenvedő szolgáról, a húsvéti Bárányról, az átszúrt oldalú ártatlanról szóló szentírási idézetek is. De nemcsak az Írásnak egyik vagy másik része teljesedett be, hanem az egész Ószövetség beteljesedett lényegét, tartalmát tekintve. Halálával a Bárány kinyitja a hét pecséttel lezárt könyvet, felfedi Isten tervének legvégső értelmét. A lap, amely a két szövetséget elválasztja egymástól, egyben össze is köti őket: egyiket a másikkal világítja meg. Semmit sem töröl el, mindent beteljesít. Az átváltoztatáskor is így történik: attól a pillanattól kezdve a kenyér már nem pusztán kenyér. Az Ószövetség is, Krisztus halálának pillanatától kezdve 'új és örök szövetséggé' válik: a betű Lélekké lesz. Krisztus húsvéti misztériuma Izrael történelmébe illeszkedik bele, de túlhaladja és végtelenül kitágítja azt. Nemcsak egyetlen nép, hanem rajta keresztül minden nép, minden ember elvárásait beteljesíti. Ebben áll egyedülálló nagysága, amiért a Kálvária az üdvtörténet legutolsó nagy hegye a Sínai-hegy, a Nyolc Boldogság hegye és a Tábor-hegy után."

Az emberek függetlenné akartak válni Istentől, de a gyűlölet és a halál rabjaivá váltak. Olyan helyzetben éltek, amelyben az Atya szeretete többé már nem lakhatott bennük. Hogy eljusson hozzájuk ebben a helyzetben, Isten Fia emberré lesz. Rettenetes módon szenved és erőszakos halált hal, hogy ettől a perctől kezdve az emberi szenvedést és halált is áthassa az Atya szeretete. Olyan sokan haltak meg Krisztus előtt és után, de soha senki sem csatlakozott szeretetével az Atyához olyan abszolút értékben, mint Ő. Ennek a gyermeki szeretetnek és engedelmes beleegyezésnek áldozatával Krisztus teljes mértékben felfordítja a halál értelmét, azt az igazi élet távlata felé irányítja. A halál többé már nem szakadék, hanem híd. Amikor az ember bűnbe esik, amikor meghal, azzal találkozik, aki teremtette. Megértjük Pál Isten győzelmes szeretetéről szóló himnuszát: "Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van."

Krisztus egy másik "térképet" tett teljessé: az emberi sors térképét. Ennek a sorsnak nemcsak a bűn és a halál két mélységét kutatta fel, hanem a kudarc, a vereség mélységét is. Hogyan festhetett a Kálvária azon a készület napja előtti első pénteken! Olyan színtér látképe, ahonnan sietve el akarják tüntetni a világra szóló kudarc nyomait. A Shofar hangja egyik percről a másikra megszólalhat, hogy hirdesse a pihenő ünnepnap kezdetét. Az Anya szeme láttára, arimateai József és emberei leveszik Jézust a keresztről, testét olajjal bekenik és lepedőbe csavarják, majd a sötétben hamar elviszik, síró nők kíséretében. A másik két keresztre feszített holttestét a katonák már kocsira dobták és elvitték, a Kálvária domb rövid időn belül ismét üres és csöndes lesz. Ezzel ér véget nagypéntek első liturgiája. De amióta a történelem legnagyobb veresége a legszebb, legtisztább győzelemmé változott, a kudarc is új értelmet nyert. Lehet olyan kiváltság, amelyben felfedezzük az élet igazi értelmét, a személy igazi nagyságát, az Atya kicsik és szegények iránti szeretetét. Nincs ellentmondás a tudósok és Krisztus térképe között. Mindkettő ugyanannak az épületnek két emelete, az egyik nem érvényteleníti a másikat. A hívek minden emberrel együtt örülnek a felfedezéseknek, amelyek célja, hogy megjavítsák a földi életkörülményeket. Magától Istentől kaptuk a parancsot: uraljátok a Földet. Ennek ellenére nem adhatjuk át magunkat a pillanat örömének. Az emberi élet terén a közelmúltban tett felfedezések kétértelmű és ellentmondásos fejlődés számára nyitnak utat. Új lehetőségeket jelentenek, amennyiben megismerhetjük sok betegség okát, és azokat meg is előlegeztük, de aggasztó erkölcsi kérdéseket támasztanak, amelyeket a tudomány leglelkesebb pártfogói sem rejtenek el. Az ember nem mond le könnyen arról, hogy Isten helyett mindent eldöntsön: ki szülessen meg és ki ne, milyen legyen a születendő lény hajszíne, hogy a többiről ne is beszéljünk. Már volt példa olyan esetre, amikor állásukból elbocsátottak embereket, mivel felfedezték, hogy génjeik között van olyan, amely súlyos betegséget fejleszthet ki. De még ha el is hinnénk, hogy most az emberiség okosan használja fel a felfedezést, elegendő lenne a boldogsághoz? Miért van akkor olyan sok öngyilkos még azok között is, akik szépek és gazdagok? Miért élünk, ha nem ismerjük az élet értelmét? Krisztus életével, halálával és feltámadásával felfedte az emberi élet legvégső értelmét. Ez pedig nem más, mint magába fogadni az Atya szeretetét és tovább adni azt testvéreink számára. A jubileumi évben minden erőnkkel kiáltsuk: nem mondhatunk le Krisztusról! Nem relativizálhatjuk megváltása nagyságát. Nem vonhatjuk ki alóla az emberiség múltjának, jelenének, jövőjének egyetlen részét sem. Egyszerűen nincs hozzá jogunk. Nem hagyhatjuk abba, hogy hirdessük az evangéliumot minden teremtmény számára. Komolyan kell vennünk a Jubileum mottóját: "Krisztus ugyanaz mindig, tegnap, ma és örökre."

Válasz