A vietnámiak hagyományos vallása a buddhizmus, keverve a taoizmus, a konfucianizmus és az őskultusz elemeivel. A mai Vietnám földjére a 16. század kezdetén léptek először katolikus misszionáriusok. Az első két évszázad során mintegy százezerre becsülhető azok száma, akiket Krisztusba vetett hitükért megöltek. A legsúlyosabb megpróbáltatások 1663–66 és 1721–23 között, valamint a 18. század végén érték a keresztényeket.

Az a 117 szent, akiknek az emléknapja november 24-én van a római kalendáriumban, 1625 és 1886 között szenvedett vértanúhalált Vietnám három királyságában: Tonkinban, Annamban és Kokinkínában. Kilencvenhatan voltak vietnámiak, huszonegyen külföldi misszionáriusok.

A vietnámiak közül harminchét papot és ötvenkilenc világi keresztényt végeztek ki. A hittérítők közül tizenegy spanyol volt – hat püspök és öt pap, mindnyájan domonkos szerzetesek –, tíz pedig francia: két püspök és nyolc pap a Külföldi Missziók Társulatától.

A legkorábbi vértanúk, akikről sok adat áll rendelkezésre, Francisco Gil de Federich és Alonso Lenziana spanyol dominikánusok voltak, akik 1580 táján érkeztek az országba.

A 19. század első két évtizedében a kereszténység gyors terjedését drámai módon szakította meg Minh Mang (1820–1840) és Tu Dúc (1847–1883) annami császár keresztényellenes fellépése. 1832-től minden külföldi misszionáriust kitiltottak az országból, a templomokat lerombolták. A vietnámi keresztényeket bebörtönözték, és kínzással hitük megtagadására kényszerítették, aki pedig hű maradt Krisztushoz, kivégezték. Egész családokat, sőt falvakat irtottak ki. Az üldözés nem kímélt senkit: se gazdagot, se szegényt. Az áldozatok között volt tanár, orvos, selyemkereskedő, bíró, katona, halász, földműves, sokgyermekes édesanya. 1883-ban, amikor az ország francia gyarmattá vált, az üldözés megszűnt.

Dũng-Lạc András, akinek nevét a római naptár a 117 vértanú képviselőjeként említi, vietnámi egyházmegyés pap volt. 1795 körül, az észak-vietnámi Bac-Ninhben született pogány szülőktől (eredeti neve Dung An Trân volt). Tizenkét éves volt, amikor munkát kereső szüleivel Hanoiba költözött, ahol megtért. 1823. március 15-én szentelték pappá, Ke-Dâmban lett plébános. Sokat böjtölt, szigorú életet élt, példája széles körben vonzó volt. 1835-ben, Minh Mang, a „vietnámi Nero” alatt bebörtönözték, de egyházközsége pénzzel kiváltotta. 1839. november 10-én – Peter Thivel, egy másik vietnámi pappal együtt, akit gyónás céljából keresett föl – ismét letartóztatták. Mindkettőjüket sikerült ekkor is kiváltani, ám hamarosan újból börtönbe kerültek, és Hanoiban megkínozták, majd 1839. december 21-én lefejezték őket.

A későbbi vértanúk közül a legismertebb Théophane Venard, akit 1861-ben végeztek ki. Az ő levelei és életpéldája inspirálta Lisieux-i Szent Terézt, hogy a hanoi Kármelbe jelentkezzen.

A 117 vértanú boldoggá avatása négy szakaszban történt: XIII. Leó által 1900. május 27-én, X. Piusz által 1906. május 20-án és 1909. május 2-án, valamint XII. Piusz által 1951. április 29-én. II. János Pál 1988. június 19-én Rómában avatta szentté Vietnám hitvallóit. A 20. század folyamán a kommunista tisztogatások idején sok vietnámi kereszténynek adott példát az ő kitartásuk.

Istenünk, minden atyaság forrása, te Dũng-Lạc Szent András áldozópapnak és vértanútársainak megadtad a kegyelmet, hogy szent Fiad keresztjéhez egészen vérük ontásáig hűségesek maradjanak. Közbenjárásukra segíts, hogy szeretetedet hirdessük testvéreinknek, és így méltók legyünk arra, hogy ne csak gyermekeidnek nevezzenek minket, hanem azok is legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Catholic.org

Magyar Kurír
(sza)