Január 6 Vízkereszt
HÁZSZENTELÉS IMÁJA Mindenható, örök Isten! Irgalmasságodban a Földet javaiddal töltöd be. Kérlek, ennek a háznak a lakói nevében és aki itt talál menedéket, méltóztassál megáldani, megszentelni ezt a házat és lásd el javaiddal. Áldd meg Uram kimeríthetetlen irgalmaddal mindazokat akik itt laknak, és add meg számukra az ég bőségét és mindazt a földi gazdagságot, ami az élethez szükséges, és hogy teljesüljenek azok a kívánságaik, amik méltányosak. Amint abban az időben megáldottad Ábrahám, Izsák és Jakab házát, ugyanígy kérlek, szolgád által méltóztassál megáldani ezt a házat is és megkeresztelni, hogy falai között vegyenek lakást a Te Szent Angyalaid, hogy őrködjenek felette, védelmezzék. Ekként biztosítva a védelmüket, a szeretetet és a harmóniát és a boldogságot. A mi urunk, Jézus Krisztus által, és szent János, az ő szolgája által kérlek erre. Ámen. ~ Dr. Sadowsky Mártontól tanult svájci házszentelő ima

Válasz

Január 06. - Vízkereszt napja vagy háromkirályok napja. A farsang kezdetének napja.

Ez a nap zárja le a karácsonyi ünnepkört és megnyitja a farsang időszakát.
A keresztény egyház ekkor emlékezik meg Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkereszteléséről, innen ered az ünnep elnevezése is.
Vízkereszt napján vízszentelést végeznek a templomban. A szentelt vízzel mindent meghintenek , ami kapcsolatban van az emberrel (házat, ólat, állatokat), egész évben használták pl. az újszülött fürdővizébe tették, az esküvőre induló párt hintették meg vele, fejfájást borogattak vele.
A pap megszenteli a házakat, szentelt krétával felírják a háromkirályok nevének kezdőbetűjét (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) és az évszámot az ajtóra, úgy hiszik, a felirat megvédi a házat a rontás ellen.
Vízkereszt napján látta meg a három király a Jézus születését jelző fényes csillagot, melyet követve jutottak el Betlehembe és ajándékokat vittek a kisdednek. Ennek emlékére terjedt el a háromkirály járás a bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítő alakoskodók köszöntő, adománykérő szokása. Általában fiúk, férfiak játsszák el a bölcsek látogatásának történetét. A szereplők jellegzetes viselete a díszes süveg vagy korona és a valamilyen szerkezetre szerelt fényes csillag.

Válasz

Szent Gáspár - Szent Menyhért - Szent Boldizsár

Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. „Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. (Forrás: Mt:2, 1-12.)

Válasz

Vajon hogyan mehetnénk üres kézzel, üres szívvel? Pedig sokszor így teszünk, amikor részt veszünk a találkozáson, a szentmisében. Misét rendelünk, aminek passzív hallgatói vagyunk, misét hallgatunk. A szentmise áldozat, a mi áldozatunk is kell legyen. Régen az oltár elé helyezték az emberek állataikat, élelmüket, és pénzüket. Ma csak perselyezés van a fölajánláskor. A kenyérben és a borban azonban jelképesen az oltár elé helyezzük adományainkat. A kenyérben felajánljuk Jézusnak mindennapi életünket, sorsunkat, a borban örömeinket, ünnepeinket. Valahogy ez manapság háttérbe szorul. Mint a hétköznapi életben is fogyasztókká válunk. Kapni szeretnénk egy szép beszédet, egy jó zenei élményt, stb. Talán ehhez hozzájárul a protestáns egyházak szemlélete is. Náluk eltűnt a szent áldozat, helyét a tanítás, a prédikáció vette át. Amerikától nem irigylek semmit, nem hatnak meg életmódjukkal, egy valamit azonban igen, hogy az egyik legnagyobb ünnepük a hálaadás ünnepe.

Az ószövetségi áldozat megszűnt ugyan, nem áldozunk fel állatokat, terményeket az oltáron, de Krisztus áldozatát megjelenítjük, és ide sem jöhetünk üres kézzel, üres szívvel.

Pedig a szentmise két fő részből áll, melynek a második fele a szent áldozat megjelenítése a csúcs. Az áldozathoz pedig oda kell vinnem adományaimat, ahogy a bölcsek vitték az aranyat, tömjént, mirhát. Nekem pénzadományaimat, és a szentmise szándékát, amit valaki felíratott, amiért mindannyian imádkozunk.

Ehhez a szándékhoz kapcsolódhat a mi lelki adományunk, amit a lelkiismeretvizsgálatban megvizsgáltunk. Az elmúlt hét kincsei, adományai, jócselekedeti, elért sikerei, mindezek a lelki kincsek melyeket beleteszünk az egyház nagy kegyelmi kincstárába, és együtt visszük az Úr színe elé.

Ha életem egy kiemelt pillanatában örömmel tudom mondani, hogy megtaláltam őt, ez nem jelentheti azt, hogy tovább már nem keresem, és most nem kell lelki adományomat, hódolatomat eléje vinnem. Az újabb keresés újabb megtapasztalást, újabb rátalálást eredményez. Az újabb hódolat újabb lelki élményt ad, mert örökre érvényes Jézus szava: Nagyobb boldogság adni, mint kapni. Az istenkeresést nem lehet egy matematikai példa mintájára felfogni, amit megoldottam, és többé nem kell foglalkoznom vele. A bölcs az, aki mindig meg tud újulni az istenkeresésben. A balga pedig az, aki nem akar keresni, nem akar újra rátalálni az Istenre. A napkeleti bölcsek tükröt tartanak elénk, hogy megnézzük magunkat: Van-e bennünk kitartó keresés és ugyanakkor Istenre ráhagyatkozó lelkület?

Paul Verlaine: „Három királyok” versét idézem. Kálnoky László fordításában:

Arany, tömjén, mirrha ma
nem oly kedves az imádott
drága Szemnek, mint ama
felkínált szerény ajándok,
és a jámbor óhajok
láttán szebben mosolyog.



Napkeleti Bölcsek útját
kedveli az Úr, igaz.
Adományukat ha nyújtják,
megbecsült lesz mindig az:
de a bűnös, aki megtér,
több számára kincseiknél.



A legelső tisztelet
oly magasztos versenyében,
ha egy nyomorult rebeg
hő imát, Jézusnak éppen
az a kedves, s őt különb
ország várja odafönt.



Pásztorokat költögetnek,
angyalok, arkangyalok,
jó szándékú embereknek
himnuszuk reményt adott,
s kitűzik a tiszta égnek
csillagát, a csodaszépet…



Koldus, gazdag, porszemek
legyünk, eléd hullva, Mester,
büszkeségünk szent neved!
Szemed tieidre ismer,
s fölmagasztaltatnak ők,
dús, koldus, minden hívők.

Jézusnak földi életében nem csak a bölcsek vittek adományokat kis gyermek korában. A bűnös nő a farizeus házában, aki drága kenetet visz neki. Asszonyok, akik adományaikból tartották el. A halott Jézushoz a drága kenetet vivő asszonyok. Jézus pedig az egyik adományt sem utasítja vissza.

Adunk mi Krisztusnak, de nem a legtöbbet, a legszebbet. Mit és mennyit adunk? Egy kevés időt, azt sem rendszeresen, és néha valami szolgálatot. Azt adjuk, ami a legértékesebb bennünk! A szívünket, jó szándékunkat ajándékozzuk Neki! A legértékesebbet adjuk Krisztusnak!

Uram, Jézusom! Add, hogy a mai, a negyedik bölcsként mi is eléd juthassunk, letehessük lábad elé adományainkat, és házadban megpihenve, szép álmot láthassunk. Áldd meg adományainkat, melyet eléd hoztunk. Segíts, hogy hazatérve pedig jeleidre figyelő, tiszta szívű tanúid lehessünk. Ámen.

Válasz