Latinul Immaculata Conceptio, régi nevén „Asszonyunk Máriának foganata”. Ez az ünnep nem Mária szűzi anyaságáról emlékezik meg, mint sokan hiszik. Az elnevezés arra utal, hogy Mária már Anna méhében való fogantatásától ment volt az egész emberiséget terhelő eredendő bűntől. Az ünnep értelme felől időpontja (dec. 8.) is egyértelműen eligazít. December 8-ától szeptember 8-áig, Mária születésnapjáig (Kisasszony napja) kerek 9 hónap telik el.

Válasz

Szent szüznek makvla nelkül valò fogantatasarol*

SZüz MARIA Jesus Annya: Menyországnak magas Tornya:
Szent Lélek Jegyese, Christusnak kedvese:
Imádgy értünk, téged kérünk, engesztellyed Christust nékünk.
Eredendö vétek nélkül, Fogantattál szeplö nélkül:
Tiszta mindenestöl Lelked minden büntöl:
Oh édes Szüz, Oh kegyes szüz, Ne irtózzál vétkeinktöl.
Adámban, elsö Atyánkban, Mindnyán vétkeztünk almában:
Szüz, téged az Jsten, Ki-választott itten;
Szentül jártál, Mert nem vóltál velünk Adàmban egy úttal.
Szent Szüz, te az kigyó fejét, Meg-rontottad, es erejét:
Mert mikor mindnyájan vétkeztünk, à táján
Te fénlettél, Tisztán lettél, Es bün nélkül méhbe léptèl.
Oh mennyei szép vírág szál, Anyád méhében virágzál:
Szent illatozásid, Hogy érezzük, rá vidd:
Járjunk tisztán, Virág után: Igy mondatunk Hivek méltán.
Te azért Jstent szülö szüz, Adgyad hogy a' mennyei tüz,
Szivünkben gerjedgyen, lelkünkben terjedgyen;
Szentül ellyünk, büntöl féllyünk, hogy igy hozzád menybe férjünk.

Válasz

A bűn nélküli asszony

A Szeplőtelen fogantatás dogmájával a Katolikus Egyház megvallja, hogy Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és különleges kegyéből, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt.
Négy évvel azután, hogy IX. Piusz pápa megfogalmazta ezt az igazságot, maga a Szűzanya is megerősítette, amikor Lourdes-ban megjelent Bernadettnek és így mutatkozott be: „Én vagyok a Szeplőtelen fogantatás.”
A szeplőtelen Szűzanya emlékeztet minket, hogy egyetlen dolog van, ami igazán lealacsonyítja az embert – s ez a bűn. E nagyon fontos üzenetet gyakran el kell ismételni. Mi úgy teszünk, mintha a bűn lenne a világon a legártalmatlanabb dolog. A világ úgy mutatja be annak hatásait, úgy állítja elénk a bűn látványát, hogy az minnél vonzóbb legyen. Úgy beszél a bűnről, még a legsúlyosabbról is, mint gyarlóságról, apró hibáról stb. Az „áteredő bűn” fogalma egészen más valóság, amit a világ hirdet: az rámutat, hogy a bűn, amit elkövet valaki kiterjed másokra is.
A világ mindentől fél, csak éppen a bűntől nem. Félünk a környezetszennyeződéstől, a testi betegségektől, a nukleáris háborútól, a terrorizmustól, de nem félünk az örökkévaló, szeretetteljes Isten elleni háborútól. Jézus azonban maga mondja, hogy ne azoktól féljünk, akik a testet megölik, hanem attól, aki miután megöl, hatalma van a Gehennára vetni (Vö. Lk 12,4-5)
Ez a gondolkodásmód nagy hatással van azokra a hívőkre, akik az evangélium szerint akarnak élni. Ma sokak lelkiismerete alszik, egyféle lelki érzéktelenítés állapotában van. Van egy kábultság, ami elferdíti a bűnről való felfogásunkat. A keresztények nem ismerik fel az igazi ellenséget, az urat, ami rabbá tesz, azért van, mert ígéretesnek látszik a rabság.
Sok embernek, aki ma a bűnről beszél, nincs arról világos fogalma. A bűn személytelenné válik és csak az intézményekre vetítik ki, s a végén azonosítjuk a bűnt a politikai és ideológiai ellenféllel. Ha kutatást végeznénk arról, mint gondolnak az emberek a bűnről, valószínűleg megrémisztene minket annak végeredménye. A bűntől való szabadulás helyett ma minden azért fáradozik, hogy megszabaduljunk a bűnbánat érzésétől; ahelyett, hogy a bűn ellen harcolnánk, azért küzdünk, hogy más elképzelésünk legyen, s a „bűntudat érzéséről” beszélünk. Pont azt tesszük, amit minden más területen a legrosszabbnak tartunk: letagadjuk a problémát, ahelyett, hogy megoldanánk, eltoljuk és eltemetjük a rosszat a tudatalattiba, ahelyett, hogy elkerülnénk azt.
Hasonló ez ahhoz, hogy valaki azt gondolja, megszüntetheti a halált, ha nem gondol rá, vagy nem beszél a betegségről, ahelyett, hogy azt gyógyítaná, amikor annak tünetei már jelentkeznek. Szent János állítja, ha azt mondjuk, nincs bűnünk, akkor magunkat csapjuk be és hazuggá tesszük Istent (Vö. 1 Jn 1,8-10). Isten valójában éppen az ellenkezőjét mondja, azt, hogy vétkeztünk.
A Szentírás azt mondja, hogy „Krisztus meghalt a bűneinkért” (Vö. 1 Kor 15,3). Ha nem ismerjük el, hogy van bűn, akkor Krisztus megváltását maga is haszontalanná tesszük, s leromboljuk az Ő halálának értelmét. Krisztus ez esetben a szélmalom ellen harcolt volna, és a semmiért ontatta volna vérét.
Mária szeplőtelen fogantatásának dogmája valami pozitív üzenetet is tanít nekünk: Isten hatalmasabb a bűnnél, és ahol túlárad a bűn, ott túlárad a kegyelem is (Vö. Róm 5,20).
Ezt az igazságot jelzi és garantálja Mária. Az ő nyomán az egész Egyház arra hivatott, hogy „dicsővé legyen, se folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen.” (Ef 5,27) A II. Vatikáni Zsinat mondja: „Míg azonban az Egyház a Boldogságos Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, s ezért ránc és szeplő nélkül való, a keresztények még csak törekszenek a bűn legyőzésére és az életszentségben való növekedésre; ezért Máriára emelik szemüket, minthogy ő az erények mintaképeként tündöklik a kiválasztottak egész közössége előtt.” (Lumen gentium 65.) (R. Cantalamessa)

Válasz

Így hát az „Örök terv” kezdettől fogva, ahogy Dante mondaná egy „ős céllal” rendelkezik (Paradicsom XXXIII, 3): az Asszony előre arra van rendelve, hogy a Megváltó anyja legyen, annak az édesanyja, aki megalázta Magát a halálig, hogy helyre állítsa eredeti méltóságunkat. Isten szemében ennek az asszonynak a neve: „kegyelemmel teljes” (Lk 1,28), ahogyan az angyal szólította Názáretben. Ő az új Éva, az új Ádám mennyasszonya, aki a megváltottak édesanyja. Ezért írja róla Krétai Szent András: ’A Theotokos, Mária minden keresztény menedéke az első, aki mentes az ősszülők bukásától”. (Vö. Homilia Krisztus születéséről; PG 97,880) A mai liturgia elmondja, hogy Isten méltó hajlékot készített Fiának… a Boldogságos Szűz Máriát eleve megóvta minden bűntől… s kérjük, engedje, hogy mi is tiszta lélekkel jussunk el hozzá.” (Vö. Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, Collecta).
Kedves barátaim, Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásában szemléljük a Szépséget, amely megmenti a világot, azt a szépséget, amely Krisztus arcán ragyog. Máriában ez a szépség egészen tiszta, alázatos, mentes minden büszkeségtől és önteltségtől. Így mutatkozott be a Szűz 150 évvel ezelőtt Szent Bernadettnek, s így tisztelik őt számtalan kegyhelyen. (XVI. Benedek pápa)

Válasz