Advent - egyben az egyházi év - a Szent András ünnepéhez (nov. 30.) legközelebb eső vasárnappal, illetve annak előestéjével kezdődik. Négy hétből áll, a negyedik többnyire csonka. A liturgikus szín: viola (kivéve Advent III. vasárnapján, amikor szabad rózsaszínt használni). December 17-től már a közvetlen karácsonyi előkészület jeles napjait tartjuk.

Az adventi időnek kettős jellege van. A karácsonyi ünnepekre való előkészület ideje, ugyanakkor a második eljövetelre is irányítja figyelmünket.
Krisztus arcát szemléljük, aki emberré lett. Aki kisgyermekként jött közénk. Aki örömet hozott a Földre. Advent alkalom arra, hogy felfedezzem életem örömeit, megtaláljam az örömszerzés igazi módjait. Alkalom arra, hogy újra meglássam Krisztus arcát.

Advent – várakozás. Új kezdet, új lendület lehetősége. S míg karácsonyra várunk, Krisztus második eljövetelére is várakozunk. Krisztus arcát akarjuk szemlélni. Felfedezni életünkben kegyelmét, és meglátni másokban Őt magát.

Ismét elérkezett hozzánk az "Úr-várás" szent ideje. Előttünk az adventi koszorú, és a négy hét alatt sorjában gyújtjuk a gyertyákat, a megemlékezés és kegyelmi fény fokozódó világosságának jelképét.
Minden advent visszatekint a múltba, hogy felidézze a Krisztus-várás időszakát. Benne egyre fokozódó fénnyel világít a Gondviselő Isten mérhetetlen szeretete, mellyel készítgette Szent Fia eljövetelét.
A gyertya meggyújtott fénye világít és figyelmeztet: Isten örök szeretettel szeret minket. Szeretete abból lett nyilvánvaló, hogy Egyszülött Fiát küldte el nekünk.
A fény azonban nemcsak jel, hanem hívogat is minket, mert ahol fény van, ott ver gyökeret az élet. Aktív felkészülést kíván ennek az évnek az adventje. A jelen komoly és kemény időszakából a remény biztonságával kell felkészülnünk, és másokat is felkészítenünk arra, hogy Urunk és Üdvözítőnk ismét el fog jönni, nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor tehát meggyújtjuk a gyertyát, a remény tüzét is lángra akarjuk lobbantani, hogy a remény emberei lehessünk a környezetünkben.
Adventi vágyakozással kérjük Isten kegyelmét a Szent Vagy Uram ima-könyv 8. számú énekével:

Bűnös néped sírva kiált hozzád.
Ne takard el üdvösséges orcád.
Jöjj, apaszd el könnyeinknek kútját,
Igazítsd el üdvösségünk útját.

Téged hirdet a próféták szája,
Epedve vár a nemzetek vágya.
Te vagy a kulcs, mely a pokolt zárja,
És a mennyet előttünk kitárja.

Reménységünk égő csipkebokra,
Nézz a bűntől meggyötört rabokra.
Ne nyeljen el örök halál torka,
Szabadítónk, jöjj megváltásunkra!