"Az üdvösség híre nekünk szól!" Nepomuki szent János is ennek az örömhírnek lett hirdetője papként, gyóntatóként. Az ő közbenjárásával szeretnénk járni a jézusi utat, a bűnbánat útját, a szeretet útját.


NEPOMUKI SZENT JÁNOS 1350 körül született a cseh erdős hegység pilseni járásának Pomuk nevű piciny falujában, szegény családból. Csecsemőkorában súlyos betegsége miatt szülei megfogadták, hogy felgyógyulása esetén papnak fogják nevelni. Felgyógyult, és Prágába került. Jogot tanult, majd pap lett, azonban életéről csak a vértanú-legendájából ismerünk pontos adatokat. Prágában népszerű hitszónok volt, érseki titkár, azután kanonok, majd általános érseki helytartó lett.
Később egy sikeres böjti beszédsorozat eredménye képen IV. Vencel király udvarába került, itt a szerepe a szegényekről való gondoskodás volt, a szegények "alamizsnás ember"-nek nevezték. Mindenki hozzá fordult ügyes bajos dolgával, és ő örömmel foglalkozott a sok kéréssel. Johanna királyné is támogatta fáradozásait. Jánost választotta lelki atyjának is, gyakori gyónója volt. János az Egyház érdekeit védelmezve szembe került a királlyal, ezért több főpappal együtt a király elfogatta és megkínoztatta.

Vencel király hirtelenharagú, kíváncsi és féltékeny ember volt. Faggatni kezdte Jánost, hogy miről beszélgetnek a gyónáskor. János a gyónási titokra hivatkozva azonnal visszautasította a kíváncsi kérést. Nem használt sem ígérgetés, sem fenyegetés. Kínvallatásra ítélte dühében a király, de a gyónásból egy szót sem tudtak kiszedni a papból. Ekkor a szentet összekötözve éjjel a Prágán átfolyó Moldvába dobták 1393. március 20-án a Károly-hídról. Nem sűlyedt holtteste a víz alá, hanem április 17-én a víz színén úszott, és úgy fénylett az éjszakában, mintha többszáz gyertya világította volna meg.

A prágaiak kihozták a vízből a holttestet, és elégtételt követeltek az "alamizsnás atya" haláláért a királytól. A király a Szent Vitus székesegyházban temettette el a vértanút, mégpedig a legnagyobb ünnepélyességgel.

Tisztelete a középkorban gyorsan terjedt el Közép- és Kelet-Európában. A prágai Károly-hídon 1638-ban állították fel szobrát, ennek mintájára mindenfelé emeltek hasonló szobrot tiszteletére. Legtöbb ábrázolásánál feje körül öt csillagból álló koszorú látható, ez a latin TACUI (= hallgattam) szó 5 betűjét jelképezi

1719-ben sírját felbontották és nyelvét épségben találták. 1729-ben avatták szentté. 1929-től Csehország fő védőszentje. (Forrás: Rieth József: Szentjeink 1998)