KÖNYÖRGÉS

Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

HIMNUSZ



Jó alapnak, szegletkőnek

Krisztus az, ki küldetett,

ki a falat anyagában

kétszeresen megköti;

kit Sion magára vállalt,

s benne híven fennmarad.

Isten előtt igen kedves,

szent e város szerfölött,

dicsérete szép hangzású

és ujjongó éneke,

amidőn a Három-Egyet

énekszóval hirdeti.

Nagy Istenünk, kérve kérünk,

templomodba jöjj ide;

könyörülő jóságoddal

kéréseink elfogadd;

bőven áraszd áldásodat

e szent helyre szüntelen.

Nyerjék itt meg, amit kérnek

esdekelve híveid,

s amit kaptak, meg is tartsák

szentjeid közt szüntelen,

hogy az égi honba lépve

békességre leljenek!

Magasságos nagy Istennek

dicsőség és tisztelet;

az Atyának és Fiának

égi Szent Láng, teveled,

hatalmát és dicsőségét

zengjék minden századok! Ámen.

Válasz

Kilencszáz éve, szeretteim, midőn éppen ezen ég alatt, ahol most vagyunk, egy magyar fejedelemnek istenfélő neje álmot látott. Ki hitte volna? Amint Jákob álma Izrael népének, úgy Saroltának álma a magyar nemzetnek jövendőjét határozta meg. Megadta az ég, amit ígért: Sarolta szülöttében a magyar nemzetnek királya, atyja, apostola született. Eme nagyszerű épület, az egy igaz Isten temploma, eme pompás, ma fölkent falak és oszlopok, eme szép és szent képek és oltárok mind István király intézkedéseinek, Szent István király nemes, fennkölt, istenes lelkének, noha késő, de édes gyümölcsei. Édes nemzetem, sohasem ismered igazán Uradat, Istenedet, aki téged napkeletről atyailag ide vezetett, ha itt egyik vitéz fejedelmed magát is meggyőzvén, az Úr keresztje előtt le nem borul, és Szent Adalbert püspök szava és keze (tisztára mosván őt a keresztvízzel) Isten országába nem vezeti. Nincs neved, nincs országod e földön, ha nem történik veled az, ami itt történt.

Most pedig, ez órától fogva, ismét teljes értelemben Isten háza van itt. Avagy nem az Isten háza-e ez az ékes, ez a fölséges épület, amelyet egy tisztes öreg, az ország Főpapja, az Isten szentegyházának Kardinálisa az Atyaisten kegyelmének harmatával mind kívül, mind belül gondosan behintett; a Fiúisten keresztjének szent jelével és érdemével alul és felül istenesen megjelölt; a Szentlélekisten vigasztaló kegyelmének kenetével a teljes Szentháromság egy Isten dicsőségére tisztává és ékessé tett, mennyei hatalmának áldásával szemünk láttára fölkent, megáldott, és fölszentelt? Nem az Isten háza-e ez a szép, remek templom, amelynek falai közé, amelynek oltárai alá az Istenért elvérzett, az Istenért dicsően meghalt keresztény hősök új, édes álomnak ereszkedtek; hová ma szíves könyörgésünkre, istenes esedezésünkre az Isten szolgái, az Isten kedvesei mind, az angyalok és a szentek velünk együtt seregesen befordultak, letelepedtek?

Nem az Isten háza van-e itt, hová Isten – hogy örökre itt lakjék az áldás kenyerének színe alatt – ma szemlátomást leszáll, és új kegyelemmel hirdeti, hogy neki gyönyörűsége az emberekkel lenni a földön (vö. Péld 8, 31).

Szent Isten! Mit mondana itt ama jámbor fejedelem, Dávid, aki az Ószövetség sátora előtt, hol az emberi szemek nem látták Istent, mégis ily szavakra fakadt: Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába. Szívem és testem áhítozik az élő Isten után (Zsolt 83, 2-3).



VÁLASZOS ÉNEK

Ter 28, 17

V. Milyen félelmetes ez a hely; * Valóban itt van az Isten háza, és itt van az ég kapuja.

F. Ez az Úr szilárdan álló háza, jól megalapozva szilárd sziklára. * Valóban itt van az Isten háza, és itt van az ég kapuja.

Válasz