V. Piusz pápa

Eredeti neve	Antonio Michele Ghislieri
Született	1504. január 17., Bosco Marengo
Megválasztása	1566. január 7.
Beiktatása	1566. január 17.
Pontifikátusának vége	1572. május 1.
Előző pápa Következő pápa IV. Piusz XIII. Gergely

Szent V. Piusz (Pius) (eredeti nevén: Antonio Michele Ghislieri; Bosco Marengo, 1504. január 17. – Róma, 1572. május 1.) a 225. római pápa.

A domonkos rendből az egyház élére megválasztott V. Piusz tekinthető annak az egyházfőnek, akit a reformpártiak már több évtizede vártak. Személyében kivételesen eltökélt, hitbuzgó és aszketikus pápa foglalhatta el Szent Péter trónusát. A tridenti zsinat reform szólamainak elültével tulajdonképpen ő ülteti át a gyakorlatba először az ellenreformáció eszméit. Szeplőtelen életvitele alaposan átgyúrta az addig nagyrészt csak elvekben létező egyházi fegyelmet. Hat éves pontifikátusa alatt kiemelt szerep jutott a reformeszmék gyakorlati átültetésére, amelynek néhol kegyetlen módszereit néhányan bírálták, de a végső siker Piust igazolta. A bullák és rendeletek tömege az egyház megtisztulásán kívül kíméletlenül célkeresztbe állította a nem katolikusokat. A reformfolyamatok mellett ez tekinthető Piusz uralkodásában a második alappillérnek.

Szent Domonkos nyomaiban

1504-ben látta meg a napvilágot a Milánói Hercegség Bosco nevű városában, amely ma Bosco Marengo néven Piemont tartományban található. Eredetileg Antonio Ghislieri néven született egy nemes, de szegény sorú családban. Családja igyekezett a jövedelmezőnek ígérkező kereskedői pályára irányítani, de Antonio tizennégy évesen önszántából belépett a domonkosok közé, ekkor vette fel a Michele nevet is. A szerzetesrend Voghera melletti kolostorában kiváló neveltetésben részesült, és hamar elsajátította a domonkosok önmegtartóztató és puritán életvitelét. Később Vigevano majd Bologna domonkos kolostoraiban tanult. Tehetsége és elhivatottsága több tanárát is lenyűgözte, hamarosan szerzetessé avatták és 1528-ban Genovában pappá szentelték fel. A hosszas tanulóévek után Páviában tizenhat éven keresztül oktatta a rend novíciusait főként filozófiára és teológiára. Több domonkos kolostor vezetőjévé is megválasztották, ahol igyekezett megszilárdítani a Szent Domonkos által lefektetett erkölcsi fegyelmet és hitbéli buzgóságot. A domonkosok között hamar az egyik legismertebb szerzetessé vált, és többen példaképként tekintettek rá. Szerette a magányt, gyakran tartott penitenciát, éjszaka hosszú órákat töltött meditációval és imádsággal.