IMA AZ UTOLSÓ ÉJSZAKÁN


Atyám, Te látod gyötrődésemet.
Megpróbált szívvel tekintek fel Rád.
Hozsánnát zengő nagy néptől idáig
Könnyem öntözte e földnek porát.
Köröttem csend van, alvó tanítványok.
Olajfák fölött a hold megtörött.
Hosszú az út még, amelyet kimértél –
Meg kell halnom a két lator között.

Kárász Izabella

Válasz

Urunk kínszenvedéséről

Hogy kitárjak, galambszárnyat
ki ad? S lelkem röpüljön?
Szent Kereszt, hogy drága fádat
érje el s ott megüljön...
Hol Jézus van, összezúztan
Világ édes óhaja!
Függ fenn Isten; s botrány itt lenn:
csak gyalázás, -- azt hallja!

Szívem, szállj ki! Jézus, tárd ki
Szerelmed nagy telijét!
Örvényébe vonzz, a mélybe,
szent Sebidhez, rejtekért!
A fönséges barlang-éjhez:
kínjaidhoz béfogadj!
Itt ha élnék, nyugtot érnék:
tűnik nyomor, elsorvad!

Én Istenem, én szerelmem!

Te kinlódsz-e helyettem?
Méltatlanért kiontva vért
Jézus, függsz-e kereszten?!
Én: a lator -- kiért lakol,
Jézus bitó magasán!
Sok vétkimen itt halsz ingyen,
Élet! -- magad átadván!

Érek annyit, Jézus, mennyit
szíved rám költ, túlbecsül?!
Jaj, mért élek, kábult lélek,
rongy a szív, ha nem hevül!
Áldott légyen nagy Szerelem,
Szív! Győztes minden fölött!
Óh mily erős! Halálon győz,
kinél fegyver: mint-ködök!

Megteremtett, újramentett
Nagy Szeretet elveszőt!
Égig lángolsz! Szív-tűz, már hozz

e fagyosra tűzesőt!
Tedd: valóban szív föllobban;
add, hogy égőn szeressek!
Beléd tűnjek, élni szűnjek,
s Véled, Jézus, élhessek!

(Késő középkori ismeretlen szerző)

Istenünk, téged szerető szívek élete és üdvössége, sokasítsd meg csodálatos kegyelmi ajándékodat bennünk. Szent Fiad halálában biztos reményt adtál hitünk beteljesedéséhez, segíts, hogy feltámadásának erejéből eljussunk örök célunkhoz. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.Ámen

Válasz

Urunk szenvedése

Érted szól a harang! Hív, hogy jöjj Te is velünk, és kísérjük el együtt a Győztes Áldozatot, a Szenvedések Férfiját, Jézust, a nagyheti úton. Hív a harangszó, hogy győzelmének és áldozatának szellemi-lelki javaiban Te is részesülj, s a képzeletbeli út végére kissé boldogabb légy, mint annak előtte. Érted szól a harang, a Te lelkedért. EMLÉKEZTET arra, hogy támaszt találhatsz Jézusban, amikor elérkezel majd a Te Gecsemáné kertedbe, amikor elhagynak, amikor szembe kell nézned saját kis és nagy haláloddal. Örök társra találhatsz Jézusban, aki veled marad, amikor megaláznak, kigúnyolnak, amikor sorsod golgotai keresztje feltűnik előtted. És az Ő emelő karjának, idő fölötti szíve kifogyhatatlan szeretetének köszönhetsz örömöket, áldásokat, minden jót, amit pontatlan fogalmazásodban „az élettől kapsz”! Érted szól a harang, mert érted történt minden a nagyhéten!
*
A tömeg egyre hangosabban követelte a rablógyilkos Barabás szabadon bocsátását. Pilátus engedett a végzetesen rosszul döntő tömeg nyomásának. Mint annyiszor a történelemben, a tömeg szava most sem bizonyult Isten szavának.
*
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől... Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg (Mt 27,24kk).
*
Mennyei Atyánk!
Te megengedted, hogy az Ártatlant
bűnös emberek ítéljék el. A felette kimondott ítélet
önmagunk ítéletévé lett. Eleven szén minden
nemzedék és nemzetség fején.

Uram, Jézus,
ha majd egykor eljössz ítélni élőket és
holtakat, Pilátusokat, Heródeseket, Kajafásokat,
Barabásokat, Pétereket és Júdásokat, tömegembereket
és írástudókat,
bölcseket és tudatlanokat, hóhérokat és áldozatokat, add
értenünk, de legalább elfogadnunk ítéleteidet.
Taníts meg minket felismerni és elítélni
mindezeket – önmagunkban, s hálásan elfogadni, hogy ha lehetünk szelíd „kis” Jánosaid…- kegyelmedből.
Fájdalmak Férfia,
Győztes Áldozat,
Légy irgalmas hozzánk!

Kyrie eleison, Uram, irgalmazz,
Christe eleison, Krisztus irgalmazz!
Kyrie eleison, Uram irgalmazz!

*
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya! Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték. (Mt 27,27-30).
*
Az emberekben rejtőzködő fenevad feltápászkodott és kimutatta foga fehérjét. A falkaösztöntől feldobva, még a leghitványabb ember is leköpheti Jézust. Majd saját ruhájába öltöztették, vállára tették a keresztet, és elindították a vesztőhely, a Golgota felé.

*

Ó, KRISZTUS, LÁTTAM SZENVEDÉSED

Ó, Krisztus, láttam szenvedésed, S borzongásom véget nem ért, Jaj, hogy halálkín lett a részed Érettem, árva bűnösért.
A természet velünk zokogja Halálodért fájdalmait, Elbújt a nap, gyászukba rogyva Siratnak választottaid.
Szent áldozat, tedd, meg ne szűnjünk Kereszten látni tégedet! Szent véred mossa csak le bűnünk, Lelkünk előtt az tár eget.
Jóságod mély és mély a hála, Amellyel hozzád fordulunk; Bűnünkért mentél kínhalálba, Egyetlen Megváltó Urunk.
*
És számunkra mit jelent Jézus Krisztus engedelmessége? Túrmezei Erzsébet versével gondolkodjunk el ezen a nagycsütörtökön arról, hogyan tudjuk mi elfogadni az elrendelt utat, és követni a mennyei Akaratot?
*
A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

"Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy "legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !“

Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy te akarod, ne ahogy én!-
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!-

"Legyen akaratod-, ha nap nevet.
"Legyen akaratod-, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen, ahogy Te akarod!

Válasz

Nagycsütörtök a nagyhét „szent három napjából” az első. A gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Bár a katolikusok jobbára csak vasárnaponként szoktak misére járni, ezen a napon este részt vesznek szentmisén. Arra emlékeznek, hogy Jézus megünnepelte az utolsó vacsorát a tanítványaival. Az utolsó vacsora keretében mondta el a búcsúbeszédét, amiben sok, központi fontosságú tanítás található. Ezekből talán a legismertebb a „szeretetparancs”, amikor Jézus megparancsolja tanítványainak, hogy ugyanúgy szeressék egymást, ahogy ő szerette őket. Megmosta tanítványainak a lábát. Jézus korában a vendég lábának megmosása a szolga feladata volt, így ő ezzel a gesztussal maga fölé emelte követőit, példát mutatva nekik alázatból.

Ez az én testem, amelyet értetek adok

Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa. Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja. Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz. (Biblia – Lukács 22, 14–23)

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomokban a harangok, „a harangok Rómába mennek", s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra. A nagycsütörtöki mise elején, a szokásos dicsőítő ének kezdetén meghúzzák a templom harangjait és az összes, templomban fellelhető csengőt megrázzák, aztán hirtelen beáll a csend, az éneket általában orgonakíséret nélkül folytatják.

Válasz