Nagyböjti gondolat minden napra Szent II. János Pál pápával (3.)
“A nagyböjti idő kezdetén állunk, amelynek el kell vezetnie bennünket hitünk központi titkának: a szenvedés, a halál és Krisztus feltámadása misztériumának ünnepéhez. A böjttel az Egyház lehetővé teszi a hívőknek, hogy átgondolják azt az üdvözítő tettet, amelyet az Úr a kereszten vitt véghez. A Mennyei Atya megváltó terve az Ő egyszülött Fiának szabad önátadásával valósult meg. „Senki sem veszi el tőlem az életemet, hanem magam adom oda” (Jn 10,18) – mondja Jézus, és ezzel kiemeli, hogy életét önként adja oda a világ megváltásáért. Azért, hogy a szeretet e nagy ajándéka még nagyobb hangsúlyt kapjon, így folytatja: „Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért” (Jn15,13).
A nagyböjt, amely meghívás a megtérésre, a szeretetnek ezt a csodálatos titkát szemlélteti. Ez a meghívás a hit gyökereihez való visszatérés. Amikor a megváltás mérhetetlen kegyelmének ajándékára gondolunk, megértjük, hogy mindent a szeretetteljes Isten kezdeményezésének köszönhetünk. Az üdvösség misztériumának éppen ezt az oldalát hangsúlyozva választottam az idei nagyböjti üzenet témájaként az Úr Jézus szavát: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8).”
(Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2002-ben;
Szentjanospalplebania.hu)

Válasz

Az Eucharisztiából születtünk. Amit az Egyház egészéről állítunk – tudniillik, hogy „az Eucharisztiából él”, miként ezt legutóbbi enciklikámban hangsúlyozni akartam –, ugyanazt elmondhatjuk a szolgálati papságról is: „az Eucharisztiából” ered, él, tevékenykedik és terem (vö. Trienti Zsinat XXII. sessio, 2. kánon. DS 1752). „Nincs Eucharisztia papság nélkül, mint ahogy nincsen papság Eucharisztia nélkül” (Dono e mistero. 1996. 89.o.)
A fölszentelt szolgálat, melyet soha nem lehet puszta funkciókra redukálni, mert a „lét” szintjén valósul meg, arra teszi képessé a papot, hogy „Krisztus személyében” cselekedjék, s a csúcspontját abban a pillanatban éri el, amikor a kenyeret és a bort konszekrálja, megismételve az Utolsó Vacsorából Jézus szavait és mozdulatait.
E rendkívüli valóság megrendít, és csodálatra indít: mily alázatos leereszkedés, mellyel Isten egyesülni akar az emberrel! Ha az Ige megtestesülését szemlélve megindultan állunk a betlehemi jászol előtt, hová legyünk az oltár előtt, ahol a pap szegény keze által Krisztus megjeleníti az időben a maga áldozatát? Nem tehetünk mást, mint hogy térdre borulunk, és csendben imádjuk a hit legnagyobb misztériumát.

/II. JÁNOS PÁL PÁPA LEVELE AZ ÁLDOZÓPAPOKHOZ 2004. NAGYCSÜTÖRTÖKÉRE - Részlet/

Válasz

II. János Pál pápa imája:

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az
életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát,
amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik
elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg,
amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy
nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre.

Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a
hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől,
nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás
hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a
közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös
zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a
hiábavalóság nyomasztó érzésétől.

Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a
feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását,
testi-szellemi erőm hanyatlását.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről
odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá,
hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy
egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való
beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak
másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni
és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem
árasszam a szereteted melegét.

Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson
arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt
legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a
dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet.

Szólj Uram, még hallja a Te szolgád!

Válasz