"- Idefigyelj, mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy

ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két

mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!

Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos,

lassú beszéddel.

- Idefigyelj, mondta. Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják

ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen

többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll,

mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk

is! Érted?

- Értem, hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted, csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy

megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam,

amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra

számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod,

vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét,

vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy

megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem

térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy

megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi

hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett,

és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat

adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, akkor már ott vagyok öt

perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó

nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.

Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet

késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli, mondta volt nagyapám -,

mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet

építeni. A többi szemét, amit elfú a szél..."