Kármel hegye már az ószövetségi időkben szentnek számított. Itt védte meg Illés próféta Izraelnek az élő Istenbe vetett hitét (1Kir, 18,20-46); Elizeust, az Isten emberét itt találják meg (2Kir. 4,25. Izaiás próféta a messiási kor fenségét a Kármeléhez hasonlítja. Illés legénye a csúcsáról látja meg a kis felhőcskét, amely a közelgő eső jelzése annyi aszályos év után (1Kir. 18,44). A későbbi kármelita rend szerint ez a felhő Szűz Mária előképe, aki a kegyelem éltető vizének hordozója.
Itt, annál a forrásnál, amely nevét Illés prófétától kapta, a XII. századtól kezdve néhány remete közös lakóhelyet készített magának, és az Istenszülő tiszteletére kápolnát építettek a tengerre nyíló völgyben, a hegy lábánál. A Szentföldről kiszorult keresztes vitézek közül is néhányan itt maradtak, hogy életük hátra lévő részét Istennek szenteljék. Albert jeruzsálemi pátriárka idejében közösséget alapítottak, és a szabály jóváhagyását kérték. A szabály "Mária testvéreinek rendje" címén említi ezt a közösséget. Imádságos életüknek a szent Szűz volt a tökéletes példaképe.
A mohamedán térhódítás miatt a XIII. században a rend tagjai Európába kerültek, és itt nevezik el őket karmelitáknak. Angliában a rendfőnökük, Stock Szent Simon 1251. július 16-án látomásban Máriától kapta a skapulárét, a vállruhát, és az ígéretet: viselője nem jut a pokol tüzére, mert Szűz Mária oltalmában részesül. A kármeliták az 1370-es évektől ülik meg ezen a napon a Kármelhegyi Boldogasszony napját. XIII. Benedek pápa pedig 1726-ban kiterjeszti az egész Egyházra.
(Régebben a skapuláré-felvétel igen népszerű volt." Oh, légyen áldott örökké - prédikálja Telek József, a nagy barokk népszónok - a véghetetlen irgalmú Isten, aki e világ veszedelmes pusztáján zarándokoskodó, gyámoltalan embereknek ily hatalmas erejű oltalomköntöst szerzett. Adassék tisztelet az Egek Királynéjának, Máriának, aki a pokolbéli ellenségek ellen maga anyai palástját oltalomköntösül osztogatja...Örülvén örülök az Úrban, mert az üdvösség ruházatába öltöztetett engem.")
A Kármel hegyén emelt templomot többször lerombolták az oszmán hódítók, de mindig újraépítették. Ma zarándokhelyként funkcionál.
Magyarországon az egyik búcsújáróhely Attyapusztán található, ahol a karmelita rend női tagjai élnek, Magyarszéken pedig virágzik a rend.
A Kármelhegyi Boldogasszonyt úgy szokták ábrázolni képen, nyomaton, szobron, hogy egyik karján a kis Jézust tartja, a másikkal pedig a skapulárét nyújtja a híveknek. Egy réznyomat vált l669-ből a régi Magyarország egyik legnagyobb hatású búcsújáróhelyének, Máriaradnának kegyképévé is.
Feltöltötte: Dné Erika | 3 éve
Látta 313 ember.
Kommentáld!