XIII. Leó pápa 1902-ben az eucharisztikus művek védőszentjévé tette az egyszerű spanyol ferences testvért, Baylon Szent Paszkált (1540–1592). A hitvalló szentet 1690-ben kanonizálták.






„Vágyom az Istennek tetsző engedelmesség után,


hogy ne kelljen nekem azzal törődnöm: jó-e, amit teszek.


Nincs nagyobb jó, mint a vak engedelmesség,


amelyben úgy él az ember, mint az újszülött anyja karjai közt.”


(Baylon Szent Paszkál)






Spanyolországban született, egyszerű földműves családban. Huszonnégy éves koráig édesapja és mások legelőin őrizte a bárányokat. Tizennyolc évesen, egy látomás hatására, felvételét kérte a Loretóban található minorita rendbe, ám elutasították kérelmét, hiszen semmit sem tudtak az ifjú pásztorról. Néhány évvel később Paszkál újra jelentkezett, ezúttal engedélyezték, hogy laikus testvérként belépjen a megreformált ferencesekhez. Főként portai szolgálatot látott el különféle spanyolországi kolostorokban. Bár írástudatlan volt, a Szentlélektől kapott bölcsesség révén vált ismertté.


Életét az Oltáriszentség tisztelete határozta meg; hosszú órákon át térdelve imádkozott a szentségtartó előtt. Amikor egy alkalommal Franciaországba küldték, rendi habitusában utazott, holott ez igen kockázatos volt a francia vallásháborúk közepette; útja során több alkalommal is megszólták, s egy vita során, amikor egy protestáns vándorprédikátorral s az őt hallgató tömeggel szemben védelmébe vette Jézus testének és vérének valóságos jelenlétét az Eucharisztiában, a hugenották majdnem halálra kövezték. Az akkor elszenvedett sérülései élete végéig fájdalmat okoztak neki.


Pünkösd vasárnapján halt meg a villareali kolostorban, éppen akkor, amikor úrfelmutatáskor megszólaltak a csengettyűk. Halála után sírjánál számos csoda történt. Baylon Szent Paszkál a pásztorok és az eucharisztikus kongresszusok védőszentje. A művészi ábrázolásokon az Oltáriszentség előtt térdelve látható, máshol juhait őrzi.