Szeretettel köszöntelek a JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
schrancz Erika
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
schrancz Erika
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
schrancz Erika
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
schrancz Erika
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
X. Piusz pápa
Eredeti neve | Giuseppe Melchiorre Sarto | ||||
Született | 1835. június 2. |
||||
Nemzetisége | olasz |
||||
Megválasztása | 1903. augusztus 4. |
||||
Pontifikátusának vége | 1914. augusztus 20. |
||||
|
Szent X. Piusz pápa (Giuseppe Melchiorre Sarto; Riese, 1835. június 2. – Róma, 1914. augusztus 20.) a katolikus egyház 257. pápája volt.
Sarto megválasztása
Az agg XIII. Leó pápa rövid betegsége után, 1903. július 20-án halt meg. A pápa halálának híre a kúria tagjait nem érte váratlanul. A legesélyesebb utód – XIII. Leó államtitkára – a kiváló tehetséggel rendelkező Mariano Rampolla del Tindaro bíboros volt. Rampolla ellen szólt az a régi hagyomány, amely szerint az előző pápa államtitkárát nem szokták megválasztani; mégis, Rampolla pápává választásának lehetősége komoly félelmeket keltett az egyházi érdekeket a politikai érdekek alá rendelő osztrák-magyar uralkodó körökben. Az államtitkár bíborosról azt vallották, hogy franciabarát. Amikor 1903. július 31-én Chigi herceg a konklávé bíborosaira kívülről rázárta az ajtókat, mindenki biztosra vette a legesélyesebb gyors megválasztását. Augusztus 2-án reggel azonban váratlan és évszázadok óta példátlan esemény történt. Ferenc József osztrák császár és magyar király nevében a krakkói érsek, Jan Puzyna bíboros vétót jelentett be Rampolla ellen. Az államtitkár először tiltakozott a Szentszékre és az Egyházra gyakorolt politikai nyomás miatt, majd gyöngének nyilvánította magát a pápai tisztség esetleges viselő terhéhez. Ezzel a visszavonulási gesztussal lehetővé tette, hogy a szavazatok átcsoportosuljonak arra a bíborosra, akiről még XIII. Leó mondta tréfásan: Sarto é il candidato della serenissima. Vagyis: Giuseppe Sarto, velencei pátriárka a fenséges, azaz a Velencei Köztársaság jelölte. Amikor az 5. szavazás után augusztus 4-én egyértelművé vált megválasztása, a szentéletű főpap tiltakozott és csakis társai kérésére fogadta el az új feladatot, mint élete legnehezebb keresztjét. Sarto a X. Piusz nevet választotta magának. Eközben a rangidős bíboros Luigi Macchi, megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén és hírül adta: Habemus papam (Van pápánk). X. Piusz egyénisége és megjelenése sokban hasonlított IX. Piuszra, ezért a Habemus papam hallatára futótűzként terjedt a mondat: Pio nono, Pio decimo. IX. Piusz pápa támadt fel X. Piuszban.
Személyisége
Elődjéhez, a diplomáciában örömét lelő XIII. Leóhoz képest X. Piusz egyáltalán nem kedvelte a politika kompromisszumait. Teológiai és filozófiai műveltsége nem érte el a professzionális szintet, de intelligenciájával mindig meg tudta ragadni a kérdés lényegét. Az egyszerűség, szegénység és erősség erénye jellemzete. Szerette magát - teljes joggal - "jó vidéki plébánosnak" mutatni. Lelkipásztori felelősség és - talán túlzott mértékben is - töretlen kitartás jellemezte.[2]
Pápasága
Az egyházpolitikai helyzet olyan áttekinthetetlennek tűnt abban az időben, hogy a X. Piusz nevet választott új pápa alig tudott államtitkárt találni, amire szinte nincs is példa az egyháztörténelem során. A konklávé titkárának tisztségét egy félig spanyol, félig ír, több nyelvet beszélő fiatal, 38 éves prelátus, Raphael Merry del Val töltötte be. Az új pápa először kényszerűségből bízta meg őt az államtitkári feladatokkal, majd az első alkalommal 1903. november havában tartott konzisztóriumon átadta neki a bíborosi kalapot. Raphael Merry del Val hűséges maradt hozzá 11 éven át, vagyis egész pápasága alatt, s komoly részt vállalt az első, erélyes megnyilatkozásban is, amellyel X. Piusz a pápaválasztást újra rendezte. A pápa 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúcióban kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
Külső egyházpolitikája
X. Piusz politikai területen tett lépései nem voltak olyan sikertelenek, amint azt az utókor véleményét formálók szeretik ismételgetni. A pápa hazájában pártolta a katolikusok politikai ténykedését, de nem egy „katolikus párt” alapítását. Az olasz katolikus sajtó jelentőségét hamar felismerte s velencei pátriárkaként egyszer – mert nem volt más személyes értéktárgya – mellkeresztjét adta zálogba, hogy a helyi katolikus lapot átsegítse annak anyagi gondjain. A Pápai Állam megszüntetésével létrejött nehézségeket nem lehetett egyik napról a másikra felszámolni, de a fokozatos közeledés megkezdődött.
A francia egyház helyzete már XIII. Leó pápa idejében egyre nehezebbé kezdett válni, s utóda számára szinte semmi lehetőség nem maradt a helyi egyház védelmezésére. A francia parlament 1905. december 11-én megszavazta a következő január 1-jén életbe léptetett törvényt az Egyház és az állam szétválasztásáról, s ez a legdiplomatikusabb pápa esetében is megtörtént volna. Ugyanakkor jótékony hatása is volt, mert lehetővé tette a megüresedett püspöki székek szabad betöltését. A pápa a törvény életbelépése után tizenhárom új főpásztort szentelt fel, melyre a törvény pártolói éppenséggel nem számítottak. A pápa az 1906-os év során két enciklikában (Vehementer Nos és Gravissimo Officii) fejtette ki nézetét a francia helyzetről, s a szólásszabadságára oly büszke francia kormány ezt a pápa részéről rossz néven vette. X. Piusz Rómához hűséges püspökök kinevezésével rakta le a két évtized múlva, XI. Piusz pápasága alatt a Vatikán és Párizs között létrejött megegyezés alapjait.
Az 1910-es portugál forradalom során kitört egyházüldözésekkel szemben a pápa tehetetlen volt. Angliában viszont a katolikus megújulás békésen folytatódott. A külső szemlélők számára a francia kapcsolatok romlása egyet jelentett az osztrák-magyar kapcsolatok erősödésével. Az Osztrák–Magyar Monarchia volt a katolikus nagyhatalom, és az 1912-es, Bécsben megtartott eucharisztikus kongresszuson ez jutott kifejezésre. X. Piuszt bizonyos távolságtartás jellemezte a politikai megnyilatkozásokban. Ez a pápaság XIII. Leó pápa uralkodása alatt szerzett nemzetközi tekintélyét nem növelte tovább, de nem is csökkentette.
Az Amerikai Egyesült Államokban X. Piusz megszüntette a missziós rendszert (1908) és 11 új egyházmegyét alapított meg. Kanadában, Mexikóban és Dél-Amerikában is püspökségekkel gyarapodott a helyi egyház. X. Piusz kiváló kapcsolatban állt a magyar katolikus egyházzal. 1905-ben saját maga szentelte föl gróf Zichy Gyula pécsi, Balás Lajos rozsnyói és Prohászka Ottokár székesfehérvári megyés püspököket. A három kassai vértanú, Körösi Márk esztergomi kanonokot, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita atyák a pápa kifejezett óhajára vétettek föl a boldogok sorába ugyancsak az 1905-ös esztendőben.
Az 1912. június 8-án kiadott Christifideles graeci kezdetű bullájával kanonizálta az új Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegyét.
Belső egyházpolitikája
X. Piusz már első, E Supremi Apostolatus Cathedra kezdetű enciklikájában meghirdette programjához: „Mindent megújítani Krisztusban - Instaurare omnia in Christ” - a kezdetektől munkássága legvégéig hűségesen ragaszkodott. Ennek a megújúlásnak volt szükséges előföltétele a hit tisztaságának megőrzése, ami egyben a modernizmus elleni küzdelmet jelentette. A modernizmus gyűjtőfogalma alatt a kor összes divatos tévedését kell érteni, a filozófiai indíttatású kétkedésektől kezdve a Szentírás „csodátlanításán” keresztül a pápaság megszüntetését rajongva követelő szépirodalmi művekig.
Egyháziak és világiak, papok és filozófusok, írók és művészek egyaránt jelen voltak a modernizmus elszánt hívei között, s amikor a pápa 1907. július 3-án közzétette a Lamentabili sane exitu kezdetű dekrétumot, amely a modernizmus tanításából 65 tételt súlyos tévedésnek ítélt, a magukat modernnek tartók kórusban hördültek fel a pápa tényközlése ellen. Ezt követve pedig 1907.szeptember 8-án a pápa kiadta a Pascendi Dominici Gregios kezdetű enciklikáját, amely kellő megalapozottsággal, nagy körültekintéssel tette vizsgálat tárgyává a katolikus tanítással ellentétes nézeteket, s erőteljes hangon elítélte azokat. A pápa a modernizmussal egy tőről fakadó amerikanizmust is elítélte. X. Piusz hasonló határozottsággal ítélte el 1910-ben a francia szociális mozgalmat, amely egy szélsőséges mozgalom volt és a kereszténységgel összeegyezhetetlen eszméket vallott. Az olasz, magát katolikusnak föltüntető szocialista irányzatot a pápa szintén elítélte.
X. Piusz nevéhez fűződik a szent zenéről kiadott Inter Sollicitudines kezdetű motu proprio. Az egyházzenei reformirat legfőbb tételei ma is érvényesek, a II. vatikáni zsinat is szentesítette ezeket.
X. Piusz ajánlotta a napi szentáldozást és a fiatal gyermekek elsőáldozását is ő vezette be. Pápasága előtt a hívek csak a bérmálkozás alkalmával áldozhattak először.
Szentté avatása
XII. Piusz pápa 1951. június 3-án Boldoggá nyilvánította, majd 1954. május 29-én kanonizálta. Szent X. Piusz emléknapja az Általános Római Naptár (angolban General Roman Calendar) szerint augusztus 21. (1955 és 1969 között szeptember 3. volt.)
|
|
schrancz Erika 1 napja új blogbejegyzést írt: Krisztus, a világmindenség királya
schrancz Erika írta 1 napja a(z) Személyes üzenetek, értesitések. fórumtémában:
Krisztus a Mindenség Királyának ünnepén...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) Rózsafüzér imádság a Szűzanyához. fórumtémában:
5/3.Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van ...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
napi evangélium Az én országom nem ebből a...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
elmélkedés Szívünk királya Az egyházi év utolsó vasárnapján ...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
. Az egyik erőtől duzzadó katona, a másik többször megvert, ...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
imádság Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak ...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) SZÉP IMÁDSÁGOK fórumtémában:
SZOMBAT ESTI IMÁDSÁG... Végtelen kegyelmű mennyei ...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
Napi evangélium 2024. november 23. – Szombat ...
schrancz Erika írta 1 napja a(z) NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:
Elmélkedés: Miután Jézus kiűzte a kereskedőket a ...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!