Ég dicsőséges Asszonya,
fénylőbb, mint minden csillaga!
Te gondviselő Alkotód
áldott kebledből szoptatod.

Mit Éva bűne elvetélt,
Fiadban újra visszatért,
a síró emberi nemet
a csillagokhoz vezeted.

Te nagy Királyunk kapuja,
fényben tündöklő ajtaja.
A Szűztől árad életed,
megváltott nép, ülj ünnepet!

Dicsérjük most Szülöttedet,
Atyánkat és a Lelket is,
a nagy kegyelmek köntösét,
csodás Szűz, ők szőtték neked. Ámen.

Válasz

MÁSODIK OLVASMÁNY

A „Nican Mopohuá”*-nak nevezett első beszámoló alapján

(Saec. XVI. ex archivo Archidioecesis Mexicopolitanae)
„Nemde én a te Anyád vagyok?”
A hagyomány szerint 1531. december első napjaiban történt. Egy szegény, de nemes lelkű Juan Diego nevű ember – aki Cuauhtitlenből** származott és bizonyos lelki ügyek voltak rábízva, mert a tlatilolcói*** szerzetesekhez tartozott – egyik szombaton korán reggel szentmisére Tlatilolcóba indult. Amikor a Tepeyacnak nevezett dombhoz érkezett, már világosodott. A dombtetőn éneket hallott. Amikor az éneknek vége lett, bár senki sem járt arra, hangot hallott a domb felől: „Kedves Juan Diego!” – szólt a hang. Ő rögtön abba az irányba ment, ahonnét a hívó hangot hallotta.
Amint a domb tetejére felérkezett, egy Úrnő állt ott, aki hívta, hogy menjen oda hozzá. Amikor eléje érkezett látta, hogy s Úrnő ruhája fénylik, mint a nap. A Szűz mindjárt ki is nyilvánította előtte akaratát. Így szólt hozzá: „Tudd meg, szeretet fiam, hogy én Szűz Mária, a mindenkor szeplőtelen Szűz vagyok, Anyja az igaz Istennek, az élet Szerzőjének, aki mindent teremtett és fenntart, aki az ég és föld Ura. Nagyon akarom és forrón kívánom: Épüljön itt ezen a helyen nekem templom, hogy Fiamat, Jézust megmutassam, kinyilvánítsam és dicsérjem, hogy kiárasszam szeretetemet és anyai érzületemet, oltalmamat és védelmemet, mivel valójában a ti kegyes Anyátok vagyok, a tiéd és mindenkié, akik csak a földön élnek, mindazoké, akik szeretnek, akik keresnek, akik áhítattal és bizalommal segítségül hívnak engem.
Itt letörlöm könnyeimet és meghallgatom panaszaikat, megsegítem őket szorongatott helyzetükben és enyhülést hozok nekik megpróbáltatásaikban. Hogy pedig kívánságom teljesüljön, menj e Mexikóvárosba, a püspöki palotába. Mondd meg a püspöknek, hogy én küldtelek, mert azt akarom, hogy ebben a völgyben templomot építsenek nekem.”
Juan Diego nyomban el is ment a püspök házába, akinek neve Juan de Zumarrága volt, Szent Ferenc rendjéből. A püspök ugyan meghallgatta őt, de mintha nem hitt volna neki mindenben, s ezért ezt válaszolta: „Fiam, jöjj el újra, és ismét meghallgatlak. Majd gondolkozom, hogy mit kell tennem a kívánságoddal kapcsolatban.”
Másnap Juan Diego látta, hogy a Királynő lejön a dombról. Odajött, és így hozzá szólt: „halljad, szeretett fiam! Ne aggódj nagybátyád betegségével vagy bármi más bajoddal kapcsolatban. Nemde én a te Anyád vagyok? Nemde oltalmam és védelmem alatt állsz? Nemde és vagyok életed forrása és boldogsága? Jól tudod, hogy az én ölemben és karjaimban vagy! Vajon szükséget szenvedsz-e bármiben? Ne szomorkodj, és ne aggodalmaskodjál! Menj fel, kedves fiam, a dombra, és azon a helyen, ahol engem láttál és ahonnét szóltam hozzád, különböző virágokat találsz. Szakítsd le és gyűjtsd össze ezeket a virágokat, aztán jöjj, és hozd ide nekem.”
Juan Diego elment, összegyűjtötte a virágokat, és az Ég Királynője elé vitte, Ő pedig tiszteletreméltó kezeibe vette azokat, majd Juan Diego köpenyére téve így szólt: „Szeretett fiam, ezeket a virágokat vidd jelként a püspökhöz. Te az én küldöttem vagy, akinek hűségében megbízom. Szigorúan megparancsolom, vigyázz a köpenyedre, csak a püspök előtt nyisd ki, és amit viszel, mutasd meg neki. Beszéld el neki, hogy parancsom szerint hogyan mentél fel a dombra, és szedted össze a virágokat. Meséld el, hogy csodálkozva mi mindent láttál, és így higgyen, és építse fel a templomot, amelyet akarok.”
Ahogyan az Ég Királynője megparancsolta, Juan Diego Mexikóváros felé indult. Örvendezve bízott abban, hogy minden sikerülni fog. Amikor belépett a Püspökhöz, leborult előtte. Elbeszélte mindazt, amit látott, és amiért küldetett. Így szólt a püspökhöz: „Uram, amit parancsoltál, teljesítetem: Elmentem az Úrnőmhöz, az Ég Királynőjéhez, az Istenszülő Szűz Máriához, és mondtam: Te jelet kérsz, hogy hinni tudj nekem, és templomoz építs azon a helyen, ahol a Szűz Anya kívánja. Elmondtam neki: megígértem, hogy jelet viszek neked, amely igazolja az ő akaratát. Lám, meghallgatta kérésedet. Jó néven vette, hogy jelet kértél ahhoz, hogy akaratát teljesítsd. Megparancsolta, hogy ma korán ismét jöjjek el hozzád.”
Akkor az egész város összejött, és látták a tiszteletreméltó képet, amely Juan Diego köpenyén keletkezett. Megcsodálták, Isten művének tekintették, és imádkozni kezdtek. Juan Diego halálos beteg nagybátyja azon a napon meggyógyult, és elmondta, miként hívta segítségül a Szent Szüzet, akit Guadalupei Boldogságos Szűz Máriának neveznek.
*Ejtsd: Nikán Mopohuá
**Ejtsd: Kautitlen
***Ejtsd: tlátilolkó-i

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 12, 1

V. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold. * Fején tizenkét csillagból volt a korona.
F. Örvendeznek az angyalok és ujjonganak a főangyalok, és magasztalják a Boldogságos Szűz Máriát. * Fején tizenkét csillagból volt a korona.
KÖNYÖRGÉS


Istenünk, irgalmas Atyánk! Te népedet Fiad szentséges Anyjának különleges védelme alá helyezted. Add, hogy mindazok, akik a Guadalupei Boldogságos Szűz Máriát segítségül hívják, az igazság és béke útján mindig buzgó lélekkel munkálják a népek fejlődését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.Ámen

Válasz