A program délelőtt a Krisztus Király plébániatemplomban kezdődött szentmisével, melyet a főpásztor, Márfi Gyula érsek Szakács Péterrel, az egyházmegye családreferens papjával, Dasek Viktor helyi plébánossal, Medveczky Miklós érseki titkárral koncelebrálva, valamint Munkácsi János állandó diakónus és ministránsok sokaságának szolgálatával mutatott be.

Az ünnephez és a napi evangéliumhoz (Mt4-18-22) kapcsolódva – melyben Jézus emberek halászaivá hívta el Andrást és Simon Pétert, valamint Jánost és Jakabot –, a főpásztor a testvéri szeretetről elmélkedett.

Először saját testvérével kapcsolatos emlékeit idézte fel, aki szintén pap volt. Elmondta, hogy kezdetben kétségei voltak afelől, vajon őt is valóban meghívja-e az Úr a papi szolgálatra, vagy csak megy a bátyja nyomában kényelmesen a kitaposott úton, önállótlanul. Kétségei voltak afelől, hogy az Úr családjukból mindkettőjüket papnak hívja–e el? Aztán rádöbbent, hogy az Úr Jézus Andrást és Pétert, Jakabot és Jánost – tehát testvérpárokat – is elhívott tanítványai közé emberhalásznak. S ez tudatosította benne is a jézusi hívást.

Ezután András apostol példáját idézte, akit megragadott a Jézussal való találkozás, és testvéröccsét is elvitte hozzá. Szép példája ez a kisebb testvérrel szembeni gondoskodó szeretetnek: nemes dolog, mikor egy idősebb testvér jóra tanítja a fiatalabbat. Majd felidézte, hogy ez az ő családjukban is így történt, még az írás-olvasás tudományába is a bátyja vezette be iskoláskora előtt. De sajnos a történelem során gyakran tapasztalhattuk azt is, hogy a testvérek között éles harcok is kialakultak, legtöbbször a féltékenység miatt. Néha még háborúztak is egymás ellen. A gyilkos Káin története pedig bemutatja, hogy a rossz szándék, az irigység hová vezet. A testvéri támogatáshoz ugyanis alázat kell. Andrásban annyi alázat volt, hogy mikor látta, hogy Péterre bízza az Úr az Egyházat – vagyis mai szóval élve Péter magasabb pozícióba jut, mint ő –, az idősebb testvér akkor sem volt féltékeny, hanem örült testvére megbecsültségének, s támogatta őt. Az alázatot, a testvéri szeretetet azonban nemcsak a vér szerinti testvérek között fontos gyakorolni, hanem keresztény testvéreink között is – emelte ki  Márfi érsek. Ugyanígy a házasságban, a házastársak, a szülők között is ez a legfőbb eszköze a hűség elkötelezettségének. Befejezésül Petőfi Sándor költeményét, a Szeptember végén címűt idézte a családoknak példaként, melyben a költő hűségének, szeretetének végtelenségéről vall.

A szertartás után a ministránsok és a paptestvérek felköszöntötték a közösség nevében az érsek atyát közelgő 70. születésnapja alkalmából. Felhangzott az ároni áldás, a fiatalok pedig egy jelképes, mézeskalácsból készült templom-makettet adtak át a főpásztornak.
A szentmise végén a családok csapatokba szerveződve a plébánia közösségi házában adventi kézműves foglalkozásokon készítették el a családok betlehemét, majd felékesítették a maguk díszítette mézeskalács figurákkal. Az egészen kicsinyeknek ringató-foglalkozásokat szerveztek. A bensőséges adventi együttlétet szeretetvendégség zárta – tájékoztat az eseményről Toldi Éva.

Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír