BÉKEIMA

.
Béke legyen Keleten és Nyugaton,
Béke legyen Északon és Délen,
Béke legyen fönt és alant,
Mindent átható, mindent átölelő Béke.

A csöndes tavak és dombok és erdők békéje,
A nyári esték és a csillagos égbolt békéje,
A nyugvó tenger és a holdas éjszakák békéje,
A hűséges és elégedett szívek békéje,

A Nagyok és Szentek áldása és békéje,
Áradjon reánk és rajtunk keresztül mindenkire.
Béke áradjon rólunk mindenkire,
Mindenkiről mindenkire mindhárom világban,
Béke, béke, béke.

Ne legyen már többé ,,Én" és az ,,Enyém",
Központ legyünk csupán a békében,
Belemerülve, belefeledkezve a békébe.
Béke, mindent átható, mindent átölelő Béke.

Béke minden lénnyel, mindörökre béke.
.✝
Amen

Válasz

Köszönjük a megemlékezést kedves Erzsike

Válasz

Száll az ének a mezőnek, esti szellő hollószárnyán,
Valami kis kopott ember énekelget búsan, árván
Bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról
S körülötte elterülő néma magyar pusztaságról.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.

Titokzatos messzeségben istent keres magyar hangja,
Régi honát, testvéreit - mást se tehet - siratgatja.
Piros kedve pillangó volt, sárba fulladt ott Erdélyben,
Zöld reménye foszlányai meghaltak a Felvidéken.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.

Nincsen csak egy citerája, húrjai az égig érnek,
Rajt’ pengeti balladáit véres könnynek, könnyes vérnek.
Mámor esték elszállottak, ott fagytak a Karsztok alján
S ismeretlen menyasszonya tört liliom, olyan halvány.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.

Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon
S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom.
Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset
S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed:

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre
S hazáján ha segíthetne, élne mégis mindörökre.

Gyulai Pál

1922

Válasz