A Szűzanya állítólagos megjelenései 1945 és 1959 között Hollandiában történtek.

Kétségtelen, hogy a világon emberek százai ma is állítják, hogy személyes kinyilatkoztatást kaptak Istentől, Jézus Krisztustól, a Szűzanyától, valamelyik angyaltól vagy szenttől. Az ilyen feltételezett személyes üzenetek aztán az internetnek köszönhetően gyorsan terjednek: néha csak helyi jelleggel, máskor az egész világon. Általában megjövendölt katasztrófákról vagy Isten haragjáról szólnak. Néhány esetben feltűnően hiányzik az evangéliumi utalás.

Az Egyház az ilyen „új kinyilatkoztatások” esetében általában hallgat, és ennek a hallgatásnak az oka az óvatosság és a türelem. Egyrészt az Egyház kivár és figyeli, hogyan alakulnak ezek az üzenetek, milyen gondolatokat terjesztenek, hogyan alakul a látnokok élete, milyen lelki és lelkipásztori gyümölcsöket hoznak, másrészt megpróbálja elkerülni azt, hogy nagyobb közönséget érjenek el, vagy nagyobb hatást fejtsenek ki ezek a jelenségek, amelyek közül sok magától is elhal.

Nem szabad elfelejteni, hogy a tisztánlátáshoz és bármilyen végső irányadó döntéshez léteznek világos szempontok és kritériumok. Jó példák erre a Szentszék által 1978-ban közreadott, vagy a Joseph Ratzinger (akkor még) bíboros által 2000-ben írt dokumentumok.

A közelmúltban közzétettek egy levelet, amely tisztázza, hogyan vélekedik a Vatikán a „Minden Nemzetek Szűz Anyja” iránti hódolatról, amely még ma is széles körben elterjedt, és amit most megvitatunk. Ez nem a Szentszék hivatalos dokumentuma – ahogyan ezt a feltételezett Mária jelenések védelmezői sietnek is hangsúlyozni -, hanem egy olyan levél, amit a libanoni pápai nuncius írt Béchara Boutros Raï kardinálisnak, antiochiai pátriárkának, a maronita egyház fejének. (A maronita egyház egyike a keleti szertartású katolikus egyházaknak.)

A július 20-án kelt levél válasz egy korábbi, információt kérő levélre, és benne Joseph Spiter érsek, a pápa libanoni képviselője mindössze arra szorítkozik, hogy közvetítse a Hittani Kongregáció szilárd véleményét (ez a Vatikán egyik – a katolikus tanítást felügyelő – hivatala), amely rámutat, hogy „az 1974. május 25-i állásfoglalás elérhető a weboldalukon, és még mindig érvényben van”.

Ily módon két dolog válik világossá. Először is az, hogy bár az állítólagos amszterdami jelenéseket továbbra is terjesztik katolikus körökben, a Szentszék állásfoglalása évtizedek óta egyértelmű. A másik: bármennyire is hangoskodnak bizonyos jelenések védelmezői az állítólagos egyházi helyeslésről az azokat elutasító közlemények után, az ezt követő csend nem értelmezhető úgy, hogy hallgatólagosan megváltozott az egyház állásfoglalása. Ha lenne ilyen változás, új dokumentumot adnának ki. Amennyiben nincs ilyen, minden marad a régiben. Ez történt például az ál-látnok Vassula Ryden esetében, amely kapcsán két közleményt is kiadott a Hittani Kongregáció.

Mit közölt a Vatikán 1974-ben? Mert – ahogy Spiteri nuncius kijelenti, tolmácsolva a Hittani Kongregáció hivatalos állásfoglalását – az eredeti döntés nem változott.

1956-ban a haarlemi egyházmegye püspöke, aki gondosan tanulmányozta az esetet, arra a következtetésre jutott, hogy „a jelenések természetfölöttiségére nem talált bizonyítékot, ezért megtiltotta a „Minden Nemzetek Szűz Anyja” képe előtti nyilvános hódolatot és azoknak az írásoknak a terjesztését, amelyek természetfölötti eredetet tulajdonítottak ezeknek a jelenéseknek és kinyilatkoztatásoknak.” Ezt a döntést 1957-ben megerősítette a Vatikán, majd 1972-ben a Hittani Kongregáció ismételten jóváhagyta.

Amennyiben bármi kétség lenne, 1974-ben az eset ismételt alapos vizsgálata után a katolikus hit egységéért felelős dikasztérium egy végleges közleményt adott ki, amelyben „megerősíti az illetékes egyházi hatóság döntését”, utalva a holland püspök döntésére. Ennek következtében arra kéri a „papságot és a világiakat, hogy hagyjanak fel mindenfajta propagandával, amely a „Minden Nemzetek Szűz Anyja” állítólagos jelenéseivel és kinyilatkoztatásaival kapcsolatos.

Egy Isje Johanna Peerdeman (1905-1996) nevű holland asszony azt állította, hogy 56-szor jelent meg neki Szűz Mária, aki Perdemannak más néven nevezte meg magát, éspedig így: „Minden Nemzetek Szűz Anyja”. Ezek az állítólagos jelenések 1945 és 1959 között történtek, bár a látnok azt mondta, hogy az egész 1917. október 13-án kezdődött (pontosan az utolsó fatimai látomás napján), egy „fényben tündöklő asszony” rövid látogatásával.

Az üzenetekben, amelyet a Szűzanya állítólag Peerdemannal közölt, sok a prófécia (vagy pontosabban jóslás) történelmi, társadalmi és politikai eseményekre vonatkozóan, hangsúlyosan szerencsétlenségekre, katasztrófákra utaló tartalommal, ami nagyon megfelel a 20. század akkori viharos évtizedeinek. Isten anyja állítólag egy bizonyos imát kért – „te nem tudod, milyen fontos ez az ima Isten előtt” – továbbá azt kérte, hogy nyilvánosan is hirdessék ki azt a dogmát, miszerint a Szűzanyának a megváltás történetében társmegváltói szerepe volt.

Az interneten egy egyszerű kereséssel is oldalak százait találhatjuk, amelyek védik az amszterdami jelenések valódiságát, és elmennek egészen odáig, hogy kezdeti kételkedés ellenére végül a katolikus egyház is elismerte Peerdeman látomásainak természetfölötti jellegét.

Utalnak az állítólagos látnok temetésére, amelyet az akkori haarlemi püspök celebrált, vagy a hódolat egyházi jóváhagyására 2002-ben, amely a püspök egyik utódjának nevéhez fűződik. Ahogy azonban részletesen leírtuk, a Szentszék álláspontja világos, és ez érvénytelenné teszi a holland főpapok ennek ellentmondó döntéseit.

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy az ilyen, egyes embereknek történő, „privát” kinyilatkoztatások védelmezői – akik közül néhányan szektariánusok és fanatikusak, és nem a természetfölötti esetek pozitív voltát, inkább annak az ellenkezőjét hirdetik – félreérthető kijelentéseket, féligazságokat, sőt egyenesen hazugságokat terjesztenek valamilyen furcsa, eltévelyedett „apostolkodás” címén, ahol a cél mindig szentesíti az eszközt. Ezért résen kell lennünk, és tudnunk kell, mit mond az Egyház.

Mivel az esetek többségében nincs hivatalos egyházi állásfoglalás, az isteni kinyilatkoztatással kapcsolatos katolikus tanítás általános alapelveihez kell visszatérnünk, amely minden nép és egyén számára elérhető, és amely szerint Isten teljes és végérvényes manifesztálódása Jézus Krisztus személye. Fontos tudnunk, mit mond a Szűzanya? Igen, természetesen. És ezek a szavak világosak a Szentírásból: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2, 5)

Forrás: Aleteia

Fordította: Eiben Ingeborg